A csoport történelmi áldozattá válásának a hatása a csoporton belüli és cosportközi viszonyokra a jelenben. Milyen attitűdök, érzelmek, cselekvési mintázatok jelennek meg azokban a csoportokban, amelyek úgy vélik, hogy a múltban igazságtalan és megakadályozhatatlan agreszió érte őket? Tágabban milyen identitás alakul ki erre az élményre alapozva? Ez az identitás hogyan kapcsolódik a jelenben lévő csoporton belüli és csoportközi viszonyulásokhoz és geopolitikai orientációhoz? 

Ezekben a kutatásokban azt vizsgálom, hogy a sötét vonásoknak milyen hatása van a munkahelyi jelenségekre. A kutatások fókuszában az olyan jelenségek állnak, mint pl. a szervezeti polgár viselkedések, a kontraproduktív munkahelyi viselkedések és a korrupcióra való hajlandóság. Azon túl, hogy a sötét vonások kapcsolatban állnak ezekkel a jelenségekkel, elsősorban az foglalkoztat, hogy milyen mediátor és moderátor változók befolyásolják ezeket a kapcsolatokat (pl., érzelmek, attitűdök, motivációk). 

A rendszerigazolás elmélete szerint az emberek többsége motivált arra, hogy a fennálló társadalmi berendezkedést igazolja, legitimizálja. Ez az igazolási mechanizmus számos pszichológiai szükségletet elégít ki, amelyek között kiemelkedő a kontroll jelentősége. Egy alapvetően jól működő társadalomban elég "jól működni" ahhoz, hogy valaki előbbre tudjon jutni. A rendszerigazolással kapcsolatos kulturális kutatások ugyanakkor azt mutatták, hogy a kelet-közép-európai régióban alacsonyabb a rendszerigazolás mértéke, mint a nyugati országokban. Kutatásaimban arra vagyok kíváncsi, hogy milyen következménye van az alacsony rendszerigazolásnak (rendszer derogálás), milyen kapcsolat van a rendszer igazolása és a politikai cselekvésben való részvétel között.