Barkóczi Ilonára emlékezve
Barkóczi Ilona professzor emeritus tudós és tanár egyéniség, az ELTE BTK Általános Pszichológiai Tanszékének 1973 és 1984 közötti időszakban tanszékvezetőként működő egyetemi tanára, 1989-91 között tanszékcsoportvezető, az MTA doktora, a Magyar Pszichológiai Társaság egykori főtitkára, a Ranscburg Pál-emlékérem, a Szentgyörgyi Albert-díj és a Szilárd Leó-díj kitüntetettje, életének 94. évében eltávozott közülünk.
Egyetemünkön pályafutását Kardos Lajos gyakornokaként 1950-ben kezdte és 90 évesen mint professzor emeritus még változatlan szenvedélyességgel órákat tartott a PPK Pszichológiai Doktori Iskolájában. Az életének legboldogabb pillanatokat adó tanítás és a hallgatókkal való foglalkozás abba hagyására mozgásban való akadályozottsága miatt kényszerült. Barkóczi Ilona személyében a kísérleti pszichológia legjelentősebb hazai képviselőjét veszítettük el, aki a pszichológia művelésében a tényekre alapozó a vizsgálati eredményekből építkező kutatói gondolkodást, szemléletet és magatartást képviselte, honosította meg és adta át tanítványainak. Ez az attitűd jellemezte varázslatos katedrai működését: bármiről is adott elő a tényeken nyugvó érvelések alkalmazására, a kutatói kíváncsiság ébrentartására ösztönözte hallgatóit. A hazai pszichológia nagy generációjának, a magyar pszichológia tudományt és szakmát az elhallgattatás évei után fel(és újra)építő nemzedéknek adta útravalóul ezt a szemléletet, azokban az időkben is, amikor a pszichológia tudomány műveléséhez nem voltak biztos szellemi kapaszkodók és erős volt még a pszichológia oktatására gyakorolt pártideológiai nyomás.
Tudósi pályáját szinte teljességében a megismerés alapfolyamatainak a tanulmányozása, kísérleti metodikákkal történő kutatása és ennek a területnek a megfejtésére irányuló szisztematikus vizsgálódás jellemezte, a csecsemők kutató manipulációjának, a felfedezés motivációs hátterének, a tanulás intrinsic mechanizmusainak a vizsgálatától a kreativitás idegrendszeri alapmechanizmusainak a feltárásán keresztül a problémamegoldás, a divergens gondolkodás és az analógiás gondolkodás törvényszerűségeinek a megfejtéséig bezárólag. A megismerés témái (emlékezés, gondolkodás és nyelv, kreativitás, észlelés) iránt mutatott olthatatlan kutatói kíváncsiságot keltette fel azokban a kutatói és egyetemi oktatói pályán elindított tanítványaiban is, akik közül többen ma a pszichológia tudomány akadémikus címet viselő művelői nemzetközi hírnévvel bíró képviselői, köszönhetően részben a „barkó-féle oltásnak” is.
Barkóczi Ilona a magyar pszichológia elmúlt hatvan évében minden jelentős pozitív változás aktív mozgatója, kezdeményezője, sok esetben élharcosa volt. Tanszékvezetői pozíciójában kezdeményezte a természettudományos alapokra helyezett európai szintű pszichológia képzés bevezetését, szorgalmazta a pszichológia tudomány fejlődését és differenciálódását lekövető egyetemi szervezeti változástatásokat, kezdeményezve új tanszékek létrehozását. A pszichológia térnyeréséért és az oktatási feltételek javításáért folytatott küzdelmeinek köszönhetően lett a nyolcvanas évek elejére az Izabella utcai épület a hazai pszichológusképzés fellegvára, abból a Pesti Barnabás utcai bölcsészkari épület negyedik emeletén elhelyezkedő négy oktatói szobából álló tanszékből amelynek vezetésére Kardos Lajos utódaként 1973-ban kapott megbízást. Gyermekeinek felnőtté válását követően életének szinte minden pillanatában a pszichológia magasabbra emelésén munkálkodott, az oktatás megújítására, korszerűsítésére a nemzetközi kapcsolatok kiépítésére a tanszék személyi állományának folyamatos bővítésére fókuszálva, tíz év alatt nemzetközi elismertségű tudományos műhelyt épített fel a vezetése alatt működő Általános Pszichológia Tanszékből.
A kreatívitást kutatta, kreatívan oktatott és kreatív gondolkodásra nevelt. Nem előadást tartott, nem anyagot adott le, hanem alkotott az órán, mégpedig úgy, hogy alkotótársként a hallgatókat is bevonta a varázslatba. A Vizsgáin sem tételes feleleteket, hanem ötleteket ,problémafelvetéseket várt el a hallgatóitól. Tudományos Diákköre a kutatói utánpótlás műhelyeként funkcionált, ahol a jövő kandidátusai és MTA doktorai elsőként tapasztalhatták meg a tudományos alkotómunka és az együttgondolkodás örömét. Könyvei, egyetemi jegyzetei a mai napig a képzés törzsanyagában szereplő kötelező irodalomként szerepelnek. A Putnoky Jenővel közösen írt könyve, a Tanulás és Motiváció, a kísérleti pszichológia első hazai bestsellere lett. Barkóczi Ilona mint örök tanár, egyetemes értékeket teremtő életművével a tanulás iránti elkötelezettséget a kutatás iránti szenvedélyes érdeklődést és az alkotást mint mindenre gyógyírt adó életelviteli elvet hagyományozza ránk örökre boldogítva ezáltal valamennyiünk életét. Fájdalom, hogy hálánkat már nem tudjuk tudatni vele.
Oláh Attila
Barkóczi Ilona temetése 2020. január 10-én 9 óra 45 perckor lesz a Farkasréti Temető Makovecz-ravatalozójában, érkezés 9:15-től. (1124 Budapest, Németvölgyi út 99.). Barkóczi Ilonát az ELTE saját halottjának tekinti.