Milyen kompetenciák válnak kulcsfontosságúvá a mai munkaerőpiacon? Hogyan hatnak a kötődési mintázatok az érzelemfelismerésre különböző életkorokban? Mikor kalandoznak el a gondolataink a nap folyamán? És milyen elvek mentén valósíthatók meg biztonságos, inkluzív ifjúsági programok? Ezekre a kérdésekre is választ kaphatunk az ELTE PPK kutatóinak novemberi publikációiból.
Változó elvárások a munka világában
A tanulmány átfogó képet nyújt a munkaerőpiaci kompetenciaelvárások elmúlt évtizedben bekövetkezett átalakulásáról, nemzetközi, nagymintás munkaerőpiaci jelentések (WEF, OECD, Cedefop) és a releváns szakirodalom szisztematikus elemzésére építve. A korábbi előrejelzések és a jelenlegi trendek összevetésével bemutatja, miként formálják a technológiai fejlődés, a digitalizáció, a globalizáció, a demográfiai változások és a fenntarthatósági kihívások a munkáltatói elvárásokat. Az elemzés középpontjában a transzverzális kompetenciák – különösen a személyes és szociális, a tanulási, a problémamegoldó és a digitális kompetenciák – felértékelődése áll, miközben a szakmai és technikai tudás átalakuló szerepét is hangsúlyozza. A tanulmány integrált keretben kapcsolja össze a gazdasági, pedagógiai és menedzsment szempontokat.
Az eredmények rámutatnak, hogy a munkaerőpiaci siker egyre inkább a transzverzális kompetenciákon alapul, amelyek kiegészítik a szakmai és technológiai készségeket. Az elemzés iránymutatást nyújt az oktatási és képzési rendszerek számára a változó igényekhez való tudatos alkalmazkodás támogatásához.
A kötődés hatása az érzelemfelismerésre
Kötődési mintázataink jelentősen befolyásolják társas kapcsolataink, interakcióink minőségét, ezek a hatások pedig gyakran azon keresztül érvényesülnek, ahogyan mások viselkedését, gondolatait értelmezzük. A kutatás egy serdülő-, illetve egy felnőttmintát vizsgálva arra kereste a választ, hogy a kötődési elkerülés és szorongás mennyiben torzítja az érzelmek helyes azonosítására való képességet. Az eredmények szerint az elkerülésre hajlamos serdülők pontatlanabbul azonosítják az érzelmeket arckifejezések alapján, mint az alacsony elkerüléssel jellemezhető kortársaik, és ez a hatás elsősorban a pozitív érzelmeknél jelentkezik. Ezzel szemben a szorongásra való hajlam a pozitív érzelmek sikeresebb azonosításával jár együtt ebben az életkorban. Az eredmények azt is mutatják, hogy a kötődési sajátosságok elsősorban a serdülők esetében mutatnak összefüggést az érzelemfelismeréssel, a hatások felnőttkorra jelentősen mérséklődnek, ami arra utal, hogy
a későbbi társas tapasztalatok képesek kompenzálni a korai kötődési sérülésekből eredő hátrányokat.
A gondolati elkalandozás napi ritmusai
A tanulmány azt vizsgálta, hogyan jelenik meg a gondolati elkalandozás a mindennapi életben, és ezt miként befolyásolják a cirkadián tényezők. Élményalapú mintavételi módszerrel elemezték az elmerengés (angolul mind-wandering) napi dinamikáját és annak kapcsolatát a kronotípussal, vagyis az egyéni preferenciával a korábbi vagy későbbi aktivitási és alvási időpontok iránt. Az elemzések szisztematikus ingadozásokat mutattak a napszaktól függően – ez a hatás azonban meglepő módon nem volt kronotípus-specifikus. A gyakoriságon túl vizsgálták a gondolatok időbeli irányultságát is, vagyis azt, hogy inkább a múltra, a jelenre vagy a jövőre vonatkoznak-e. Azt találták, hogy ezek a tendenciák a nap folyamán kronotípusfüggő módon változnak: míg az esti típusú személyek este inkább a jövőre, reggel pedig a jelenre gondolnak, addig a reggeli típusúaknál ennek az ellenkezője figyelhető meg.
Az eredmények azt sugallják, hogy a spontán mentális aktivitás a mindennapi helyzetekben nem véletlenszerű, hanem előre jelezhető napi ritmusokat követ, amelyeket feltehetően egyéni élettani és viselkedéses adottságok is modulálnak.
A jelenség alvás–ébrenlét ciklusba ágyazott vizsgálata kiegészíti a laboratóriumi kutatásokat, és rámutat azokra az ökológiai körülményekre, amelyek között a spontán gondolkodás kedvezőbb vagy éppen zavaróbb formában jelenhet meg.
Útmutató az inkluzív, biztonságos ifjúsági programok megvalósításához
A budapesti KacsaKő Egyesület és a kolozsvári Social Fiber Egyesület közösen dolgozta ki az Inkluzív Ifjúsági Programok Pedagógiai Kézikönyvét, valamint a fiatalokkal végzett munkát támogató gyermekvédelmi irányelveket. A kézikönyv gyakorlatorientált útmutatót kínál mindazon szakemberek és szervezetek számára, akik formális vagy non-formális keretek között elkötelezettek az inkluzív nevelés, az esélyteremtés és az élménypedagógiai megközelítések alkalmazása iránt. A dokumentum bemutatja a két együttműködő szervezet munkáját, részletesen ismerteti az inkluzív nyári táborok és évközi ifjúsági programok felépítését és módszertanát, valamint elméleti hátteret nyújt az előítélet-csökkentés, a reziliencia és az inkluzív, interkulturális kompetenciák fejlesztéséhez. A kézikönyv gyakorlati eszköztára bevált jó gyakorlatokat, esetkezelési és stabilizációs technikákat, valamint azonnal alkalmazható játék- és gyakorlatgyűjteményt is tartalmaz. A gyermekvédelmi irányelvek világos keretet biztosítanak a fiatalokkal végzett munka etikus, biztonságos és felelős megvalósításához, támogatva a szervezeti működés átláthatóságát és szakmai minőségét.
Az anyagok célja, hogy a fiatalokkal foglalkozó szakemberek számára megbízható, gyakorlatias és könnyen használható támpontokat nyújtsanak a mindennapi munkához.