Mi történik, amikor a politikai változás reménytelennek tűnik? Hogyan alakítják a közbeszédet az ellenségképek? Mitől lesz egy vállalkozásból valódi hivatás? És milyen készségeket várnak ma a HR-szakemberektől? Összeállításunkban az ELTE PPK kutatóinak legfrissebb tudományos eredményeiből válogattunk.
Hogyan működik a politikai félelemkeltés?
Sik Endre és Krekó Péter azt vizsgálja, hogyan vált a félelemkeltés és az ellenségképek újratermelése egy politikai rendszer meghatározó működési elemévé. A szerzők szerint az ún. információs autokráciák nem hagyományos diktatúrával működnek, hanem a média és az információáramlás kontrolljával alakítják a közvéleményt.
A magyarországi példát elemezve arra jutottak, hogy
a kormányzati kommunikációban visszatérően jelentek meg olyan szereplők vagy csoportok, amelyeket fenyegetésként vagy bűnbakként mutatnak be a társadalom számára.
A kutatók ezt a mechanizmust „erkölcsi pánikgombnak” nevezik. Elemzésük szerint a migráció mellett többek között Soros György, az Európai Unió, a civil szervezetek, a genderideológia vagy Ukrajna is ilyen szerepet kapott az elmúlt években.
A kutatás rámutat, hogy a manipulált információ, az összeesküvés-elméletek és az ideológiai ellenségképzés egymást erősítik. Az előző magyar modell nem új propagandaeszközöket talált fel, hanem ismert technikákat szervezett centralizált és tartós rendszerré.
A kutatás a MORES Horizon projekthez kapcsolódik.
Amikor lehetetlennek tűnik a politikai változás
Mi történik azokkal, akik elégedetlenek a politikai rendszerrel, de a változás lehetőségét reménytelennek érzik? A kutatás erre a kérdésre keresi a választ Albert O. Hirschman klasszikus Exit-Voice-Loyalty modelljének továbbgondolásával.
A felmérés három lehetséges menekülőutat vizsgált: az emberek fordulhatnak a múlt felé; elképzelhetnek egy gyökeresen más, igazságosabb jövőt; vagy választhatják a kivándorlást, vagyis a rendszerből való személyes kilépést.
Az eredmények szerint különösen erős volt a kivándorlási szándék azok körében, akik úgy érezték, politikai cselekvéssel sem lehet változást elérni.
A múltat vagy a jövőt újraértelmező narratívák ezzel szemben még a reményvesztett embereket is ösztönözték bizonyos politikai részvételi formákra.
Ez arra utal, hogy a változásba vetett hit hiánya sem zárja ki teljesen, hogy ezek a narratívák politikai cselekvésre ösztönözzenek.
Miért várják egyesek a hétfő reggelt?
A tanulmány azt tárja fel, hogyan válhat a vállalkozói munka hivatássá, és mi segíti ennek az élménynek a fennmaradását.
A kutatók harmincegy vállalkozóval készítettek interjút, majd 327 fő bevonásával kérdőíves vizsgálatban is tesztelték az összefüggéseket. Az eredmények rámutattak, hogy a hivatásélmény nem velünk született adottság, hanem fokozatosan formálódó, tudatosan alakítható folyamat.
Alakulásában fontos szerepe van az önismeretnek, a személyes értékekhez illeszkedő munkának, az autonómiának és annak, hogy az ember értelmesnek, mások számára is hasznosnak élje meg, amit csinál. A vállalkozás ehhez szabadságot és önálló keretet adhat, de önmagában még nem jelent hivatást: a hivatásélmény magához a tevékenységhez kapcsolódik. A túlterhelés, a munka és a magánélet határainak elmosódása vagy a kiábrándultság azonban gyengítheti az elhivatottságot.
Mitől érzik a fiatalok, hogy képesek változtatni?
Miként értelmezhető az, hogy az ifjúsági munka „képessé teszi” a fiatalokat? És vajon a fiatalok csupán a segítő folyamatok résztvevői, vagy saját maguk is aktív alakítói annak, ahogyan cselekszenek és változást érnek el? A tanulmány egy budapesti lakótelepen működő ifjúságimunka-szolgáltatás tevékenységén keresztül mutatja be, hogyan jelenhet meg a fiatalok képessé tétele a mindennapi szakmai munkában.
A szerzők amellett érvelnek, hogy
az ifjúsági munka nem pusztán segítséget nyújt a fiatalok számára, hanem olyan helyzeteket, folyamatokat is teremthet, amelyekben a fiatalok saját cselekvőképességüket is megtapasztalhatják és erősíthetik.
A kutatás ezért nemcsak az ifjúsági munka egyik fontos fogalmi kérdéséhez kínál értelmezési szempontokat, hanem egy konkrét szakmai gyakorlat által is közelebb hozza, hogyan válhat a fiatalok támogatása a cselekvővé válás támogatásává.
Milyen tudásra van ma szüksége egy HR-szakembernek?
A tanulmány 504 magyarországi humánerőforrás-álláshirdetés elemzésén keresztül mutatja be, milyen végzettséget, szakmai tapasztalatot, nyelvtudást és kompetenciákat várnak el a munkáltatók a különböző HR-munkakörökben.
Az eredmények szerint a kommunikációs készség, a pontosság, a digitális eszközök magabiztos használata, a problémamegoldás, a rugalmasság és a proaktivitás ma már alapvető elvárásnak számít. A kutatás ugyanakkor arra is rámutat, hogy a
az egyes HR-szerepek eltérő kompetenciákat igényelnek:
míg az operatív munkakörökben a precizitás és a digitális jártasság, addig a vezetői és HR Business Partner pozíciókban a kommunikáció, a problémamegoldás és a vezetői készségek kapnak nagyobb hangsúlyt.
Az eredmények nemcsak a szakma változó követelményeiről adnak aktuális képet, hanem fontos támpontot kínálnak a felsőoktatási humánerőforrás-képzések fejlesztéséhez is.