Kutatásaim középpontjában a pszichológia távolságok (PT) és függőségek kapcsolatának vizsgálata áll. A pszichológiai távolság (PT) egy jól ismert fogalom a szociálpszichológiában és az utóbbi évek vizsgálatai alapján jól magyaráz viselkedéseket és attitűdöket különböző tényezőkkel kapcsolatban, mint például klímaváltozás, export piac választás, vagy csoportnormákkal kapcsolatos konformitás. A PT-nak négy alapvető dimenzióját különböztetik meg; téri, idői, szociális és valószínűségi, amik azt jelölik, hogy egy adott eseményt mennyire érzékelünk térben/időben közelinek, mekkora hatása van ránk, illetve mekkora valószínűségűnek gondoljuk az esemény bekövetkeztét. A közelinek érzékelt eseményekről részletes, konkrét, míg a távoliakról absztrakt, elnagyolt reprezentációink vannak, valamint az érzékelt távolsággal csökkenek a társított érzelmek intenzitása, vagyis a távolinak észlelt események enyhébb reakciót váltanak ki, viselkedésmódosító hatásuk kisebb.

Célom megismerni a szerhasználattal és különösen a leszokással kapcsolatos PT-kat, azok kapcsolatát más pszichológiai konstruktumokkal és ezek hatását a leszokásra való hajlandóságra, elsősorban dohányosok és nagyivók esetében.

Kutatásunk középpontjában az addikciók Ösztönző Érzékenyítő Elmélete áll, amit sokféle módszertani megközelítés alkalmazásával vizsgálunk. A sokoldalú módszertan segíthet megérteni, hogy bizonyos, a függőséghez kapcsolódó ingerek hogyan képesek irányítani a viselkedést, valamint feltérképezni a motivációs és hedonikus rendszerekben megjelenő változásokat és az ezzel összefüggő pszichológiai változókat. Kérdőívekkel megragadhatóak a szubjektív élmények és az egyéni különbségek az inger-reaktivitás és a sóvárgás tekintetében, míg a viselkedéses mérések objektív betekintést nyújtanak a figyelmi torzításokba és a motivációs folyamatokba, amelyek az addikcióhoz kapcsolódnak. Az EEG módszertan a figyelmi folyamatok nem tudatos aspektusainak mérését teszi lehetővé, ami ami a figyelem nem tudatos orientációjának megértésében lehet fontos.