Hogyan válhat az egyetem olyan közösséggé, amely nemcsak reagál a globális kihívásokra, hanem tanul is a saját tapasztalataiból? Az idei Felsőoktatás-pedagógiai Konferencián az egyetemek adaptív, tanulóközösségként való működése, a tanulás és fejlődés új kultúrájának megteremtése került a fókuszba.
2026. október 9-én negyedik alkalommal rendezte meg az ELTE PPK Felnőttképzés-kutatási és Tudásmenedzsment Intézete a Felsőoktatás-pedagógiai Konferenciát az MTA PTB Felsőoktatás-pedagógiai Albizottságával és a Digitális Oktatásfejlesztési Kompetencia Központ projekttel együttműködésben. A rendezvényen részt vevő mintegy száz oktató, felsőoktatási szakértő és hallgató a plenáris előadás mellett négy workshopon és egy interaktív beszélgetésen kapcsolódhatott be a közös gondolkodásba.
A konferencia levezető elnöke Dorner Helga, a Felnőttképzés-kutatási és Tudásmenedzsment Intézet igazgatója volt, a megnyitón pedig Dúll Andrea dékán köszöntötte a résztvevőket. A PPK dékánja kiemelte, hogy a felsőoktatás jövője szempontjából lejárt a hagyományos, statikus struktúrák ideje: az egyetem sikere az adaptivitáson múlik. Ehhez a Felsőoktatás-pedagógiai Konferenciák is hozzájárulnak azzal, hogy elősegítik a közösségi tudásmegosztást, reflexiót és együttműködést.
A konferencia plenáris előadását Robert Kordts, a Bergeni Egyetem professzora tartotta, aki az oktatás válsághelyzetekben való működését, a tanuló egyetem koncepcióját és a tanítást-tanulást vizsgáló tudományosságot helyezte a középpontba. A professzor szerint
az egyetemnek nem csupán reagálnia kell a változásokra, hanem proaktívan, intézményi, közösségi és egyéni szinten tanulnia is kell.
Ebben nyújthat segítséget a tanítást-tanulást vizsgáló tudományosság (Scholarship of Teaching and Learning, SoTL) fogalma és gyakorlata. A SoTL lényege, hogy az oktatók tudatosan fogalmaznak meg kérdéseket és problémákat, kutatják a saját tanítási gyakorlatukat, bizonyítékokra támaszkodnak, és az eredményeket nyilvánosan megosztják. Ezáltal a tanuló egyetem nem egy jövőbeli vízió marad, hanem az egyetemi oktatók, hallgatók, kutatók és fejlesztők által közösen épített új kultúrává válik.
A plenáris előadást követően a résztvevők négy workshopon vehettek részt. A Dósa Kata (BCE) és Nyers Judit (BCE) által vezetett szekció arra kereste a választ, hogy miért nem vezet automatikusan érdemi változáshoz a felsőoktatásban felhalmozódó óriási oktatásértékelési adatmennyiség, és miként kapcsolható össze hatékonyan a minőségbiztosítás, az oktatásfejlesztés és az oktatói teljesítményértékelés. A workshopon a résztvevőknek lehetőségük nyílt feltérképezni a saját intézményeik minőségbiztosítási és oktatásfejlesztési folyamatait. A legfőbb tanulság, hogy
a tartós változáshoz elengedhetetlen a minőségbiztosítási, fejlesztési és értékelési szerepkörök tisztázása és elhatárolása.
Emellett fontos, hogy a számok mögé nézve, az egyéni helyzeteket és a mindennapi tapasztalatokat figyelembe véve induljon meg a párbeszéd.
Erdei Luca (ELTE PPK) és Kasza Georgina (Tempus Közalapítvány) műhelyének középpontjában a nemzetköziesítés itthon (Internationalization at Home, IaH) gyakorlata állt. A résztvevők közösen gondolkodtak arról, mit jelent a nemzetköziesítés a hazai felsőoktatásban, és hogyan jelennek meg a nemzetközi és interkulturális szempontok a mindennapi tanulási környezetünkben. A workshop egyik központi kérdése az volt, hogyan alkalmazhatók a már működő gyakorlatok más intézményekben is fenntartható módon. A résztvevők egyetértettek abban, hogy ehhez intézményi szintű stratégiai gondolkodás, és az oktatók, munkatársak, valamint hallgatók bevonása szükséges. A workshop végére kirajzolódott, hogy a nemzetköziesítés akkor lehet igazán eredményes, ha nem elszigetelt programként, hanem az oktatás és az intézményi működés szerves részeként jelenik meg.
A Dorner Helga (ELTE PPK), Frányó Zsófia (BGE) és Káplár-Kodácsy Kinga (ELTE PPK) által vezetett workshop (borítóképünkön) a 2024-es Felsőoktatás-pedagógiai Konferencia „Tudományosság és hatékonyság: Az oktatói és kutatói munka produktív összekapcsolása” című műhelyének folytatásaként ezúttal a SoTL (Scholarship of Teaching and Learning) gyakorlati megvalósítására fókuszált. A résztvevők egy strukturált modell első lépésein haladtak végig: azonosították saját oktatási kontextusukat, elemeztek egy konkrét tanítási-tanulási helyzetet, majd megfogalmaztak egy kutatható oktatási kérdést. Ilyen kutatható téma lehet például, hogy egy adott kurzusban hogyan hat a hallgatói tanulásra a generatív AI használatának szabályozott beépítése, a formatív visszajelzés új formája, a projektalapú tanulás, a szakirodalmi olvasástámogatás vagy egy új értékelőtábla. A résztvevők egy előzetes SoTL-projektötlettel és egy megfogalmazott, kutatható oktatási kérdéssel távozhattak.
Lénárt Krisztina (ELTE PPK), Kovács-Szöllősi Tímea (ELTE PPK) és Sebestyén Lilla (ELTE PPK, KRE) interaktív workshopjukon bemutatták, hogy
a felsőoktatás-fejlesztési folyamatokban tapasztalt feszültségek nem személyes ellentétekből, hanem eltérő szakmai orientációk, intézményi elvárások és együttműködési logikák találkozásából fakadnak.
A műhelyfoglalkozás elméleti kiindulópontját Ray Land klasszikus modellje adta, amely 12 kategóriába rendezi az oktatásfejlesztői orientációkat. A résztvevők csoportmunkában vizsgálták meg az orientációk négy fő kategóriáját. A megbeszélések rámutattak arra, hogy az orientációk ütköztetése ritkán valósul meg demokratikus keretek között, a legtöbb feszültség pedig a felső- és középvezetői szinten, valamint a szakértői és vezetői pozíciók találkozásánál jelentkezik. A résztvevők egyetértettek abban, hogy a nézőpontok tudatosítása, a szerepflexibilitás és a szempontok közötti váltás képessége kulcsfontosságú a hatékony együttműködéshez.
A konferenciát a Horváth László (ELTE PPK) moderálásával zajló interaktív beszélgetés zárta, amelyben oktatók és hallgatók közösen gondolkodtak a generatív mesterséges intelligencia felsőoktatási szerepéről. A kerekasztal résztvevői – Boros Bettina (BGE), Bozai Ákos (BCE), Laczik Dóra (ELTE PPK) hallgatók, valamint Fekete Imre (BGE), Ivanics Zsófia (ELTE ÁJK) és Molnár Gábor (BCE) oktatók – arra keresték a választ, miként formálja át a technológia az egyetemi értékelési rendszert és az oktatás alapvető célját. A beszélgetés központi dilemmájaként az intézményi bizalomvesztés és a szerepkonfliktusok kerültek felszínre. Mindkét fél egyetértett abban, hogy a merev tiltások, valamint a folyamatos gyanakvásra épülő „rendőrszerep” tarthatatlan. Ehelyett transzparens kommunikációra és a kölcsönös nyitottságra van szükség.
A kerekasztal végén a résztvevők egymás felé irányuló elvárásaikat is megfogalmazták. A hallgatók a követelmények és a számonkérések megújítását szorgalmazták, míg az oktatók a személyes jelenlét, a közös munka és a partnerség fontosságát hangsúlyozták. A beszélgetés konklúziója szerint az MI kihívásaira a kölcsönös bizalom, az egyéni felelősségvállalás, valamint az emberi kapcsolatok és az empátia megőrzése jelenthet választ.
A beszámoló megírásában közreműködtek az ELTE PPK emberi erőforrás tanácsadó mesterszakos (Balogh Lili, Baranyai Zoltán, Táth Ticiána) és a Neveléstudományi Doktori Iskola hallgatói (Birgány Gábor, Turda Luca, Trébics Sándor és Szulovszky Mária).