Új kiadásban jelent meg A Pszichológiai Tanácsadás Szakmai Alapprotokollja című kötet, amelynek célja, hogy egységes keretet adjon a tanácsadó szakpszichológusi munkának és segítse a szakma láthatóságát az ellátórendszerben. A könyvbemutatón Viszket Mónika és Mogyorósy Zsuzsanna szerzőkkel Szél Dávid beszélgetett a tanácsadói munka helyéről és jövőbeli lehetőségeiről.

Az ELTE Eötvös Kiadó gondozásában megjelent kötetet június 5-én mutatták be a közönségnek az ELTE PPK-n. A beszélgetés egyik központi témája a tanácsadó szakpszichológusok szakmai és szélesebb társadalmi láthatósága volt. Bár a képzés több mint harminc éve létezik, a tanácsadói munka kevéssé jelenik meg a tágabb szakmai nyilvánosságban. A szerzők szerint az alapprotokoll egyik legfontosabb célja közös szakmai nyelv kialakítása, valamint a tanácsadó szakpszichológusok kompetenciáinak egyértelmű meghatározása.

Hiányzó láncszem az ellátórendszerben?

A beszélgetés során felmerült, hogy a tanácsadó szakpszichológusok a jelenleginél jóval nagyobb szerepet tölthetnének be a mentális egészségügyi ellátásban. A lépcsőzetes modellben fontos kapuőr funkciójuk lehetne: elsőként találkoznának a segítséget kérőkkel, és szükség esetén a megfelelő szakemberhez irányítanák őket. Emellett krízishelyzetekben stabilizálnak, élethelyzeti nehézségekben támogatnak, és döntési helyzetekben segítik a mérlegelést.

Ugyanakkor jelenleg több intézményi és finanszírozási feltétel is hiányzik ehhez a szerephez. A kérdés ma már nem az, hogy szükség van-e ezekre a kompetenciákra, hanem az, miként illeszthetők hatékonyabban a hazai ellátórendszerbe – hangzott el az eseményen.

A beszélgetés rámutatott arra is, hogy a szakmán belül sincs teljes egyetértés a szerepek és határok kérdésében, miközben egyre nyilvánvalóbb: a jelenlegi ellátórendszer önmagában nem képes minden segítséget kérő számára időben megfelelő támogatást biztosítani.

A kompetenciahatárok újragondolása

A tanácsadó szakpszichológus szerepével kapcsolatban több leegyszerűsítő elképzelés él – ilyen például, hogy krízis, szuicid veszélyeztetettség vagy enyhébb depresszív állapot esetén a tanácsadó nem foglalkozhat a klienssel. A szerzők hangsúlyozták: az alapprotokoll nem tiltólisták mentén határozza meg a szerepet, hanem a szakmai mérlegelésre épít.

Szintén gyakori félreértés, hogy a tanácsadás szükségszerűen rövid, néhány alkalmas folyamat. Kissné Viszket Mónika egyetemi adjunktus kiemelte: a tanácsadást nem elsősorban az alkalmak száma, hanem a fókusz jellemzi. A tanácsadó szakpszichológus munkája a kliens aktuális élethelyzetének, erőforrásainak, elakadásainak, valamint kapcsolati és döntési mintázatainak feltárására irányul. Ez a helyzetértékelő diagnózis ad alapot a tanácsadási fókusz kijelöléséhez.

Közös nyelv, közös szakmai identitás

A bemutatott kötet nemcsak módszertani útmutató, hanem a tanácsadó szakpszichológia szakmai identitásának egyik fontos dokumentuma is. Segít tisztázni a terület helyét, feladatait és kapcsolódását más mentális egészségügyi szolgáltatásokhoz.

A könyvbemutató egyik fő üzenete, hogy a szakma megerősítéséhez nem elegendő a magas színvonalú munka: annak láthatóvá tétele és közös képviselete is elengedhetetlen. Az alapprotokoll ehhez kínál egységes szemléletet, kapaszkodókat és jól körülhatárolt kompetenciakereteket.

A kiadvány nemcsak tanácsadó szakpszichológusoknak, hanem minden mentális egészségügyi szakembernek hasznos olvasmány, hiszen a megfelelő ellátás egyik alapfeltétele a szakmai szerepek pontos ismerete.

A Pszichológiai Tanácsadás Szakmai Alapprotokollja című kötet az alábbi linken szabadon hozzáférhető. 

A cikk Kiss Panka és Máriás Dóri tanácsadás- és iskolapszichológia szakirányos MA-hallgatók beszámolójának szerkesztett változata