Hogyan látják az egyetemisták a generatív MI szerepét a karrierépítésben? Valóban kognitív károsodással jár a kannabiszhasználat? Milyen lelki terheket hordoznak a PCOS-sel élő nők? Hogyan fejleszthetők legjobban a fiatal sportolók? Havi cikkajánlónkban ezek mellett az időskori mozgásprogramok hatásaival és a tudományos teljesítmény mérésének dilemmáival foglalkozó kutatásokból is válogattunk.
Tartalom
Hallgatói vélemények a generatív MI tanulásban és karrierben való szerepéről
Atlétikai edzések hatása fiatal kézilabdázók fizikai képességeire
A mozgásprogramok szerepe az időskori kognitív funkciók javításában
Hogyan befolyásolja a választott adatbázis a tudományos hatásmérést?
A rekreációs és problémás kannabiszhasználat eltérő kognitív profiljai
Hallgatói vélemények a generatív MI tanulásban és karrierben való szerepéről
A kutatás a generatív mesterséges intelligencia (GenAI) felsőoktatási jelenlétét vizsgálja a Visegrádi Négyek országaiban. Míg korábban főként kvantitatív módon közelítették meg a témát, ez a tanulmány 24 fókuszcsoportos interjún keresztül, kvalitatív módszerekkel tárta fel a hallgatói tapasztalatokat. A vizsgálat hét tematikus kategóriát azonosított, köztük az MI hasznosságát, a megbízhatósági aggályokat, az etikai dilemmákat és a jövőbeli karrierre gyakorolt hatásokat. Az eredmények rávilágítottak, hogy a technológia elfogadásának hagyományos modellje (UTAUT2) kiegészítésre szorul. A szerzők négy kritikus fogalmi kiterjesztést javasolnak: a feltételes teljesítménybizalmat, az episztemikus éberséget, az identitástárgyalást és az intézményi legitimációt. A hallgatók a GenAI-t kötelező „karriertőkeként” kezelik, miközben tartanak attól, hogy túlzott használata a készségeik elvesztéséhez vezethet. A kutatás arra is rámutat, hogy az egyetemi környezet meghatározta az értelmezési kereteket, egyfajta „etikai vákuumot” létrehozva.
Ennek fényében a tanulmány sürgeti az intézményeket, hogy a passzív tiltás helyett aktív támogatással, például a promptírástudás fejlesztésével és folyamatorientált értékeléssel segítsék a hallgatókat.
Mik bénítják és mik motiválják a környezettudatosságot?
A környezettudatos viselkedést gátló pszichés akadályok feltárása kulcsfontosságú a hatékony környezetvédelmi programok kidolgozásához. Bár az erre szolgáló „Dragons of Inaction” skála elterjedt, valós és tervezett cselekvésekre gyakorolt hatásának bizonyítottsága – főleg más-más kultúrákban – még hiányos. A kutatás a kérdőív magyar verzióját validálta egy 1000 fős, reprezentatív felnőtt mintán.
Az eredmények szerint a skála eredeti, öttényezős struktúrája bevált a magyar közegben is. Két korlát – a Változtatás szükségtelensége és az Egymásnak ellentmondó célok és törekvések – negatívan kapcsolódott a jelenlegi környezettudatos viselkedéshez és a jövőbeli szándékokhoz, közvetlenül vagy az ökoérzelmek közvetítésével. Ezzel szemben a Személyközi kapcsolatok, az Ismeretek hiánya és a Tekenizmus/Látszatintézkedések pozitív összefüggés rajzolódott ki, amelyeket a negatív ökoérzelmek mediáltak. Ez arra utal, hogy egyes korlátokérzelmi töltettel motiválhatják is az elköteleződést.
A tanulmány igazolja a skála nemzetközi érvényességét, kiemelve a pszichológiai gátak és az ökoérzelmek szerepét. A környezettudatos viselkedést célzó beavatkozásoknak ezért a szükségtelennek ítélt változásra és a személyes célok ütközésére érdemes fókuszálniuk.
Atlétikai edzések hatása fiatal kézilabdázók fizikai képességeire
A vizsgálat célja annak feltárása volt, hogy az atlétikai jellegű edzések milyen hatással vannak utánpótláskorú fiú kézilabdázók fizikai teljesítményére. A felmérésben egy magyarországi professzionális kézilabda klub kiemelt utánpótlás akadémiájának U14-es játékosai vettek részt, akiket két részre osztottak: a kísérleti csoportot 20 fő alkotta, akik heti rendszerességgel 2+1 alkalommal végeztek atlétikai fókuszú edzést, míg a 19 fős kontrollcsoport heti 1+1 alkalommal valósult meg atlétikai jellegű tréning. A teljesítmény mérésére 5–10–20 méteres távolságon végzett lineáris sprinttesztet, 5–10–5 méteres Pro Agility tesztet, valamint 30–15 méteres Intermittent Fitness Test (IFT) állóképességi tesztet végeztek. Az alkalmazott intervenció egy 8 hetes, atlétikai alapokra épülő edzésprogram volt.
Az eredmények alapján a komplex, atlétika alapú edzéssel támogatott sportági képzés hozzájárulhat a fiatal sportolók hosszú távú fejlesztéséhez és sikeres sportkarrierjéhez.
Szigeti, Cs. B. & Koltai, M. (2026). Utánpótláskorú fiú kézilabdázók fizikai képességeinek változása atlétikai edzések hatására. Savaria Természettudományi és Sporttudományi Közlemények, 22, 107–116.
A mozgásprogramok szerepe az időskori kognitív funkciók javításában
A kutatás azt tárta fel, hogy a szenior mozgásprogramok – például a tánc – milyen hatással vannak az időskorúak egyensúlyérzékére és kognitív képességeire. A vizsgálatban húsz, átlagosan 72±7 éves táncos vett részt, akiknek az egyensúlyozási képességét a Berg Balance Teszttel, míg a kognitív teljesítményt a Kognitív Profil Teszt öt elemével mérték. A méréseket három alkalommal végezték el: egy tízhónapos táncszezon végén, a nyári szünet után, valamint a következő szezon lezárásakor.
Az eredmények megerősítették, hogy az egészséges időskorúaknál az egyensúly és a kognitív képességek szintje együtt jár, továbbá az egyensúly javítását segítő mozgásprogramok kedvezően hatnak a gondolkodás rugalmasságára is.
Lacó, F. & H. Ekler, J. (2026). Szenior mozgásprogramok kölcsönhatásai a kognitív képességekkel és az egyensúlyérzékkel. Savaria Természettudományi és Sporttudományi Közlemények, 22, 169–183.
Az egyensúlyozási képesség fejlesztésének kulcstényezői
A vizsgálat célja utánpótláskorú lány sportolók egyensúlyozási képességének összehasonlítása volt két eltérő sportágban. A szimmetrikus mozgásformákat képviselő csoportba 16 futóatléta, míg az aszimmetrikus sportágat képviselő csoportba 19 kézilabdázó tartozott. A résztvevők igazolt sportolók voltak, akik heti szinten átlagosan 7 óra edzésen vesznek részt. A felmérések során InBody 570 testösszetétel-elemző berendezést, valamint a statikus és dinamikus egyensúlyi mutatók meghatározására Kinvent K-Force plates eszközöket alkalmaztak, továbbá egy 30 centiméteres magasságból végrehajtott mélybeugrást is elvégeztettek a résztvevőkkel. Az eredmények szerint a laterális elmozdulás tekintetében, csukott szemmel végzett feladat mellett a kézilabdások jelentősen jobb átlageredményt értek el. Az összesített adatok alapján valamennyi sportoló súlyeloszlási mutatója közel 50 százalékos volt.
A tanulmány rámutat, hogy az egyensúlyozási képesség fejlesztése komplex folyamat, amelyben a szenzoros rendszerek integrált működése, az alsó végtagok izomereje, valamint az idegrendszeri érés egyaránt fontosak.
Papp, B. & Koltai, M. (2026). Utánpótláskorú leány atléták és kézilabdázók egyensúlyozási képességének összehasonlító vizsgálata. Savaria Természettudományi és Sporttudományi Közlemények, 22, 149–158.
Több mint játék: kognitív fejlesztés testnevelésórán
A vizsgálat célja annak az adatalapú bizonyítása volt, hogy a testnevelés órára adaptálható kognitív képességeket fejlesztő játékok rendszeres alkalmazása javítja a diákok kognitív képességeit és testnevelés órai motivációját. A harmadik és hetedik évfolyamból kiválasztott osztályok 4 hónapon keresztül végezték a mozgásos játékokat, amelyek együttműködésre, problémamegoldásra és logikus gondolkodásra ösztönözték őket. Az adatokat bemeneti és kimeneti mérések sorána Kognitív Profil Teszt négy feladatával, valamint a PMCSQ-2 teszttel gyűjtötték össze a minta és kontroll osztályokban egyaránt.
Az elemzés kimutatta, hogy a beavatkozás pozitív hatást gyakorolt a munkamemóriára, a kooperatív tanulásra és a csapaton belüli szerepvállalás alfaktorokra. A statisztikai mutatók alapján az is megállapítható, hogy mind kognitív értelemben, mind motivációs szempontból a harmadik évfolyam reagált szenzitívebben a fejlesztésre.
Horváth, Cs. & H. Ekler, J. (2026). A mozgás és a kognitív képességfejlesztés összefüggései. Savaria Természettudományi és Sporttudományi Közlemények, 22, 127–148.
Hogyan befolyásolja a választott adatbázis a tudományos hatásmérést?
A kutatás azt tárja fel, hogy a különböző idézettségi adatbázisok (a Web of Science és a Scopus) közötti szerkezeti eltérések hogyan befolyásolják a tudománymetria egyik legfontosabb mutatószámát, a normalizált idézettségi mutatót (Normalized Citation Score, NCS), amelyet gyakran „crown” indikátorként is neveznek. Bár a normalizált mutatók egyre fontosabb szerepet kapnak a kutatók és intézmények értékelésében, az adatbázisok sajátosságaiból fakadó hatásokat eddig kevesen elemezték.
A tanulmány egyik fő eredménye a „benchmark-effektus” azonosítása, amely szerint az adatbázisok szerkezeti különbségei összetett módon hatnak a viszonyítási alapként szolgáló globális átlagokra. A szerzők egy új mutatót is kidolgoztak (CBDR – Citation-Benchmark Differentials Ratio), amely lehetővé teszi e különbségek mérését a WoS és a Scopus között. A módszertant Magyarország ötéves teljes publikációs kibocsátásán tesztelték, az eredményeket pedig különböző szakterületek, felsőoktatási intézmények, folyóirat-kvartilisek és publikációs évek szerint elemezték. A következtetések alapján a hazai publikációs teljesítmény nagy részét érinti a benchmark-effektus, de a vizsgált intézmények vagy szakterületek között nem mutatkoztak jelentős eltérések. A kutatás igazolja, hogy az adatbázis-specifikus idézettségszámok és a folyóirat-lefedettség önmagukban csak részben magyarázzák a WoS- és Scopus-alapú idézettségi értékek közti különbségeket.
A rekreációs és problémás kannabiszhasználat eltérő kognitív profiljai
A kannabiszhasználathoz kapcsolódó kognitív működésről a szakirodalomban ellentmondásos eredmények találhatók. Egy friss kutatás szerint ennek egyik oka lehet, hogy a legtöbb vizsgálat a kannabiszhasználatról egységesen beszél, és nem különíti el a rekreációs használatot a függőségtől. A kutatók ezért átfogó kognitív profilt készítettek mindkét használati mintázatról, és ezeket nem használó személyekével hasonlították össze. Az eredmények azt mutatták, hogy a rekreációs használat önmagában nem jár együtt a kognitív funkciók romlásával, míg a problémás használat specifikusan gyengébb komplex munkamemória-teljesítménnyel társul. Ez arra mutat rá, hogy a kannabiszfüggőség nem általános kognitív eltérésekkel írható le, hanem egy jól körülhatárolható deficittel, miközben más funkciók nagyrészt épek maradnak. Emellett fontos eredmény, hogy a rekreációs használók kognitív működése hasonló a nem használókéhoz. Mindez kiemeli, hogy kognitív szempontból elsősorban a függőség kialakulása jelent kockázatot.
A nő értéke: több mint termékenység
A policisztás ovárium szindróma (PCOS) az egyik leggyakoribb hormonális betegség a nők körében, mégis sokak számára hosszú és frusztráló út vezet a diagnózisig. Egy hazai, interjúkon alapuló kutatás azt vizsgálta, hogyan élik meg mindezt az érintettek.
A beszámolók szerint a látható tünetek – például a fokozott szőrnövekedés vagy a pattanásos bőr – különösen erős szégyenérzetet válthatnak ki. A nehézségeket az egészségügyi ellátás tapasztalatai is tovább mélyíthetik: többen számoltak be arról, hogy panaszaikat bagatellizálták vagy nem hallgatták végig őket. Az orvosi figyelem sokszor elsősorban a termékenységre irányult, miközben a mindennapi életminőséget befolyásoló tünetek háttérbe szorultak. Voltak, akiknek egyenesen azt mondták: „majd akkor jöjjön vissza, ha gyereket szeretne”. A meddőségtől való félelem és az anyasághoz kapcsolódó társadalmi elvárások visszatérő motívumként jelentek meg az interjúkban. Többen idővel tudatosan újragondolták, mit jelent számukra a nőiség, és testüket nem kívánják többé kizárólag a termékenység felől meghatározni.
A tanulmány rámutat, hogy a PCOS nem csupán egészségügyi állapot, hanem az önértékelést, az identitást és a nőiségérzést is mélyen érintő tapasztalat. Az érintettek számára alapvető szükséglet az empatikus, betegközpontú és partneri szemléletű ellátás, amelyben a panaszaikat valóban meghallgatják és komolyan veszik.
A bántalmazás paradox hatásai
A kutatás az ún. egészséges kontextus paradoxonát vizsgálta, amely szerint a bullying áldozatok rosszabb pszichés jellemzőkkel rendelkeznek olyan osztályokban, ahol kisebb a bullying elterjedtsége, mint ott, ahol nagyobb. A paradoxon megjelenését a társas kapcsolatok viszonyában elemezve az rajzolódott ki, hogy az áldozatoknak több a baráti kapcsolata, kisebb az elutasítottsága és nagyobb az elfogadottsága olyan osztályokban, ahol nagyobb a bullying mértéke. A vizsgálat szervesen kapcsolódik ehhez a napjainkban igen aktívan kutatott területhez és fontos újítása, hogy a jelenséget nem jólléti változókkal, hanem a társas kapcsolatok tükrében szemléli. Annak, hogy a paradoxon itt is megjelenik, elméleti és gyakorlati szempontú jelentősége is van: egyrészt megerősíti ennek a jelenségnek a létezését egy új területen, másrészt felhívja a figyelmet a sikeres antibullying programokat követő hosszú távú monitorozás jelentőségére.
Vezethet-e a vizsgaszorongás lemorzsolódáshoz?
A vizsgaszorongás jóval több lehet egyszerű izgulásnál egy vizsga előtt: rengeteg hallgatót érint, és nemcsak a teljesítményt vagy a mentális jóllétet befolyásolhatja, hanem akár azt is, hogy valaki végül befejezi-e az egyetemet. A kutatás az Eötvös Loránd Tudományegyetem hallgatóinak körében vizsgálta, hogy a vizsgaszorongás mely részei kapcsolódnak legerősebben a lemorzsolódáshoz. Az eredmények alapján nem maga az összesített vizsgaszorongás jelezte előre leginkább a kiesést, hanem főként az elkerüléssel kapcsolatos mintázatok, mint például a halogatás, a figyelemelterelés vagy a feladatok kerülése. Vagyis nem az izgulás mértéke számított leginkább, hanem az, hogy a szorongás hatására mennyire kezdett eltávolodni tanulmányi feladataitól. Ezek az összefüggések az általános szorongásos és depresszív tünetektől függetlenül is megmaradtak. A szorongás gyakran azt próbálja elhitetni velünk: „nem vagyok kész”, „úgysem fog sikerülni”, vagy „inkább bele sem kezdek”.
Az eredmények arra utalnak, hogy nem a szorongás megszüntetése a kulcs, hanem az elkerülő mintázatok kezelése. Bár ezek rövid távon csökkenthetik a feszültséget, hosszú távon növelheti a lemorzsolódást.