Kutatásaim középpontjában az elektromágneses tereknek tulajdonított idiopátiás környezeti intolerancia (IEI-EMF), korábbi elnevezéssel elektromágneses túlérzékenység áll.  Az Egészségügyi Világszervezet meghatározása szerint az IEI-EMF olyan nem-specifikus tünetekkel terhelt állapotot jelent, amely során az érintett személyek tüneteiket az elektromágneses expozíciónak, működő elektromos berendezéseknek tulajdonítják, azok közelében tapasztalják. Jelenleg az állapot meghatározására nem áll rendelkezésre diagnosztikus kritérium, nem orvosi kategória, továbbá mivel a tünetek és expozíció közötti kapcsolatot nem sikerült tudományos vizsgálatokkal alátámasztani, így az jelenséget a tágabb idiopátiás környezeti intoleranciák közé sorolták. Jellemző az állapotra a nagyfokú distressz, gyakran vezet szociális izolációhoz, a munkaképesség elvesztéséhez. Az elektroszenzitivitás etiológiájával kapcsolatos elméletek két fő irányvonalat képviselnek: míg a toxikogén megközelítés szerint a tüneteket elektromágneses mezők által aktivált toxikodinamikai folyamatok idézik elő, addig a pszichogén elméletet propagáló szerzők a tünetképzés jelenségét pszichológiai folyamatokkal magyarázzák (például torzult figyelmi és attribúciós folyamatok, nocebohatás, asszociatív tanulás). Számos kutató hangsúlyozza azonban, hogy a jelenség teljes megértéséhez a két megközelítés integrálására és interdiszciplináris kutatócsoportok felállítására van szükség.

Természettel való viszony és pszichológiai és fizikai jóllét kapcsolata, környezettudatos viselkedésekhez való viszonya.