Tizenöt éve az Európai Unióban
A Polónyi István által szerkesztett tematikus kötet a célja annak elemzése, hogy „ment-e Magyarország előbbre a 15 éves EU tagság alatt?” Vizsgálódásunk az oktatás és az emberi erőforrás fejlődés területére fókuszál, de kitekint szélesebb horizontra is.
Az írások első csoportja az EU csatlakozás társadalmi, gazdasági összefüggéseit vizsgálja, míg a második csoport az oktatás különböző szintjeire tekint ugyanezzel a szemüveggel. Polónyi István írása a humán erőforrás fejlődését vizsgálja a csatlakozás óta eltelt időben. Azt igyekszik feltárni, hogy Magyarország mennyire tudta kihasználni a csatlakozás előnyeit, hol tart a felzárkózási versenyben. Losoncz Miklós írása Magyarország európai uniós tagságának 15 évét elsősorban gazdasági kontextusban vizsgálja, az EU-csatlakozást és az EU-taggá válást, a belső piacba, az uniós jogrendszerbe és politikákba való integrálódást tárgyalja, valamint az uniós forrásbevonás fő vonásait tekinti át kipillantva az európai uniós jövőképekre. Csepeli György írása az EU tagság tizenöt éve kapcsán a Kelet-Nyugat között nem csökkenő gondolkodásbeli különbségeket elemzi. Megállapítja, hogy a magyar fiatalok előnyben részesítik a teljesítmény értékét, szemben európai kortársaikkal szemben, akik inkább az altruizmus iránt elkötelezettek. Leszögezi, hogy Európa egységesülésének kulcskérdése a közös nyelv és az európai identitás, mely nem tagadja, hanem kiegészíti a nemzeti identitást. Az európai identitás kialakításának feltétele az egységes európai politikai szocializáció. Hárs Ágnes írása a csatlakozás migrációs és a munkaerőpiaci hatásait járja körül. Bemutatja az elvándorlás alakulását, szerkezetét életkor, nem és iskolai végzettségek szerint, elemezve a megkésett magyar elvándorlás okait és sajátosságait, munkapiaci összefüggéseit nemzetközi összehasonlításban is. Cserti Csapó Tibor tanulmánya a roma, cigány népesség társadalmi-gazdasági helyzetének alakulást vizsgálja az Európai Unióhoz való csatlakozás óta – de azon túlnyúló időtávon is. Az írás a támogató mechanizmusokról nyújt áttekintő képet, s arra keresi a választ, mit mutatnak a statisztikai adatok, mennyire adnak pontos és objektív képet a roma népesség helyzetéről, annak változásáról. Megállapítja, hogy a statisztikák, de a mindennapi benyomások is azt sugallják, markáns változás nem következett be az esélyek különbözőségében.
A tanulmányok második csoportja Hrubos Ildikónak az európai felsőoktatási térség kialakulásáról és formálódásáról szóló írásával kezdődik, ami bemutatja a térség felsőoktatásának átalakulását, ennek eredményeit és vitatott kérdéseit. Györgyi Zoltán tanulmánya a hazai szakképzésnek az Uniós csatlakozás nyomán történő formálódását elemzi megállapítva, hogy e formálódásnak alig van köze az integrálódásunkhoz. Lannert Judit munkája a közoktatás aspektusából vizsgálódik, konstatálva azt, hogy a csatlakozás nyomán a közoktatás fejlesztésére befolyó Uniós források felhasználásának hatékonysága rendkívül rossz, amelynek a sokszor hangoztatott implementációs okokon kívül, vagy talán helyett is az átfogó elképzelések és nem utolsó sorban az elszámoltatás hiánya játszik meghatározó szerepet. A tematikus tanulmányokat Horváth Zsuzsanna írása zárja, amely azt elemzi, hogy NAT-okban hogyan jelennek meg az Európai értékek, és mennyiben játszott szerepet a NAT-ok formálódásában az Európai csatlakozás.
Úgy tűnik Magyarország messze a lehetőségek adta határok alatt tudta kihasználni azt a történelmi lehetőséget, amit az Európai Unióhoz történő csatlakozás kínált.
A folyóirat itt olvasható: