Az oktatók közti kapcsolatot is javítja a távolléti oktatás
A járványügyi veszélyhelyzet hatályba lépésével 2020 tavaszán az ELTE PPK is áttért a távolléti oktatásra. Annak érdekében, hogy képet kaphassunk az átállásról, az oktatók és hallgatók e folyamat során szerzett benyomásairól, valamint, hogy a jó gyakorlatokat integrálja a kari működésbe a jelenléti oktatás helyreállása után is, a felsőoktatás-pedagógiával és a digitális oktatás módszertanával is foglalkozó kar többféle kutatási módszerrel, kvantitatív és kvalitatív megközelítéssel elkezdte az oktatói és hallgatói tapasztalatok összegyűjtését.
A jelenleg is aktív kutatás első fázisának adatfelvétele lezárult, az adatok feldolgozása is az utolsó stádiumban van. Az előzetes eredményekről kérdeztük a projektek irányításáért felelős kutatókat: Kálmán Orsolyát, Káplár-Kodácsy Kingát, Horváth Lászlót és a projektvezető Rónay Zoltánt.
Motivált oktatók, közömbös hallgatók
A komplex, három részből álló kutatás lezártnak tekinthető része az a kérdőíves felmérés, amely az átállás időszakára, a 2019/2020-as tanév tavaszi félévre vonatkozóan mérte fel a digitális munkarend tapasztalatait.
A PPK teljes tavaszi kurzuskínálatát reprezentáló felmérésbe 109 oktatót sikerült bevonni, ami 44 százalékos kitöltési arányt jelent. Ezzel párhuzamosan megkérdezték a bevont oktatók által vezetett kurzusok hallgatóit is, ahonnan 110 kérdőív érkezett vissza.
Horváth László, a kutatás koordinátora szerint az előzetes eredmények alapján elmondható, hogy az oktatók érzelmileg pozitívabban élték meg az átállás időszakát, mint hallgatóik. Míg az oktatók többsége motivált, nyitott és érdeklődő volt a változás iránt, illetve biztonságban érezte magát, addig a diákok hozzáállására inkább a közömbösség és a pánik volt a jellemző.
Az oktatás módját illetően megfigyelhető, hogy a tanárok leggyakrabban a tanulási tevékenységeket változtatták meg. A hangsúly a hallgatók információszerzésére irányuló módszerek irányába tolódott el. Emellett az új helyzet negatív velejárójaként említhető, hogy az oktatók kevésbé fordítottak figyelmet a tanulók előzetes ismereteire, az eltérő tudásszinten levő hallgatók kezelésére.
Ugyanakkor egyértelműen pozitívumnak élték meg a kollégák, hogy új tanítási módszereket és új értékelési formákat sajátítottak el – tette hozzá a PPK egyetemi adjunktusa.
Visszatérő problémák
Az oktatók és a hallgatók személyes dilemmáinak, problémás helyzeteinek felmérésére irányult a Felsőoktatás-pedagógiai Módszertani Központ kutatóinak interjúkra épülő longitudinális vizsgálata. Ennek keretében 20 oktatót és 40 hallgatót kerestek meg az ELTE különböző karairól, akiknek a 2020-as tavaszi pandémia idejére, majd egy későbbi időpontban a 2020/2021 őszi időszakra vonatkozó kérdéseket tettek fel.
Kálmán Orsolya, az interjús kutatás vezetője elmondta, vannak speciális problémák, amelyek az online oktatás második, őszi időszakára is megmaradtak. Az oktatók és a hallgatók esetében is visszatérő problémaként jelentkezett az arctalanság kérdése, hogy mennyit látunk, értünk a másikból és az ő környezetéből a digitális eszközökön keresztül. Szintén előkerült mindkét időszakban, hogy mekkora az oktató vagy a hallgató felelőssége, ha probléma van az online oktatás során. Hozzátette, habár sok dilemma megoldódott a második időszakra, témaszerűen fennmaradt az online értékelés és vizsgáztatás problémaköre is, az adekvát, a tanulás szempontjából értelmes, de nem túl igénybevevő értékelés gyakorlatának megtalálása, a csalás lehetőségének mérlegelése. Nem meglepő módon a másik ilyen irány a kutatásban résztvevők leterheltsége, amit a kérdőíves felmérés eredményei is megerősítettek.
A Neveléstudományi Intézet oktatója érdekességként kiemelte, hogy a második fázisban átalakult a doktoranduszok szerepe: míg a PhD-hallgatók a hirtelen átállás időszakában oktatói mivoltukban szerepeltek inkább, addig a 2020. őszi félévben a oktatói identitásuk a háttérbe szorult, s a hallgatói életük problémái kerültek előtérbe, egyúttal pedig nőtt a leterheltségük is. Általában az is elmondható, hogy a hallgatók motiválatlanságában egyre inkább a tanuláson kívüli, elsősorban családi, társadalmi problémák erősödtek fel az őszi félévben.
Kálmán Orsolya az interjúk és a saját tapasztalatai alapján is úgy látja, hogy az online oktatás vitathatatlan érdeme az oktatók közötti munkakapcsolat megerősödése, és az új helyzet pozitívan hatott a tanár-diák kapcsolatokra is, mivel közösen fedezték fel az új módszereket, vészelték át az első időszakot. Megnézték azt is, a résztvevők mit tartanának meg az online oktatás módszereiből a nyitás után:
a kiscsoportos vagy egyéni konzultációk és az innovatív tanítási módszerek mind a hosszú távon beépíthető eszközök között szerepeltek
– számolt be az eredményekről a PPK egyetemi adjunktusa. Hozzátette, folyamatban van egy harmadik, a 2020/2021-es tanév tavaszi félévére vonatkozó interjús felmérés előkészítése is.
Innovatív tanítási módszerek
Az átállást segítő innovatív eszközként alakult meg a mentorhálózat, amely kompetencia alapon támogatta az oktatókat a távolléti oktatás megvalósításában 2020 tavaszán. A kar vezetői szintű döntése volt, hogy az ELTE PPK oktatói mentorhálózata hosszú távon is fennmaradjon, és ma már és a jövőben is fontos kutatások eredményei alapján végzi segítő-fejlesztő munkáját. A program részeként az intézeti és tanszéki kollégák interaktív workshopokon vesznek részt, ahol a távolléti oktatás támogatásához szükséges oktatástechnológiai és pedagógiai kérdéseket beszélik meg. Mint Káplár-Kodácsy-Kinga, a MENTORpont koordinátora elmondta, a résztvevők alapvetően képességeik, digitális jártasságuk alapján válnak mentorrá vagy mentorálttá, mára azonban a hálózat középpontjába inkább egymás munkájának a megismerésére, a jó gyakorlatok megosztása került. Hozzátette, a MENTORpontban szándékoltan feloldódnak a hierarchikus viszonyok is: sokszor előfordul, hogy doktorandusz mentorálja témavezetőjét, és mentoráltból is lett már mentor. „Nagy öröm számunkra, hogy a workshopokon hallottakat oktatóink beépítik a gyakorlatba. Legutóbb például az audió-visszajelzés hasznossága volt a téma, s a kollégák nagy része ezt ki is próbálta a szakdolgozatok reflektálásánál” – fogalmazott az FTI oktatója.
2021 februárjában egy kvalitatív kutatás keretében megkérdezték a MENTORpont résztvevőit a mentorrendszerről, amelyből egyértelműen kiderült, hogy a kar minden szintjén van igény a folytatásra a jelenléti oktatás visszatérte után is.
Lehetőség a felsőoktatás megújítására
Rónay Zoltán dékánhelyettes, a három pilléres projekt vezetője kiemelte, a céljuk nem az, hogy ezek az eredmények csupán tudományos publikációk formájában köszönjenek vissza. A kiemelt kari támogatást élvező projekt célja, hogy
az oktatás-módszertani, szervezeti és technikai újításokat, kreatív megoldásokat visszacsatornázzák az intézményi működésbe.
Ennek már látható példája a mentorrendszer tevékenysége, ami az intézményi minőségirányítási koncepció minőségtámogatási pillére, vagy épp a tudásmegosztás, a közös óratervek készítése az oktatók részéről.
A dékánhelyettes szerint mindez azért is elengedhetetlen, mert a távolléti oktatás a nappali képzés egy megvalósítási formájaként bekerült a felsőoktatási törvénybe is, ami pedig hosszú távon új fejezetet nyithat az ún. jelenléti oktatás módszertani megújításában, valamint fontos eszköze lehet a kar két képzési helyszínén folyó oktatás azonos színvonalú megvalósításának is.
A projektben résztvevő további munkatársak: Czirfusz Dóra, Dorner Helga, Erdei Luca Alexa, Eszes Fruzsina, Fazekas Ágnes, Kardos Dorottya, Lénárd Sándor, Misley Helga, Moussa Belkhoumani, Némethné Tóth Ágnes, Pálvölgyi Lajos, Rapos Nóra, Salát Magdolna, Szivák Judit
Kapcsolódó események
- Oktatói teadélután – 2021. április 29. 17.00-19.00
- MENTORpont workshop (belső rendezvény) – 2021. május 6. 17.00-18.30