Az empátia lehet a kulcs a diszkrimináció leküzdésében

Mire terjedt ki, milyen elemekből állt ez a kutatás?

A 2018-ban kezdődött és technikailag pár hete zárult PolRom projekt három fő tevékenységet foglalt magába. Egyrészt reprezentatív mintán közvéleménykutatást végeztünk a résztvevő öt országban (Magyarország, Szlovákia, Románia, Írország, Franciaország), amely során megvizsgáltuk, mennyire tartja elfogadottnak a romaellenes megnyilvánulásokat a társadalom.  Ezentúl elemeztük a politikusok romákkal kapcsolatos nyilatkozatait, végül pedig kiértékeltük a meglévő diszkrimináció-ellenes kezdeményezéseket, módszereket, és ezek alapján konkrét javaslatokat fogalmaztunk meg az európai döntéshozók számára.

A közvéleménykutatás eredményei nagy visszhangot váltottak ki. Mi ad okot leginkább aggodalomra?

A legnagyobb probléma a többségi társadalom közömbössége. Sajnos mind az öt országra jellemző, hogy kevesen utasítják el a romaellenes szemléletet, sokkal magasabb – 60 százalék körüli – azoknak az aránya, akik semleges álláspontra helyezkednek. Ez pedig hatalmas probléma, hiszen egy rasszista állításra azt mondani, hogy „nekem mindegy”, valójában egyáltalán nem semleges álláspont. A következő projektünkben ezért kifejezetten ezzel a közömbös hozzáállással fogunk foglalkozni.

A kutatásba bevont országokban ráadásul nagyon alacsony az empátia mértéke is, holott minden vizgsált adatból úgy tűnik, hogy az együttérzés lenne a kulcs a rasszizmussal szemben.

Az együttérzést tanúsítók hajlamosabbak a romák melletti kiállásra, a segítségnyújtásra.

Laborkísérleteink a nemzetközi szakirodalomban leírtakat némileg cáfolva azt mutatták meg, hogy az olyan társadalmakban, ahol magas a romaellenesség mértéke, a csoportmegerősítés hatására még előítéletesebbek lesznek azok, akik korábban is így gondolkodtak. Tehát megerősítve érezzük az elfogadhatatlan véleményünket, ha tudjuk, hogy a többség is így vélekedik. Az eredményeink hamarosan megjelennek az egyik legrangosabb kísérleti szociálpszichológiai szaklapban, a Journal of Experimental Social Psychology-ban.

A projekt másik nagy pillére a politikusok megnyilvánulásainak elemzése volt. Mi mondható el a romákkal kapcsolatos politikai diskurzusról?

Ez a vizsgálat a 2018-as évet vette alapul. Megnéztük, hogy amikor egy közszereplő megszólal a romákkal kapcsolatban, akkor mit mond és az hogyan jelenik meg az online médiában. Általános megállapításunk, hogy nagyon kevés szó esett a roma emberekről, de még ehhez képest is elenyésző számban volt olyan hír, ahol egyáltalán szerepeltek roma megszólalók. Inkább pozitív és együttérző hangnemben egyedül a roma holokauszt apropóján beszéltek róluk, illetve pozitív keretezést kapott még az, ahogyan Magyarországon – főként kormánypárti – politikusok az integrációról beszéltek. Gyakoribb volt azonban a negatív hír: időnként egy-egy botrány kapcsán szólaltak meg politikusok a romákról, sokszor megerősítve a bűnözéssel kapcsolatos sztereotípiákat. Emellett jellemző volt a paternalista hozzáállás is, miszerint segítenünk kell rajtuk, hiszen úgy sem képesek magukon segíteni.

Külön érdekes, hogy Magyarországon ugyan választási év volt, ennek ellenére nagyon kevés adat született. A választási kampány során a politikusok többsége nem gondolta úgy, hogy meg kellene szólaltatni a romákat vagy beszélni kellene a helyzetükről.

Kidolgoztak egy olyan eszköztárat is, amellyel hatékonyabbá tehetők az új diszkrimináció-ellenes projektek. Kiderült, mi a titok nyitja?

Ebben a részben kiértékeltük a civil vagy állami szervezetek létező intervencióit, és a következtetéseket levonva megfogalmaztuk a javaslatainkat. Azt láttuk, hogy ezekből a projektekből hiányzik a tudományos háttér, sokszor nem veszik kellőképpen figyelembe, hogy mi működik valójában és mi nem. Éppen ebben tud segíteni a szociálpszichológia. Bár közismert, hogy csak hatáselemzéssel állapítható meg, hogy az adott beavatkozás képes-e valós társadalmi változást előidézni, vagy csak egyéni szinten, rövid távon van hatása, ezekre többnyire nem kerül sor. Például egy-egy iskolai antidiszkriminációs program vagy egy faluban szervezett közös főzés után nem lehet hátradőlni csupán azért, mert a program kellemes hangulatú volt. Ebben a javaslatcsomagban

szisztematikusan leírtuk, hogy mikre kell figyelni ahhoz, hogy valós attitűdváltást tudjunk előidézni.

Milyen jó példákat, működő módszereket tudna említeni?

Nagyon nehéz ilyet találni, és a legfontosabb, hogy mindenhol más az, ami működik. Ezért is kell előzetes elemzést végezni. Az például kimondható, hogy az egyszerű „szeressük egymást” beavatkozások, a harmóniára törekvés önmagában sokszor inkább akadályozza a hosszú távú változást. Sokkal hatékonyabbak például azok a projektek, amelyek a probléma forrásával foglalkoznak. Egy másik pályázati projektünk keretében, ebből kiindulva, olyan videókat készítettünk roma fiatalok részvételével, amelyek bemutatják, hogy milyen mindennapi akadályokkal szembesülnek a romák. Milyen érzés, hogy nem tudnak albérletet kivenni vagy hogy a biztonsági őr követi őket a boltban.  Ahogy mondtam, az empátia nagyon fontos, a roma nézőpont bemutatása pedig együttérzést vált ki éppen azért, mert megismerjük az ő nézőpontjából a saját társadalmunkat. Emellett okozhat persze felháborodást is, amely szintén egy nagyon erős mozgósító érzelem, és amely előmozdíthatja a társadalmi változást.

Mi az oka, hogy a számos kezdeményezés, pályázati támogatás ellenére nehezen azonosíthatók jó gyakorlatok?

Ennek alapvetően két oka van. Egyrészt a finanszírozási rendszer egyfajta teherként azt az elvárást fogalmazza meg, hogy hamar kell látványos eredményeket elérni. A kudarcról nem szívesen számolnak be egy-egy nyertes pályázat végén. Pedig nagyon fontos lenne annak a kiértékelése is, ha valamilyen módszer nem működik. Ezzel megelőzhetnénk, hogy más is ugyanezt a típusú beavatkozást csinálja.

Másrészt hatásmérések nélkül nem lehet kijelenteni valamiről, hogy működőképes és jó gyakorlat. Azt hiszem, ezt sikerült is valamennyire tudatosítanunk az európai döntéshozókban.

Várhatjuk tehát, hogy ezek a javaslatok beépülnek az európai gyakorlatba? Milyen szintekre jutottak el a PolRoM eredményei?

Mi a kezdetektől nagy hangsúlyt fektettünk arra, hogy felvegyük a kapcsolatot a döntéshozókkal. Már az első megbeszélésünktől kezdve bevontunk kormánytagokat, helyi és európai politikusokat, civil szervezetek képviselőit. A zárókonferenciára is az Európai Parlament ernyője alatt került sor.

Minden elvárásunkat meghaladóan magas szinten veszik figyelembe az eredményeinket. A következő hét évre elfogadott európai romastratégia készítésekor például kikérték a véleményemet, vagy említhetném azt is, amikor 27 ország roma kontaktpontjainak tartottam előadást az eszköztárról. Úgy érzem, hogy várakozásainkon felül,

a legmagasabb körökig sikerült eljuttatni az ajánlásainkat.

Hogyan tovább?

Az eddigi eredményeket felhasználva indult el az Engage projektünk. Ennek célja, hogy csökkentse a közömbösséget a cigánysággal szemben és növelje a romák aktivitását a társadalmi változás elősegítésére.