A PPK identitására már a kétlakiság jellemző

"Kedves Vendégeink!

Az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karának nevében sok szeretettel köszöntöm a diplomájukat átvevőket, a hozzátartozókat, az egyetem megjelent vezetőit és oktató kollégáimat. Demetrovics Zsolt dékán úr külföldön tartózkodik, és nagyon sajnálja, hogy nem lehet jelen a rendezvényen.

Két éve egyesült a Soproni Egyetem karává vált, egykori Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola és az immár 383 éves, Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szombathely így az ország vezető egyetemének részévé vált, annak minden értékével, lehetőségével, és – ne szemérmeskedjünk – minden nehézségével együtt. Most újabb változás előtt állunk, az egyesülést követő átmeneti időszak után ismét a szombathelyi pedagógusképzés, különösen a tanárképzés megerősödését, kiteljesedését, régi fényében való tündöklését kívánja elérni az Egyetem azzal, hogy létrehozza az új egységét, a Berzsenyi Dániel Pedagógusképző Központot.

Karunk, a Pedagógiai és Pszichológiai Kar az egyesülés kezdeteitől fogva kiemelt figyelmet fordított a szombathelyi képzés és a szombathelyi képzőhely fejlesztésére. Több oka is volt ennek: az egyik természetesen a felelősségtudat, a felelősségvállalás. Szombathelyen tanul jelenleg a Pedagógiai és Pszichológiai Kar, a PPK hallgatóinak mintegy 16%-a. Ez talán nem tűnik olyan nagy számnak, de ha innen, Szombathelyről nézzük ugyanezt, akkor az ELTE itteni mintegy 1600 hallgatójának közel 40%-a a PPK valamelyik szakján tanul. Sőt, a szombathelyi tanár szakos hallgatóknak a többsége a PPK hallgatója. A PPK-nak azonban nemcsak tanár szakos hallgatói vannak nagy számban, hanem ő látja el a tanárképzésben a pedagógiai és pszichológiai felkészítést valamennyi tanár szakos hallgató esetében is Szombathelyen és Budapesten egyaránt. 

A pedagógia, a pszichológia és a sporttudományok területén karunk országos szakmai vezető szereppel bír, szakmai kompetenciánk és elkötelezettségünk tehát természetszerűleg kötődik a szombathelyi tanárképzéshez és pedagógusképzéshez. 

Büszkék vagyunk a sikerekre:

A Magyar Egyetemi és Főiskolai Országos Bajnokság győzteseire: a nagypályás labdarúgócsapatra, az országúti kerékpároscsapatra, az asztaliteniszcsapatra, a női és férfi kosárlabdacsapatra, atlétáinkra. Ha jól tudom, bajnokaink közül többen most veszik át diplomájukat: Halmosi Szabolcs sportszervező, Födvárszki Dávid rekreációszervezés és egészségfejlesztés,  Dévai Roland testnevelő-edző és Mészáros Máté angol–testnevelés szakos tanár hallgatók.

Számunkra ezért a sporttudományi, a pszichológiai és pedagógiai területeken, valamint a kapcsolódó más, bölcsész jellegű képzések esetében Szombathely nemcsak feladatellátási kötelezettséget, hanem fejlesztési lehetőséget is jelent. Különösen sok feladatunk van a pedagógus-továbbképzések fejlesztésének terén. Karunk mindezek miatt az elmúlt két évet arra használta föl, hogy új képzéseket indítottunk, és harmonizáltuk a szakjainkat. Egy közösségszervezés szakos hallgató például ma már azonos bemeneti feltételekkel és azonos tantervi követelmények alapján folytathat tanulmányokat Szombathelyen és Budapesten egyaránt. 

De nemcsak a diákokkal szembeni elvárásainkat egységesítettük. A szombathelyi és budapesti intézeteink közötti erőteljes szakmai kapcsolatok azt eredményezték, hogy Szombathelyen az oktatóinkkal kapcsolatos elvárások is megegyeznek mára a budapestiekével. Közös fejlesztések, kutatások indultak, a szombathelyi oktató kollégák kutatási-publikációs tevékenysége föllendült, az oktatók tudományos minősítésének és az oktatói besorolásban való előrelépésnek igen komoly eredményeit értük el együttesen az elmúlt időszakban.

A PPK szakmaiságából, értékrendjéből és szemléletmódjából az is következik, hogy Szombathelyre az első pillanattól kezdve úgy tekintettünk, hogy kapcsolatunkat az egyenrangúság, az egymás értékeinek tisztelete, az egymásra való támaszkodás kölcsönössége jellemzi. Nem „lejövünk” Szombathelyre és „felmegyünk” Budapestre, hanem átugrunk egymáshoz, amikor szükséges. A PPK identitására mára már a kétlakiság jellemző, fogjuk egymás kezét, és nem is kívánjuk elengedni. 

Kedves Tanárszakos Hallgatók, pontosabban most már kedves pedagógus kollégák!

Remélem, hogy életük ezen mérföldkövére később büszkén tekintenek vissza életük során. Büszkék lehetnek, mivel olyan diplomát vesznek át, mely ma Magyarországon a legtöbbet ér. Ha számot akarnánk vetni, ahogyan az egy mérföldkőnél illik, van, amit meg lehet számolni: a teljesített kurzusokat, az órákon eltöltött időt, a teljesített vizsgákat, a teleírt papírlapokat, a kötelező és a valóban elolvasott irodalmak oldalszámát…;

és van, ami megszámlálhatatlan: az elfogyasztott kávé, az átvirrasztott éjszakák, a folyosón megtett lépések jegyzetekkel a kézben a vizsga kezdetére várva, vagy a lemondott baráti összejövetelek. Higgyék el, megérte!

Kérem, ne feledjék, amit itt tanultak, mert reményeim szerint, amit itt tanultak, az nem csupán a vizsgák kötelező tartalma, nem csupán a tankönyvek bölcsessége, hanem egy olyan szemlélet, amely biztos bójákat jelent a  valóságban is. Egy olyan pedagógiai meggyőződés, amely mindenek felett tiszteli és védi az emberi méltóságot, amely bizalmon és elfogadáson alapul, amely felelősséget vállal az esélytelenekért, és amely tudja, hogy mindenkinél nagyobb a felelőssége és lehetősége a gyermekek jövőjének formálásában.

Ne hagyják abba a tanulást, várjuk Önöket mesterképzéseinken, a doktori képzéseinken és a továbbképzéseinken!

Gratulálok a választásukhoz, a kitartásukhoz, gratulálok a friss diplomához, és javaslom, hogy öleljék meg azokat, akiket köszönet illet, aztán alaposan ünnepeljék meg magukat!"