A tudomány jövője az átláthatóság
Interjú Aczél Balázzsal, az Open Science mozgalom nagykövetével
Az elmúlt években az új kommunikációs csatornák, különböző virtuális tárhelyek és adatbázisok térnyerése miatt előtérbe került a kutatási transzparencia és a tudományos eredmények nyilvánosságának kérdésköre. Miért fontos egyre több helyen megjelenni, és milyen lehetőségek állnak a kutatók és hallgatók előtt munkájuk célirányos bemutatására? Erről beszélgettünk Aczél Balázs egyetemi docenssel, a PPK Kutatási Transzparencia Bizottságának vezetőjével, akit néhány hete választottak meg az egyik legfontosabb kutatás átláthatóságért küzdő szervezet, a Center for Open Science nagykövetévé.
Légy szíves, mutasd be néhány szóban az Open Science mozgalmat!
A mozgalom célja, hogy minél hitelesebb és átláthatóbb legyen a tudományos kutatás. A kutatásokban felgyülemlő adatokat, kéziratokat, elemzési kódokat, a felhasznált módszereket a szakmai világ, vagy a teljes nyilvánosság számára elérhetővé lehet tenni. Ez régen korlátozottan valósulhatott csak meg – mert nagyon nehéz lett volna megosztani a nyers adatokat vagy akár a feldolgozott adatokat is – csak az eredményeket közölték. Ma egyre inkább afelé megyünk, hogy a megszerzett kutatási tudást teljes mértékben átadjuk a szakma más tagjainak, vagy akárkinek, akit ez érdekel. Ennek több célja van; az egyik, hogy más kutatók ellenőrizhessék az elvégzett elemzéseket, megismételhessék ugyanazokat a kutatásokat, és ehhez rendelkezésükre álljon minden információ – eljárások, elemzési kódok, felhasznált tesztek stb. – azzal kapcsolatban, hogy hogyan zajlott az eredeti vizsgálat.
Az open science-ben nem minden tárhelyet fogadnak el nyílt megosztásnak, csak a biztonságos, tudományos tárhelyeket. Az Open Science Forum is egyike ezeknek, de a magyar publikációk számára az ELTE-nek és az Akadémiának is van ilyen tárhelye. Ezeknél az a fontos, hogy bekapcsolódjanak a nemzetközi keresőmotorokba, ha valaki feltölti a munkáját, akkor arra rátaláljanak.
Ennyire fontos a transzparencia?
Ha tudományfilozófiai szempontból nézzük, az empirizmus arról szól, hogy azt hisszük el, amit látunk, tapasztalunk, ami utánkövethető. Ha eldugjuk a tudásunkat, vagy azt, amin az állításunk alapul, akkor pont azzal megyünk szembe, amit az empirizmus vállalt. Másrészt a legtöbb kutatás közpénzből készül, a kutató így nem tulajdonosa a méréseknek. Persze felmerülnek olyan etikai vagy jogi korlátok, melyek érthetővé teszik, ha néha nem adjuk ki az adatokat.
A Center for Open Science – melynek most a nagykövete lettél – milyen szerepet játszik az Open Science mozgalomban?
Ez a mozgalmat összefogó legnagyobb nemzetközi szervezet, mely egy támogatásnak köszönhetően a tudományos közönség rendelkezésére bocsát egy tárhelyet, – ez az Open Science Forum – ahova szinte korlátlan mennyiségben fel lehet tölteni kutatási adatokat. Egy nagy csapat áll a szervezet mögött, ők folyamatosan karbantartják, fejlesztik és propagálják az oldalt, ahol így megjelenhetnek a kutatási adatok. A rendszer rendkívül alkalmas arra, hogy együttműködésük esetén különböző hozzáféréseket lehessen adni a szerzőknek és a „külső” nézegetőknek.
A tárhely lehetővé teszi, hogy a feltöltött anyagok, kéziratok DOI azonosítót kapjanak, így a visszakereshetőséget is biztosítja, meg lehet keresni olyan kutatási projektek anyagait, melyeket még nem publikáltak, és a meglévő adatok és anyagok is mind megtalálhatóak itt. Lehetséges az úgynevezett előregisztráció is, amelynek segítségével egy kutatási projekt elején, még az adatfelvétel előtt rögzíthetjük a kérdéseinket és azt, hogy milyen módszerekkel keresünk választ, illetve adott elemzési eredmények után milyen következtetéseket fogunk levonni. Ha ezt nem teszi meg valaki, utólag nagyon könnyű visszafelé kitalálni a hipotéziseket, vagy addig facsarni az adatokat, amíg a megfelelő eredményt kapjuk. Utólag pedig úgy fog tűnni, hogy a szerzők logikus utat jártak be. Ezt megakadályozza az, ha a feltöltők előre rögzítik a hipotéziseiket, az elemzési terveiket. Időbélyeggel is lehet rögzíteni, ami azt jelenti, hogy onnantól már nem tudják megváltoztatni a terveket. Ez segíti a publikálás transzparenciáját, hitelességét, sőt a terjesztését is.
A Center for Open Science, mintegy 80 ezer kutatói taggal és rengeteg projekttel az a nemzetközi hálózat, ami a legjobban felkészült arra, hogy technológiailag is támogassa a kutatókat az open science elvek megvalósításában. Most már több mint 5000 intézményes folyóirat vállalta, hogy felülvizsgálja, miként zajlik az open science náluk.
Ha jól emlékszem, korábban az ELTE oldalán is írtál erről a témáról. Miért tartod fontosnak, hogy csatlakozzunk a mozgalomhoz?
Sok módszertani kérdéssel foglalkozunk, és aki rálátott az elmúlt évek pszichológiájára, tudja, hogy nagyon sok dologról derült ki, hogy nem úgy van, mint ahogy eddig gondoltuk. Ennek az egyik legfőbb oka, hogy korábban nem az open science elvei szerint történtek a kutatások, és nem regisztrálták előre a hipotéziseket.
Ha az egyetemen sikerül tájékoztatni a kutatókat arról, hogy mik ezek az elvek, a rendszer hogyan működik, mik az előnyei, akkor rövid időn belül nagy változások jöhetnének létre az intézményen belül is. A PPK-n ezért létrehoztuk a Kutatási Transzparencia bizottságot, amely a Kari Tanács megbízásából azon dolgozott, hogy ajánlást tegyen a kar számára, hogy milyen transzparencia- és open science elveket fogadjon el, és propagálja a kutatók és hallgatók között, hogy ezek szerint végezzék a kutatásokat.
Mivel jár intézményi szinten az open science elvek elfogadása?
Az „open science-ségnek” vannak szintjei. A Center for Open Science létrehozott egy útmutatót, amit minden intézmény vagy folyóirat többféle szintet fogadhat el, onnantól, hogy csak bátorítás történik, egészen odáig, hogy a szervezet elvárásokat fejez ki vagy anyagi támogatást ad az open science elvek megvalósítására, sőt ellenőrző funkciót is be tud vezetni.
A kar az első szintet igyekszik most elérni: bátorítja a kutatókat, kidolgozzuk, hogy hogyan adhatunk tájékoztatást például a jogi vagy publikálási kérdésekről, az adatok kezeléséről, a regisztráció vagy az elemzési kódok megosztásának lehetőségéről. Meglátjuk, hogy ez milyen gyorsan szivárog át a gyakorlatba, és hogyan lehet kiépíteni egy támogatási rendszert, hogy minden szervezeti egységben legyen valaki, aki ért a technológiához. Később jöhetnek a további lépések.
Tudnál mondani esetleg egy példa-intézményt, ahol jól működnek az open-science elvek? Ott miben látszik legjobban ez az alkalmazkodás?
Nem tudom, hogy érdemes-e intézményekről beszélnünk, hiszen a szervezeteken belül az egyes kutatók is különbözőképpen követik az elveket. Ha mégis ragaszkodunk ehhez, akkor nem kell olyan messzire mennünk, mert az MTA határozatot tett közzé arról, hogy minden náluk megjelenő publikációnak nyílt hozzáférésűnek kell lennie, eltekintve egyes kivételes esetektől. Ha rendelkezésre áll anyagi forrás, akkor sok helyen meg lehet fizetni a nyílt hozzáférést is, így a cikkért nem az olvasónak kell fizetnie, hanem annak, aki azt megjelenteti.
A kutatók számára miért jó ezekhez az elvekhez alkalmazkodni?
Az open science elveket alkalmazók hitelesebbnek tűnnek a közösség számára, mert látszik, hogy nem rejtegetik a kutatásukat, sőt mindent nyilvánossá tesznek. Továbbá, azokat, akiknek nyíltan hozzáférhetőek a műveik, könnyebben megtalálják, idézik, lépnek velük kollaborációra. Ez nem csak a kutató, hanem az intézmény számára is előnyös.
Milyen feladatokat ró rád, hogy az open science nagykövete lettél, a kar számára mit jelent ez?
Lehetőségem van az open science elvek terjesztésére, amihez szakmai támogatást kapok. Erről tehettem különböző vállalásokat. Most indul olyan kurzusom, amivel próbálom a hallgatókat bevonni, hogy megmutassam, melyek azok az elvek vagy technikai megvalósítások, amiket használhatnak. A diákjaimmal már dolgozunk olyan könnyen érthető és fölhasználható anyagokon is, amelyek útmutatást adnak arról, hogy az egyes kutatási fázisokban mely open science elveket hogyan lehet megvalósítani. Elindítottuk a Kutatási Transzparencia Bizottságot, ami három évig fog dolgozni a karon.
Mi a lényege a Kutatási Transzparencia Bizottság működésének?
A bizottság ajánlásokat tesz, mindig, mindenben egyeztetünk a kar munkatársaival. Arra van rálátásunk, amit a saját kutatási területünkön ismerünk, de lehetnek olyan atipikus helyzetek, amelyekhez igazodnunk kell.
Neked, mint kutatónak milyen tapasztalatod van az Open Science Fórummal kapcsolatban?
Az általam vezetett Döntéspszichológia Kutatócsoportban már régen regisztráltunk és elkezdtük az adatok feltöltését. Nagyon sok pozitív tapasztalatról tudok beszámolni.
Már aznap, amikor beadunk egy kéziratot egy folyóirathoz, egyben fel is töltjük azt egy ún. preprint szerverre. Legutóbbi alkalommal már aznap rátaláltak az olvasók, megosztották azt a Twitteren és a lap főeditora méltatásaival együtt továbbította azt a többi editornak. Ez bizonyára jó hátszelet adott ahhoz, hogy végül a cikkünket el is fogadták. Ilyen alkalmakkor visszajelzéseket is kaptunk sok mindenre, amit feltöltöttünk, így más szerzők, akikkel nem találkoztunk volna, kapcsolatba léptek velünk. Az írásaink gyorsan elterjedtek, nem csak évekkel a kutatás után, mert egy publikáció végleges megjelenéséhez néha nem elég egy-két hónap.
Szerintem a legtöbb kutató így kutatna, ha tudná, hogyan kell használni az Center for Open Science rendszerét vagy más open science gyakorlatokat támogató rendszereket. Évek kérdése, és ezeknek az elveknek a betartása általános elvárás lesz az intézményeknél és lapoknál, de egyes pályázati támogatóknál már most az. Aki most lépéselőnyt szerez, az jobb helyzetben lesz, mire az open science általános eljárássá válik.