A tanulók iskolához kapcsolódó nézetei, az iskolai mindennapokhoz fűződő attitűdjeik alapjaiban határozzák meg a tanulók jóllétét, továbbá az iskola iránti kedvező attitűdök a minőségi tanulás és a tanulás iránti elköteleződés (engagement), az iskolai tevékenységekbe való konstruktív bevonódás támogatásának alapkövei is egyben. A tanulók iskolához való viszonya befolyásolja a tanulási motivációt, a tanulói énhatékonyság megélését, ezáltal pedig kihat a tanulmányi teljesítményre és a társas kapcsolatok minőségére is. Az iskolához kapcsolódó kognitív-, affektív- és viselkedéses viszonyulások leírására a tanulói és tanári szempontú kutatásokban eltérő fogalomhasználatot találunk (vö. attitűd, jóllét, elköteleződés), azonban ezek a fogalmak több ponton összekapcsolódnak, tartalmi egyezést is mutatnak, mely széttartó fogalomhasználat az empirikus kutatásokat is megnehezíti.

Az iskolához kapcsolódó kognitív-, affektív- és viselkedéses viszonyulások, a motivációs sajátosságok megragadására a nemzetközi kutatásokban számos eltérő fogalmi megnevezéssel találkozhatunk.

A koncepcionális sokszínűséget jól tükrözi, hogy az iskolai lét különböző dimenzióit leíró fogalmak között a nemzetközi fogalomhasználatban az engagement (vö. Appleton és mtsai., 2008; Fredricks és mtsai., 2004; Griffiths és mtsai., 2009), a school attitude (Stern, 2012), a school belonging (vö. Goodenow és Grady, 1993), a school bond (vö. Jenkins, 1997), a school connectedness (vö. Libbey, 2004; Lohmeier és Lee, 2012; Stern, 2012), a school well-being (vö. Konu és Rimpela, 2002), illetve a school satisfaction (vö. Baker és Maupin, 2009) egyaránt alkalmazott fogalmak, melyek – a széttartó fogalomhasználat ellenére – összetevőiket és tartalmukat tekintve bizonyos elemeikben szoros kapcsolódást mutatnak.

Elméleti kutatásaim célja az iskolai attitűd kutatások ernyője alá tartozó vizsgálatok fogalomhasználatának szisztematikus elemzése. Empirikus iskolai attitűd kutatásaim fókuszában a középiskolás tanulók és a tanárok iskolai tantárgyakhoz kapcsolódó attitűdjeinek, a különböző attitűdterületek összefüggéseinek vizsgálata, továbbá a tanulók és tanárok iskolához kapcsolt nézeteinek feltárása áll.

Számos kutatás rávilágít, hogy a tanárképzés összetett feladat, mely a különböző szereplők szoros együttműködését kívánja. A tanárképzői szerep bizonytalanságait több kutatás is feltárta, mely vizsgálatok jelzik: tanárképzőnek lenni olykor rejtett hivatás (Livingston, 2014), véletlen karrier (Mayer et al., 2011), bizonytalan folyamat (Berry & Forgasz, 2016), aminek megértését a szerepek és identitások közötti határvonalak megrajzolásának nehézsége is kihívások elé állítja (Liao et al., 2023; Berry & White, 2023).

Kutatásaink célja, hogy a tanárképzők csoportjain belül egy kevéssé kutatott (Czerniawski et al., 2013) csoport képzői identitásának, képzővé válásának sajátosságait vizsgálja. Kuttaásunk az iskolai tanárképzők (school based teacher educators (SBTE)) szakmai közösségére fókuszál. Őket gyakran „kettős szakemberekként” írják le, hiszen a tanulóik tanulásának támogatása mellett a tanárjelöltek tanulásának alakításában is szerepet vállalnak (White & Berry, 2023). A terminus az identitás kettősségét, a képzői kontextus összetettségét ragadta meg (Bullough, 2005), s bár a tanárképzők egyes szereplői között a feladatok, az elnevezések és a kontextusok nemzeti szinteken való eltérései miatt is nehéz határt húzni (Liao et al., 2023), számos kutatás erősíti az iskolai tanárképzők önálló szakmai közösségként való megismerésének szükségességét. 

Kutatásunk kvalitatív, feltáró, szintetizáló természetű, melynek kérdései: (1) Milyen elméleti keretben vizsgálják a kutatások az iskolai tanárképzők identitását és képzővé válását? (2) Mi jellemzi az iskolai tanárképzők képzővé válását feltáró kutatások módszertanát? (3) Mik ezeknek a kutatásoknak a főbb eredményei?