A tanárhiány és a tanári munka minőségének felértékelődése Európa szerte felerősítette a képzési idő rövidítését, az iskolaalapú képzések bevezetését és szakemberek toborzását más pályákról (William & Forgasz, 2009). A hazai viszonylatban csak az elmúlt egy-két évben váltak intenzívvé ezek a változások, a második karriert kezdő tanárok (second carrier teachers (SCT)) száma az elmúlt évben ugrásszerűen megnőtt. Hazai vonatkozásban még feltáratlan a terület.  A SCT hazai sajátosságainak megismerése segítségével a képzésfejlesztő eredményesebb kialakítása várható.

A tanárok szakmai fejlődése kapcsán előtérbe kerül a képzők szerepe, az ő szakmai fejlődésük, közösséggé válásuk támogatása  (Dengerink et al., 2015). Ennek háttérében az az európai szintű jelenség is meghúzódik, hogy a tanárhiányt a gyorsított, rövid és iskolai foglalkoztatáshoz kötött képzésekkel törekszenek ellensúlyozni, s egyre hangsúlyosabban azonosítják az iskolában dolgozó tanárokat is képzőként. Ez új elvárást jelent az iskolai tanárképzők számára, hiszen a folytonos határátlépést jelentő (iskola-egyetem határán lévő) kontinuumban kell értelmezniük szerepeiket, (újra)pozícionálniuk magukat, ami identitástraszformációs munkát is jelent, bizonyos értelemben „szakértőből kezdővé is válnak” (Kaasila et al, 2023). Kutatásunk fókuszában az a kérdés áll, hogy hogyan alakul a partneriskolai tanárok identitása a tanárképzésbe való belépés, majd részvétel során.