Tér és Iskola

Az első tanulmányban Ugrai János a reformkori iskolázás térbeli tagolódásának dilemmáit vizsgálja a protestáns akadémikusok kollektív biográfiai jellemzőinek tükrében.

Apáti Norbert és Pénzes János tanulmányukban a középfokú oktatási ingázást vizsgálják, valamint elemzik az ingázási hálózatokat a 2010-es évek Magyarországán.

Hegedűs Roland kutatásában a sajátos nevelési igényű (SNI) gyermekek, illetve tanulók leíró jellegű statisztikai elemzését végzi, azon belül megvizsgálja többek között azt, hogy hogyan változott az SNI-gyermekek aránya, mely területeken nőtt és hol csökkent az arányuk, valamint mely intézménytípusban milyen arányban nevelkednek sajátos nevelési igényű gyermekek, tanulók. 

Mi szól a kis létszámú, néhány pedagógussal működő iskolák mellett, és mi ellenük Magyarországon? – teszi fel a kérdést Forray R. Katalin.

Andl Helga tanulmányában a (falusi) kisiskola, annak fenntarthatósága, előnyei-hátrányai kerülnek fókuszba.

Katona Zoltán és Malatyinszki Szilárd kutatásukban bemutatják a szakképző intézmények területi elhelyezkedését, fenntartásuk sokféleségét, emellett a szakképzési centrumok, agrárszakképzési centrumok működését, fókuszban a gazdasági szférával való együttműködésükkel.

Mészáros Márk, Molnár Ernő és Nagy Csongor cikkükben a könnyűipar munkaerőigényeket meghatározó szerkezeti és területi jellemzőit, majd – friss terepi kutatásainkra építkezve – a cégek kényszerek mentén formálódó humán stratégiáit elemzik. 

Cserti Csapó Tibor tanulmányában azzal foglalkozott, hogy a közoktatásban választható tankönyvek között milyen a hazai roma kultúra reprezentációja.