"Öröm és büszkeség számomra, hogy ennyi idő után is számítanak a munkámra”

Ha 3 szóban kellene megfogalmaznod, mit jelent számodra a PPK, mik lennének azok? 
Stabilitás és változás egyben, intellektuális inspiráció, támogató közeg.

Hogy emlékszel vissza a kezdetekre 20 év távlatából? Hogyan változott a feladatköröd az elmúlt évek során?
Nehéz csupán húsz évre visszagondolni, hiszen valójában 35 éve dolgozom ugyanitt tanszéki ügyintézőként, ugyanabban a szobában, ugyanazt a feladatot ellátva. Maga a feladatkör alapvetően nem változott, a feladatok azonban bővültek, sokasodtak. Bár gyakran elég nehéz mindent egyszerre és jól is csinálni, hiszen sokrétűek, összetettek a feladataim, de szeretem ezt a munkakört. Úgy érzem, az egyéniségemhez jól illeszkedik.

Mi a legkedvesebb karhoz kötődő emléked? 
Talán szűkebb szervezeteimhez, a két tanszékhez kötődően a 60. születésnapom közös ünneplése, élménye.

Mi volt a legnagyobb kihívás a PPK-s éveid során, és mire vagy a legbüszkébb?
Komoly kihívás volt az elmúlt nemcsak 20, hanem 35 év folyamatos változásainak követése, valamint a PPK-s munka mellett a diplomám megszerzése. Hálás vagyok, hogy kollégáim és akkori főnököm maximálisan támogattak ebben. Öröm és büszkeség számomra, hogy ennyi idő után is számítanak a munkámra.

Kik inspiráltak, kik segítettek a legtöbbet ebben az időszakban?
Legnagyobb segítőim és inspirálóim elsősorban a tanszékvezetőim voltak (Kulcsár Zsuzsanna, Oláh Attila, Demetrovics Zsolt, Urbán Róbert), de kollégáimnak is kivétel nélkül nagyon sokat köszönhetek. Az, hogy egy remek kollektívában, jó hangulatban dolgozhattam, dolgozhatok a mai napig, már önmagában is hatalmas dolog. Sosem azzal az érzéssel jártam be a munkahelyemre, hogy „jaj, már megint be kell menni…”

További jubileumi interjúink itt olvashatók.