Mi van az egyetemi rangsorok mögött?

Hogyan mérnek a rangsorok? – Az indikátorok változása, ennek hatásai a helyezésekre

Czirfusz Dóra survey statisztikus előadásában bemutatta, hogy míg az elmúlt hat évben a hallgatói kiválóságot mérő indikátorok változatlanul jelentek meg a rangsorkészítés módszertanában, addig az oktatói kiválóságot mérő indikátoroknál a súlyozásban történt módosítás 2018-tól. Mint elmondta, vannak olyan intézmények, amelyek az elmúlt hat évben stabilan tartották a pozíciójukat a súlyozás megváltozásának ellenére, míg más intézmények jelentős kilengéseket mutattak az évek során, ami nem köthető egyértelműen a módszertan megváltozásához, sokkal inkább az alapadatokban bekövetkező változásokra vezethető vissza. Kiemelte, a rangsorhelyezést legnagyobb mértékben a minősített oktatók száma képes előremozdítani, ezen belül a PhD fokozattal, a DLA-minősítéssel, valamint az MTA doktora címmel rendelkező oktatók számának növelése javíthat jelentősen a pozíción.

Egyetemi teljesítmények a rangsorhelyezések tükrében

Fábri György habilitált egyetemi docens azt a problémát járta körül, miszerint a rangsorok nem tudják megragadni a felsőoktatás több aspektusát (a szakmai minőség egyes elemeit, a hallgatói szocializációt, vagy a tudományterületből származó különbségeket). Lehetséges új értelmezési szempontként gyakran jelenik meg például a munkaerőpiaci visszajelzések, a presztízs, valamint a hallgatói elégedettség mint – ám ezek alkalmazása komoly módszertani akadályokba ütközhet. Az előadás második fele a felsőoktatás környezetében és rendszerszinten végbemenő változásokat, illetve azok rangsorhelyezésekre gyakorolt hatását elemezte. Ilyen kihívások között említette például a modellváltást, a fennmaradó Budapest-centrikusságot, valamint a növekvő nemzetközi láthatóság iránti igényt.

Az egyetemi teljesítmény-értékelés tendenciái

Soós Sándor egyetemi adjunktus abból az alapvetésből indult ki, hogy a tudományos teljesítmény a nemzeti szintű rangsorokban kisebb mértékben jelenik meg, mint a nemzetközi rangsorokban. Az előadás alapvetően négy kérdéskört tart fontosnak a tudományos teljesítmény mérése kapcsán: az indikátorok, az összemérhetőség, az adatforrások (pl. WOS, Scopus, MTMT), valamint a mutatószámok érvényességének kérdése. Elhangzott, hogy javíthatja az összemérhetőséget egyrészt az olyan mutatók választása, amelyek kezelik a tudományterületi különbségeket, másrészt a tudományterületi szinten való összehasonlítás is, továbbá az intézményi profilok alapján kialakított csoportokban történő összemérés. A publikációs teljesítmény mérésével kapcsolatban az előadó felhívta a figyelmet, hogy habár a tényleges publikációs hatásban nincs jelentős eltérés az egyes intézmények között, a rangsorolás következtében apró eltérések is felnagyításra kerülnek. Előadását azzal a gondolattal zárta, hogy körültekintő indikátorválasztás mellett is óvatosan kell bánni a rankinghelyezések értelmezésével.

A webinárium második felében felkért hozzászólók – Dr. Lukács Eszter rektorhelyettes, Széchenyi Egyetem, Dr. Gulácsi László rektorhelyettes, Óbudai Egyetem, Dr. Vass László rector emeritus Budapesti Metropolitan Egyetem – osztották meg gondolataikat, hangsúlyozva, hogy a felsőoktatási rangsorokra elsősorban marketing eszközként érdemes tekinteni az intézményi stratégia kialakítása során, és nem indikátorként kezelni őket.

A ranking.elte.hu-n megjelent cikk szerkesztett változata