Lehet-e számokkal mérni az egyetemi teljesítményt?

2023.02.06.
Lehet-e számokkal mérni az egyetemi teljesítményt?
A felsőoktatási rangsorok felhasználási lehetőségeire és korlátaira hívták fel a figyelmet a meghívott szakértők és intézményvezetők az ELTE PPK Társadalmi Kommunikációs Kutatócsoport és a HVG közös rendezvényén.

Melyik a legjobb egyetem? Gyakran teszik fel ezt a kérdést a felsőoktatási rangsorok megjelenésekor, holott a kérdésre nem mindig van egyértelmű válasz. A legismertebb magyar egyetemi rangsor, az elmúlt tizenöt évben a HVG Diploma mellékletében megjelenő UnivPress Ranking csapata éppen azért indította el konferencia-sorozatát, hogy segítsen az eligazodásban, a rankingek helyezéseinek és adatainak értelmezésében. Az OTP Fáy András Alapítvány központjában helyet kapó tanácskozáson reflektáltak a nemzeti és a globális rankingek területén végbemenő változásokra is.

A konferenciát Dorner Helga, az ELTE PPK Felnőttképzés-kutatási és Tudásmenedzsment Intézet igazgatója elnökölte. Zsolnai Anikó, az ELTE PPK dékánja megnyitójában arról beszélt, hogy a karon kiemelt projektként elindult a felsőoktatás-pedagógia fejlesztési lehetőségeinek kimunkálása, Rónay Zoltán dékánhelyettes pedig az intézményi autonómia és az egyetemi teljesítmények közötti összefüggésekre hívta fel a figyelmet.

Fábri György, az ELTE PPK Társadalmi Kommunikációs Kutatócsoport vezetője, az UnivPress Ranking elindítója és vezető szakértője előadásában azt vizsgálta, miképpen és milyen érvénnyel lehet számokkal mérni az egyetemi teljesítményt. Mint elmondta, az egyetemi rangsorok a tudományos világot is jellemző kvantifikáció, vagyis a mennyiségekkel mérés eluralkodott formáit testesítik meg, amelyekkel szemben folyamatosak a komoly szakmai kritikák.

Az egyetemi működés jelentős része – például az oktatás minősége vagy a hallgatók jólléte – nem is mérhető számokkal,

de magának a tudományos munkának az értékelését is torzítja a különféle publikációs vagy idézettségi faktorok abszolutizálása. Mindezzel szemben az előadó a minőségi szempontok érvényesítését szorgalmazta, ami egyre nagyobb hangsúlyt kap a tudományos közösség jelenlegi nemzetközi trendjeiben is.

Soós Sándor, a Felnőttképzési és Tudásmenedzsment Intézet tudományos munkatársa a tudományos teljesítmény indikátorainak és a tudományértékelésnek a viszonyát dolgozta fel előadásában. Részletesen feltárta azt a folyamatot, amely során az eredetileg jól követhető publikációs indikátorok bekerülnek a rankingek „fekete lyukába” és ott – az átskálázások és súlyozások révén – elvesztik a valós információértéküket. Az idézettségi indikátor hatását vizsgálva rámutatott, hogy ezen számokat tanulmányozva többször is előfordulnak kiugró értékek, ami azonban általánosan jellemző jelenség. Véleménye szerint az anomáliákat azzal lehetne kikerülni, ha az indikátorokat rendszerszerűen használnánk, mint például a Leiden Ranking teszi.

Az előadásokat követő kerekasztal-beszélgetésben a magyar felősoktatás több intézménytípusát képviselő résztvevők reflektáltak a felvetett kérdésekre, illetve fogalmazták meg tapasztalataikat, stratégiájukat a rangsorok kapcsán. Jelen volt mások mellett Eszterhai Marcell, a HÖOK elnöke, Szakál Péter oktatási igazgató (SZTE), Sziklai Péter rektorhelyettes (ELTE), Szluka Péter könyvtárigazgató (Semmelweis Egyetem), Vass László rector emeritus (METU), Zaránd Gergely Attila egyetemi tanár (BME). A beszélgetést Szabó Fruzsina, a HVG Diploma kiadvány szerkesztője, az eduline.hu főszerkesztője vezette.

A diskurzus során a rangsorok kikerülhetetlenségét mindannyian elismerték, a jobb pozíciók elérését többen nem öncélnak, hanem visszajelzésnek vagy a finanszírozási források eléréséhez szükséges eszköznek tekintették. Elhangzott ugyanakkor, hogy amennyiben a fenntartó elvárása a publikációs területen való előrelépés, akkor biztosítani kell hozzá az anyagi feltételeket. Erre több megoldást is alkalmaznak már a tudományegyetemek: ide tartozik az elfogadott publikációk külön honorálása, a publikációs esélyű kutatások ösztönzése, konferencia-részvételek vagy -rendezések támogatása. Fontos látni azonban azt is, hogy nem minden egyetem ítélhető meg a tudományos publikációk alapján, hiszen a gyakorlati jellegű képzéseknél a piaci-alkalmazói visszajelzések sokkal fontosabbak a hallgatóknak és az intézménynek egyaránt. A hallgatói szempontok összetettségéhez képest ugyancsak szűk a rangsorok információs kínálata, mivel sem a munkaerőpiaci érvényesülés, sem a hallgatói szolgáltatások nem jelennek meg bennük. Ezért sem elegendő, ha az intézmények rekrutációs stratégiájukat a rankingekre fókuszálják, a közvetlen elérések továbbra is fontosak maradnak a kampány során – mutattak rá a résztvevők.

Az esemény zárásaként Szabó Fruzsina összefoglalójában jelezte, hogy a jövőben mindezen szempontokat is figyelembe véve szeretnék fejleszteni a HVG Diploma mellékletében évről évre közzétett felsőoktatási rangsoraikat.

A konferencián elhangzott előadások megtekinthetők az alábbi linken.