Kutyák segíthetnek megérteni az alvás pszichológiáját
Az utóbbi időben a kutyák kitüntetett szerepet kaptak a pszichológiai és etológiai kutatásokban, mivel hasonló környezetben, otthonban, családban élnek, mint az emberek. Ez a speciális környezeti körülmény adhat lehetőséget arra, hogy kutyákkal támasszanak alá olyan jelenségeket, amelyeket embereken korábban már megfigyeltek, vagy akár olyan kísérleteket végezzenek, amelyek emberekkel nem, vagy csak nagy nehézségek árán megvalósíthatók.
Azok a témák, amik minket a PPK laborjában nagyon érdekelnek, vizsgálhatók kutyákon is, ami egy elképesztően izgalmas lehetőség.
– mondta Simor Péter, az ELTE PPK Alvás, Álom és Kogníció Kutatócsoport vezetője.
A kutatók ezúttal arra voltak kíváncsiak, hogyan viselkedik a kutyák jobb és bal agyfélteke alvás közben, mikor új helyen kell tölteniük az éjszakát. A kutatás hátteréről Reicher Vivien etológus, az ELTE Etológia Tanszék munkatársa elmondta, korábban már megfigyelték, hogy bizonyos emlősök és madarak úgy alszanak, hogy az agyuk egyik fele pihen, a másik azonban éberen monitorozza a környezetet. Ehhez hasonló folyamatot embereknél az ún. elsőéjszaka-hatás során fedeztek fel, ahol a féltekei aktivitás mellett az elalvás idejének hossza is fontos szerepet játszott.
Amikor egy új, szokatlan környezetben töltjük az éjszakát, akkor az alvás nem egy biztonságos magatartás, mégis valahogyan el kell aludnunk – magyarázza Simor Péter. Ilyenkor jobban figyeljük a környezetünket, és több idő telik el az ágyba való lefekvés és az elalvás között, ami arra utal, hogy nem érezzük magunkat eléggé biztonságban, nem tudunk ellazulni. Ha ez az idő elég hosszú, akkor feltételezzük, hogy rosszabb az alvásminőség is. Embereknél azt figyelték meg, hogy az elalvás idejének hossza és a gyengébb alvásminőség összefügg a bal és a jobb agyfélteke eltérő aktivitásával. Ez a jelenség az első, idegen helyen töltött éjszaka során megjelenik, a második alváskor pedig már nincs jelen.
Mivel alapvetően kedvenc háziállataink is védett emberi környezetben alszanak, ezért arra voltunk kíváncsiak, hogy a kutyák alvása hogyan alakul egy hasonló laborhelyzetben – tette hozzá Reicher Vivien.
A kutatás további különlegessége, hogy a kísérleteket fájdalommentesen, a lehető legkellemesebb környezet biztosításával végezték. Az alvás méréséhez nem invazív, hanem bőrre ragasztható EEG (elektroenkefalográfia) elektródákat használtak. (Hogy pontosan hogyan zajlott az alvás mérése, az megtekinthető a kutatók által készített kisfilmben.)
Simor Péter kiemelte, ez az eljárás nemcsak állatvédelmi, de módszertani szempontból is előnyös. Az állatkísérletekben általában használt, beültetett elektródás vizsgálatoknál az állatok a műtét után elképesztő stresszt élnek át. Sokszor úgy rögzítik őket, hogy mozdulni sem bírnak, ami megkérdőjelezi, hogyan tudnak így természetes módon aludni.
Ezzel a módszerrel a kutyákat tényleg egy kellemes, természetes környezetben tudjuk vizsgálni, és azt gondoljuk, hogy ez sokkal jobb modellje a valós alvásmintázatnak.
Reicher Vivien az eredményeket ismertetve kiemelte, hogy az első éjszaka során a kutyáknál is megjelent az aszimmetria, vagyis a bal agyfélteke mélyebben aludt, mint a jobb. A jelenség a második alkalomra eltűnt. Ez azonban, az emberektől eltérően, nem függött össze az elalvás idejének hosszával. Mivel a kutatók elsőként vizsgálták ezt a jelenséget kutyáknál, így számos olyan megválaszolatlan kérdést vetettek fel, amelyek megalapozhatják a kutatás további irányát.
A kutatók hangsúlyozták, hogy számos olyan terület van még az alvás vizsgálatán belül is, amelyet érdekes lehet négylábú barátainkkal vizsgálni. Ilyen például a fulladásos megébredés jelensége, amely nem csak embereknél, de lapos orrú kutyáknál is megfigyelhető, mint például a mopsz, vagy a franciabulldog.
Reicher Vivien, Kis Anna, Simor Péter, Bódizs Róbert és Gácsi Márta Interhemispheric asymmetry during NREM sleep in the dog című publikációja a Scientific Reports c. folyóiratban olvasható.