Kutatói sikerek műhelytitkai

2021.05.25.

A tudományos eredményesség növeléséhez adtak gyakorlati tanácsokat az ELTE PPK számos D1-es publikációt és nemzetközi projektet magáénak tudó kutatócsoportjainak vezetői a kar május 19-én rendezett kerekasztal-beszélgetésén. A szakértők egyetértettek abban, hogy a téma iránti lelkesedés és egy motivált projektgazda nélkül nincs sikeres kutatás, a nemzetközi kapcsolatok kiépítése pedig akár egy egyszerű emaillel is elindítható.

Az esemény első részében három kutatócsoport mutatta be tudományos tevékenységét. Az Emlékezet, Nyelv és Idegtudomány Kutatócsoport fő kutatási területe az implicit, nem tudatos tanulás, amely során az agyunk a környezetünkben rendelkezésre álló információkból felismeri és kivonja az egyszerűbb szabályszerűségeket – magyarázták a munkacsoport vezetői, Janacsek Karolina egyetemi adjunktus és Németh Dezső egyetemi tanár. Mint hozzátették, ezen belül kiemelten érdeklődnek az életkori változások és a nem tudatos kognitív teljesítmény összefüggései iránt. Korábbi – máig sokat hivatkozott – eredményeikre alapozva jutottak el a mágneses agyi stimuláció módszeréhez, amellyel kimutatták, hogy felnőtteknél jelentős javulás érhető el ebben a tanulási folyamatban. A tudósok a következő pár év központi témájaként a lokális alvás jelenségét nevezték meg, amelyről azt feltételezik, hogy szerepe lehet az implicit módon szerzett információk megszilárdulásában. Kutatásaik módszertanát illetően Németh Dezső annak a nézetének adott hangot, miszerint nem szabad bekorlátozódni egyetlen tudományágra, az adott kérdés megválaszolásához több terület együttes használatára van szükség.

Simor Péter, az Alvás, Álom és Kogníció Kutatócsoport vezetője az alvás méltatlanul elhanyagolt REM-fázisának több szempontú kutatását mutatta be. Mint beszámolt róla, doktoranduszaival és nemzetközi kollaborációk keretében a REM alvás két szakaszát több módszerrel is vizsgálják. Egyik legfrissebb projektjükben egy spanyol kutatóval közösen azt nézték meg, hogy a szívritmusra mint a testünkön belülről érkező ingerre milyen válaszokat ad az agy alvás közben. Az adjunktus kitért arra is, hogy a koronavírus járvány új perspektívát nyitott számukra, egy nemzetközi projektben összefüggést találtak a pandémia és az alvásminőség között. Jövőbeli céljaikat illetően kifejtette, hogy egyre nagyobb igény van a kitelepült laborokra, ahol a technológiai fejlesztéseknek köszönhetően természetes környezetben vizsgálhatják az alvó személyeket. Kiemelte, nagy lehetőséget lát abban, hogy eredményeik idővel klinikai területeken is alkalmazhatóvá váljanak.

Garai-Takács Zsófia előadásában a Kognitív Fejlődés és Oktatás Kutatócsoport a mindfulness-alapú intervenciókra vonatkozó metaanalitikus vizsgálatainak tapasztalatairól számolt be. Egyik legnagyobb visszhangot kiváltott publikációjukban a meditációs beavatkozások stresszcsökkentő hatását bizonyították a kortizol nevű stresszhormon szintjére alapozva. A PPK adjunktusa hangsúlyozta, az intervenciós kutatások kulcsa, hogy kiknek, milyen rizikófaktorú személyeknek működik igazából egy-egy beavatkozás, nem pedig az, hogy mennyire hatékony maga az intervenció. A munkacsoport vezetője megemlítette terepvizsgálataikat is, amelyek során mindfulness alapú programokkal kísérleteztek óvodákban és iskolákban. A jövőben vizsgálódásaikba szeretnék jobban bevonni a szülőket és a pedagógusokat is – tette hozzá.

A kutatócsoportok bemutatkozása után Aczél Balázs tudományos és nemzetközi dékánhelyettes kerekasztal-beszélgetésre invitálta a résztvevőket. Elsőként az iránt érdeklődött, miként választanak új kutatási témákat és milyen érvek alapján mondanak nemet egy-egy kezdeményezésre. A téma iránt elkötelezett vezető nélkül semmilyen kutatás sem lehet sikeres – emelte ki válaszában Garai-Takács Zsófia, hozzátéve, hogy az angol project owner kifejezés a dolog lényegére mutat rá: arra van szükség, hogy valaki a sajátjának érezze a témát, és mindent megtegyen annak érdekében, hogy megvalósulhasson a kutatás. A gazdátlan projektek pedig maguktól elhalnak. Janacsek Karolina szerint a szubjektív tényező más szempontból is fontos: csak azt tudjuk jól kutatni, amit érdekesnek és izgalmasnak találunk.

A kutató öröme mellett azonban gyakorlatias szempontoknak is meg kell felelnie egy-egy kutatásnak – vetette ellen Aczél Balázs. Érdemes-e olyasmit kutatni, ami csak egy nagyon szűk kört érdekel, vagy amivel valószínűleg nehezebb pályázatokat elnyerni, illetve ahol kérdéses a nemzetközi diskurzusba való bekapcsolódás lehetősége? Simor Péter az előtte szólókhoz csatlakozva kiállt a szubjektív elem kiemelkedő szerepe mellett, nem vitatva, hogy második lépésként stratégiai megfontolásokat is tekintetbe kell venni. Át kell gondolni, hogy az adott projektben objektív mércével mérve mikor beszélhetünk sikerről, és meg kell tanulni, hogy van, amibe jobb nem belevágni, bármennyire is mellette szól a személyes érdeklődés. Fordítva azonban nem működik a dolog - tette hozzá Simor Péter: csak azt érdemes kutatni, amit szívből csinálunk, és akkor azt sem bánjuk, ha minden időnket elviszi egy-egy projekt.

A beszélgetés során kis vita alakult ki az Open Science eszköztár és a preprint publikálás előnyeiről és hátulütőiről. A D1-es folyóiratokban való publikálás ma már elképzelhetetlen a kutatási adatok nyílt hozzáférésű megosztása nélkül, figyelmeztetett Garai-Takács Zsófia, aki arra is fölhívta a figyelmet, hogy az általa is művelt, metaanalízisre épülő kutatások esetében az elemzésbe bevont adatok részletes bemutatását várják el a szerkesztők. Németh Dezső a registered report-tal kapcsolatosan megjegyezte, hogy ez lassíthatja a kutatási folyamatot, ami csökkentheti a kutatói lelkesedést, de kétségtelen, hogy nagyon sok előnye is van. Ha kutatás (adatfelvétel) elkezdéséig sok idő van hátra, akkor kifejezetten ajánlott ez a kutatási/publikációs forma. Aczél Balázs és Simor Péter más szempontokat vetett fel: a cikkek preprint beadása például igen hasznos lehet a PhD-hallgatók számára, akiknek a fokozatszerzéséhez tervezhető megjelenésekre van szükségük.

A kerekasztal utolsó körkérdése a csoporttagok és a nemzetközi partnerek megtalálásának módjait, az együttműködés formáit firtatta. Németh Dezső amellett érvelt, hogy a sokszínű, sokféle tudást, kutatói hozzáállást képviselő kutatócsoport a siker garanciája, hiszen a kutatómunka során egyszerre van szükség ötletelő, elemző, módszertanos és szervező szemléletre is. Úgy fogalmazott: „Mindig kell, aki szárnyal, de olyan is, aki a szárnyalót leszállítja a földre”. Garai Zsófia a hallgatók bevonását emelte ki, nemcsak a doktori képzésben résztvevők, de akár már az alapképzésre járó, a kutatás iránt érdeklődő hallgatóknak is meg kell adni a lehetőséget, hogy kellő felkészítés után részt tudjanak venni kutatási projektekben, így később lehetőségük lesz majd TDK-t írni, elindulni a kutatóvá válás útján. Simor Péter arra hozott példát, hogy nemzetközi kapcsolatok szinte a semmiből is létre hozhatók: egyik fontos partnerüket egyszerűen e-mailben keresték meg teljesen ismeretlenül, miután olvasták egy frissen megjelent cikkét.

A munkacsoportokon belüli munkamegosztással kapcsolatban Simor Péter kifejtette, az az oktatási hagyomány, amiben szocializálódtunk, vagyis az autoriter, frontális, patriarchális modell a kutatócsoportokban hasznavehetetlen, és ennek meghaladása nagy terheket ró a csoport vezetőjére és tagjaira is. Ha az a cél, hogy a kutatócsoportban olyan emberek dolgozzanak együtt, akik valamilyen terület specialistái, akkor a csoportvezetőt óhatatlanul túl kell szárnyalják ezeken a területeken. Ezzel nehezen birkóznak a PhD-hallgatók, de a témavezetők is. Németh Dezső úgy fogalmazott, hogy a kutatócsoportokban nincs helye hierarchiának. „Még a szavaink is alkalmatlanok egy jó csoport leírására” – tette hozzá Simor Péter, a „hallgató” és a „vezető” fogalmát meg kell haladnunk, ha sikeres kutatócsoportot akarunk működtetni.

Az esemény lezárásaként Aczél Balázs dékánhelyettes kifejezte abbéli reményét, hogy a beszélgetés hozzájárult a kutatócsoportok nemzetközi mércével mért eredményességének növeléséhez.

Kutatói sikerek műhelytitkai

A kutatócsoportokról bővebben