Közösség, munka, szerelem

Ha 3 szóban kellene megfogalmaznod, mit jelent számodra a PPK, mik lennének azok?
Közösség, munka, szerelem.

Hogy emlékszel vissza a kezdetekre 20 év távlatából? Hogyan változott a feladatköröd az elmúlt évek során?
2001-ben kölcsönző könyvtárosként kerültem az ELTE Tanárképző Főiskolai Karára, akkor még végzettség nélkül. Az évek során elvégeztem a könyvtár szak BA, majd MA képzését, és egyre inkább megszerettem a munkámat. Egyébként gyerekkori álmom volt, hogy egyszer könyvtáros leszek, és hálás vagyok a sorsnak, hogy ez megadatott nekem. Jelenleg kari könyvtárvezető vagyok, szóval volt lehetőségem a fejlődésre sok szempontból.

Mi a legkedvesebb karhoz kötődő emléked?
Kettőt emelnék ki. Az egyik a korai időszakhoz kapcsolódik, amikor még nem volt ennyire kiforrott a Dékáni Hivatal, és Lőrincsik Éva jogi referenssel és néhány elhivatott kari dolgozóval a sziklából is vizet fakasztottunk, ha kellett, és mindent csapatmunkában oldottunk meg. Sok-sok túlórával, de imádtuk csinálni!

A másik egy Nagy Szerelem, amely egy kari kollégához kötött. Ő sajnos már nincs az élők sorában, de nem tudok a PPK-ra gondolni anélkül, hogy Klein László eszembe ne jusson.

Mi volt a legnagyobb kihívás a PPK-s éveid során, és mire vagy a legbüszkébb?
Beosztott könyvtárosból vezetővé válni. Ez sosem könnyű feladat. Visszafelé még nehezebb lehet, remélem, azt nem kell átélnem. :)

Kik inspiráltak, kik segítettek a legtöbbet ebben az időszakban?
Az előző könyvtárvezetőt emelném ki, Jávor Zoltánné Ilcsit. Nagyon sokat köszönhetek még karunk egy korábbi dékánjának, Demetrovics Zsoltnak, aki mellett nem volt megállás, fejlődni kellett. És van még valaki: egy közvetlen kollégám, Magyar Katalin már átsegített rengeteg magánéleti nehézségen, beleértve a gyászfolyamatot is.

További jubileumi interjúink itt olvashatók.