Középpontban a segítő szakmák kihívásai és lehetőségei
A hallgatók által szervezett esemény elsősorban a segítő szakmákkal kapcsolatos hivatásbéli és emberi határvonalak témájára fókuszált. A kétnapos rendezvény célja az volt, hogy a szakkollégium profiljába illeszkedő módon mélyebb betekintést nyújtson egyebek közt a pszichológusi, gyermekvédelmi, oktatói-nevelői vagy gyógypedagógiai munka kihívásaiba és lehetőségeibe. Összesen hat szakmai program és több mint 40 hallgatói előadás valósult meg, amely gazdagon járta körül a határok egyedi értelmezésű kérdéskörét.
Pénteken az érdeklődők kerekasztal-beszélgetéseken vehettek részt. Juhász Bettina, a Mélylevegő Projekt társalapító pszichológusa és Horváth Bernadett logopédus (dettidu) a közösségi média aktív tartalomgyártóiként arról beszélgettek, vajon hol van az a határ, ameddig az ember laikusoknak „szórhatja” az információkat az interneten, és mi az, amit csak szakembertől érdemes megtudni. Az online diagnózis határairól szóló beszélgetést Erdősi Szabina végzett szakkollégista moderálta, aki maga is edukatív YouTube-videók gyártója.
A Határok és együttműködés: szakmai kompetencia a gyakorlatban című beszélgetésen Molnár Eszter moderálásában a résztvevők a különböző egészségügyi intézményekben dolgozó teamek szakmai és emberi határvonalairól osztották meg gondolataikat. A kerekasztal résztvevői Miklósi Mónika klinikai szakpszichológus és Bertók Csilla gyógypedagógus voltak.
Nincs ingem van szalmapapucsom – az este lezárásaképp József Attila művészetét idéző szakmai beszélgetésre került sor. Az esemény Jakobovits Kitti tanácsadó szakpszichológus és irodalomterapeuta, valamint Kőváry Zoltán klinikai szakpszichológus részvételével az alkotáslélektan különleges világába invitálta a közönséget. Vincze Bence kultúraszervező moderálásában szakmai megfontolásokat és személyes tapasztalatokat is megosztottak arról, szerintük hol találkozik a lélektan és a művészet, valamint hogyan illeszthető be a művészet a terápiás folyamatokba.
A szakemberek rámutattak arra is, hogy önmagában a művészi tevékenység még nem vezet terápiás hatáshoz mindenki számára. Következtetéseik szerint a terápia elsősorban személyre szabottan, az ember saját egyéniségét megőrizve alakulhat csak gyógyító módon, miközben a művészet és az alkotás rendkívül értékes új réteget adhatnak hozzá ehhez a folyamathoz.
A konferencia szombati napja egy interaktív workshoppal indult Lukács Lilla PhD-hallgató, volt szakkollégista vezetésével. Az Empatikus jelzőrendszeri kommunikáció során azt az állandó, gyerekekkel dolgozó szakembereket érintő dilemmát járták körül a résztvevők, mit és hogyan szükséges jelezni a társaknak, más szakembereknek és a jelzőrendszernek a gyerekekről.
Délután a munka és magánélet egyensúlyára került a fókusz. Lisznyai Sándor tanácsadó szakpszichológus tartotta meg előadását A munka-magánélet egyensúly újraértelmezése a generációs és társadalmi változások tükrében címmel, amely társadalmi és tanácsadói szempontból elemezte napjaink egyik égető kérdését.
Végül a kiégés neves magyarországi szakértője, Bíró Bence Péter pszichológus beszélt arról, milyen határokat húzhatunk ezzel a sokakat érintő problémával kapcsolatosan. Előadásában célzottan a segítő szakembernek készülő hallgatóknak beszélt a bornout lehetséges értelmezéseiről és tüneteiről. Hétköznapi példákkal illusztrálta, milyen következményekkel jár, és milyen társadalmi-kulturális megítélés alá esik a kiégés, és az elmondottakat saját praxisából származó történetekkel is alátámasztotta. Végül néhány hasznos technikát javasolt, hogyan előzzük meg a kiégést, a túlterhelést. A mentális egészségre való tudatos figyelem gondolatával engedte útjára a hallgatóságot és zárta le előadását, egyben az egész konferenciát.
Cikkünk az ELTE Online oldalán megjelent összefoglaló szerkesztett változata.