Kínaiak Magyarországon: a felhőtlen gyermekkor nyomában
Miért éppen Magyarország? – tette fel a kérdést előadásában Beck Fanni, a CEU doktori hallgatója az "IPPI tudományos estek" c. rendezvénysorozat november 8-i eseményén. A választ saját antropológiai munkája során kereste. Oktatói és családsegítői minőségben hat családdal alakított ki bizalmas viszonyt, akikkel félig strukturált interjúkat készített az elvándorlásuk okairól. Az interjúkból kiderült, hogy a letelepedési kötvénnyel Magyarországra költöző családokat elsősorban nem gazdasági okok motiválták: Magyarországot a kedvező megélhetés mellett Nobel-díjasaink nagy száma, és a gyermekcentrikus, empatikus tanárok alapján választják a kínai szülők. A családos bevándorlók főként azért érkeznek hazánkba, mert itt remélik megadni gyermekeiknek azt a vágyott boldog gyermekkort, amelyre Kínában nincs lehetőségük.
Kínában, többek között az egy-gyerek politika következtében, a tanulás nyaktörő küzdelemmé vált, magyarázta Beck Fanni. A szülőknek nemcsak amiatt kell aggódniuk, hogy egyetlen gyermekük hogyan fog boldogulni saját karrierje során; mivel Kínában nincs hivatalos állami nyugdíj, ezért erre az egy gyerekre szakad az idős szülők, nagyszülők eltartása is. Diploma nélkül nehéz jó karriert befutni, a felsőoktatásba azonban nehéz bekerülni. Az oktatási verseny már a bölcsődeválasztásnál elkezdődik – és akár már itt el is bukhat az, aki nem jól választ. A későbbiekben pedig, az óvodától a középiskoláig, a kínai fiatalok gyermekkora szinte kizárólag iskolai kötelezettségekből, tanulásból és különórákból áll. Ez a közeg a gyermekeknek óriási nyomást, a szülőknek pedig hatalmas anyagi terheket jelent. Ettől szeretnének szabadulni a hazánkba érkező családos bevándorlók.
Az antropológus azonban felhívta a figyelmet, hogy a gyerekek kimenekítése a kínai oktatás élet-halál harcából hamar a visszájára fordul: a kivándolt szülők a WeChaten, a legnagyobb kínai közösségi média platformon látva a kínai ismerősök gyermekeit, hamar elkezdik megkérdőjelezni a döntéseiket. Ennek eredményeképpen nem sikerül megtörniük az otthonról hozott mintákat:
a Magyarországon felcseperedő kínai gyerekektől ugyanúgy a kínai verseny mércéje szerint követelik meg a maximumot.
A gyerekek órarendje az iskolai tárgyak és a három nyelv (magyar, kínai és angol) tanulása mellett hamar betelik sporttal, hangszertanulással, különórákkal.
Hogy ezekre a gyerekekre hosszabb távon milyen hatást gyakorol az új kultúrába való beilleszkedés, illetve milyen más mintázatokat őriznek meg az anyaországból, arról Borsfay Krisztina „Kínai igenek és nemek – párválasztási kérdések magyarországi kínai fiatalok elbeszéléseiben" című előadása világított rá. A kutatás során általános iskolás és középiskolás gyerekekkel, illetve fiatal felnőttekkel készített életút-interjúkat. A fiatalok véleménye, hozzáállása a kérdésekhez az interjúk kontextusából rajzolódott ki.
Az ELTE PPK oktatója kiemelte: a Kínából elvándorló családok további generációi sem mentesek az anyaországból hozott minták továbbélésétől, amiben a család nagy mértékben befolyásolja a gyerekeket. Például sok interjúalany kifejezte, hogy csak a szülői nyomás miatt gondolkodik házasságon, gyermekvállaláson. A család befolyása az általános iskolásoknál a legerősebb, a középiskolások azonban már inkább saját hangjukat keresik.
Ebben a korosztályban, főként nők körében, már felmerül az anyaság, a gyermekvállalás kritikája a karrierrel, önállósággal szemben. Ez a tendencia a fiatal felnőtteknél is folytatódik: ők azt fogalmazzák meg, hogy nem feltétlenül szükséges megházasodni vagy gyermeket vállalni, de ha meg is találják az igazit, nem szeretnének túl fiatalon elköteleződni. Borsfay Krisztina arra is rámutatott, hogy a középiskolás korosztálynál már az interkulturális kapcsolatokra való nyitottság is megjelenik.
Az előadók a közösség kérdéseire, hozzászólásaira is válaszoltak, így élénk diskurzus alakult ki a hallgatósággal. Az estet Győri János, az ELTE PPK IPPI oktatója moderálta.