Játékkutatás - A játék szerepe a végrehajtó funkciók fejlődésében

PPK-s szerzők cikkét közölte a Frontiers in Psychology

2020.07.16.
Játékkutatás - A játék szerepe a végrehajtó funkciók fejlődésében
Az óvodáskorú gyerekek otthoni tapasztalatainak, tevékenységeinek, mindenekelőtt a játéknak a végrehajtó funkciók fejlődésében betöltött szerepét vizsgálja Biruk Kebede Metaferia, a Pszichológia Doktori Iskola hallgatója és témavezetői, Garai-Takács Zsófia és Futó Judit. Legutóbbi tanulmányukat a Frontiers in Psychology című folyóiratban publikálták. A magyar és etióp gyerekeken és szüleikenk végzett kutatás részleteiről a cikk első szerzőjével, Biruk Kebede Metaferiaval beszélgettünk.

A játék fejlesztő hatásával sokan foglalkoztak már. Miben hoz újat ez a kutatás?

Kutatásunkban a játék szerepe csak az egyik tényező, átfogóan vizsgáltuk az óvodások otthoni tapasztalatait, ezek hatását a végrehajtó funkciók fejlődésére. Adatokat gyűjtöttünk például arról is, hogy az ovisok milyen gyakran reggeliznek otthon, hányszor vesznek részt közös családi étkezéseken, mennyit sportolnak, mozognak, mennyi alszanak, és mennyi időt töltenek játékkal. Arra voltunk kíváncsiak, hogy így összességükben az otthoni tevékenységek milyen összefüggést mutatnak a végrehajtó funkciók fejlődésével. Újdonság az is, hogy a mi kutatásunkban nem csak a mintha játék hatását vizsgáltuk, hanem a játékok sokkal szélesebb köréről gyűjtöttünk adatokat. Újdonság az is, hogy nemcsak a játék mint tevékenység hatását vettük figyelembe, hanem azt is vizsgáltuk, a szülők mennyire tartják fontosnak, hogy a gyerekük játsszon.

Nem az a fontos, hogy játszik-e a gyerek, hanem az, hogy ezt a szülei fontos tevékenységnek tartják-e?

A két dolog igazából nem választható szét: azok a szülők, akik a gyerekük fejlődése szempontjából pozitív hatást tulajdonítanak a játéknak, többet is játszanak a gyerekükkel. (Több játékot vásárolnak neki, saját maguk találnak ki a gyerekük számára játékos tevékenységeket és játszanak is a gyerekükkel.) Vagyis azok a szülők, akik meg vannak győződve arról, hogy a játék előnyös tevékenység a gyerek fejlődése szempontjából, egyfelől szívesen áldoznak erre az idejükből, másfelől már korán ösztönzik a gyereküket arra, hogy kortársaikkal együtt játszanak. Mindezek előnyösen hathatnak a gyerek fejlődésére.

A cikkükben a „végrehajtó funkciók” fejlődéséről írnak. Mit takar ez a kifejezés? Ilyesmire gondolunk-e, amikor iskolaérettségről beszélünk?

A „végrehajtó funkciók” (angol rövidítéssel EF, executive functions) az összefoglaló elnevezése mindazoknak a mentális funkcióknak, amelyek segítenek bennünket valamely cél elérésében. Ide értendő a gondolkodásunk, a cselekedeteink és az érzelmeink szabályozásának a képessége is. A fejlettebb végrehajtó funkciókkal rendelkező gyerekek képesek rugalmasan gondolkodva megfelelő módon reagálni különféle helyzetekben, és jobban észben tudják tartani az információkat egy-egy feladat megoldásakor. Ezek a képességek pedig nagyon is fontosak az iskolaérettség szempontjából. Elmondható, hogy a végrehajtó funkciók fejlettsége mind a tipikus, mind az atipikus fejlődési utat bejáró gyereknél jól előre jelzi az iskolaérettséget.

Mit mutat az etiópiai összehasonlítás?

Korábbi kutatási eredmények azt mutatták, hogy az etióp szülők sokkal nagyobb jelentőséget tulajdonítanak a gyerekeik akadémiai készségeinek explicit fejlesztésének, mint a játéknak. Ez oda vezetett, hogy az etiópiai óvodák sokkal többet foglalkoznak a gyerekek iskolai készségeinek fejlesztésével, és a családban is ez a meghatározó. Ezzel szemben a magyar mintában a szülők óvodával kapcsolatos elvárásai más mintázatot mutattak: mind otthon, mind az óvodában a játék, a társas kapcsolatok kialakítása, és az érzelmi fejlődés állt a középpontban. A családok otthoni időbeosztását is meghatározták ezek a prefenciák: azok a családok, amelyek a játékot a gyerek fejlődése szempontjából értékes tevékenységnek tartották, a közösen töltött időből többet töltöttek játékkal.

A cikk itt érhető el: The Relationship Between Parental Play Beliefs, Preeschoolers' Home Experience, and Executive Functions: An Exploratory Study in Ethiopia