Interkulturális különbségek az óvodások játékában
Az óvodai évek fontos szerepet játszanak a kognitív képességek fejlődésében, ezen belül is azok az ún. végrehajtó készségek (EF) mennek keresztül jelentős fejlődésen, amelyek lehetővé teszik a tudatos, célorientált viselkedést. Azok az ovisok ugyanis, akiknél sikeresen fejlődnek ezek a készségek, később nagy valószínűséggel könnyebben illeszkednek be az iskolába és jobb tanulmányi eredményeket érnek el. Az EF-készségek nem megfelelő működése ezzel szemben különböző fizikai, pszichológiai és akadémiai problémákhoz vezethet, úgy mint fizikai agresszió vagy tanulási nehézségek.
A PPK kutatói arra voltak kíváncsiak, hogy a különböző kulturális viszonyok milyen hatással vannak az EF-képességek fejlesztésére. Biruk Kebede Metaferia (Pszichológiai Doktori Iskola), Futó Judit (Pszichológiai Intézet) és Garai-Takács Zsófia (Neveléstudományi Intézet) egy etióp és egy magyar minta összehasonlításával nézték meg, hogy milyen összefüggések vannak a játék szerepéről és az óvodai nevelés céljairól alkotott szülői nézetek, az óvodások otthoni tevékenységei, illetve a gyerekek kognitív készségei, végrehajtó működései között.
A kutatásba összesen 266 főt, magyar és etióp óvodásokat és szüleiket, vontak be. A szülői attitűdöket kérdőíves módszerrel vizsgálták, ezután pedig a gyerekekkel neuropszichológiai teszteket végeztek a saját intézményükben.
Az interkulturális vizsgálat eredményei szerint az etióp szülők fontosabbnak tartják, hogy az óvoda fejlessze az iskolai készségeket, mint a magyar szülők. Amíg az etióp szülők a gyerekek kognitív és iskolai készségeinek fejlesztését, addig a magyar szülők a szociális-érzelmi fejlődést és a szórakozást tartják az óvoda legfontosabb feladatának. A gyerekek kognitív készségeiben a kutatók (munkamemória, a kognitív gátlás és kognitív rugalmasság) ugyanakkor ebből a szempontból nem találtak különbségeket.
A gyerekek otthoni tevékenységeit illetően az etióp szülők gyakrabb iskolai készségeket előkészítő és kézműves foglalkozásról számoltak be, mint magyar társaik. A magyar szülők viszont gyakoribb finommotoros tevékenységekről, önálló játékról, sportolásról és mozgásról nyilatkoztak.
Mindkét kultúra esetében elmondható, hogy az óvodások gátlási készégeire – ez segít abban, hogy az automatikus cselekvés helyett, tudatosan viselkedjünk, és például ellenállni tudjunk a kísértéseknek – hatással volt a játékkal kapcsolatos támogató szülői attitűd és a szerepjáték gyakorisága. Az etióp mintában jelentős szerepet játszott az otthoni reggelizés gyakorisága is. A kutatók vizsgálták a gyerekek vizuális munkamemória kapacitását is. Ebben az etióp résztvevők esetében az otthoni kézműves tevékenységek, a magyar gyerekeknél pedig az egyéb finommotoros foglalkozások gyakorisága volt fontos tényező.
A Frontiers in Psychology c. folyóiratban publikált tanulmány itt érhető el.