„Húsz éve bátrabbak voltunk!”
Ha 3 szóban kellene megfogalmaznod, mit jelent számodra a PPK, mik lennének azok?
Jelen, múlt, jövő.
Hogyan emlékszel vissza a kezdetekre 20 év távlatából? Hogyan változott a feladatköröd az elmúlt évek során?
Húsz éve még fiatalabbak és bátrabbak voltunk. Most is hasonló dolgokat csinálok a tanítás mellett itt a karon, mint régen, csak néhány dologba "beleöregedtem" – illetve az is árulkodó, hogy egyből engem keresnek, ha szeretnék kideríteni, hogy ez vagy az korábban hogy volt, hogyan működött. Mondván, hogy én biztosan tudom.
Mi a legkedvesebb karhoz kötődő emléked?
Az intézetünkben mindig különösen jók voltak a hallgatói kapcsolatok, emellett mindig igyekeztem nemcsak a saját intézetemben dolgozókkal jó kapcsolatot tartani, hanem sok más kollégával más intézetekből és az adminisztrációban dolgozókkal is. Így egyetlen jó emléket nehéz kiragadni, mert sok-sok szép emlékem van.
Mi volt a legnagyobb kihívás a PPK-s éveid során, és mire vagy a legbüszkébb?
A Covid első hulláma jelentette a legnagyobb kihívást, annak ellenére, hogy addigra már sok-sok éves tanítási gyakorlatom volt. Az a helyzet azonban teljesen új volt. Büszke pedig sok dologra vagyok, de ha egyet kell kiemelni, akkor az az, hogy aki ismer, az megbízhatónak tart.
Kik inspiráltak, kik segítettek a legtöbbet ebben az időszakban?
2001-ben kerültem az egyetemre főállású tanársegédként, és ha visszatekintek erre az időszakra, akkor egyértelműen mentoromnak tartom Kovács Tamás Attilát, aki a rekreációs csoportot vezette hosszú évekig. A szakmához kapcsolódó kritikai gondolkodás kialakulásában ő volt a leginkább meghatározó számomra, majd később jöttek újabb kollégák, akikkel jó szakmai együtt gondolkodást tudtunk kialakítani. A tudományos munkákba való bekapcsolódást Pápai Júliától próbáltam első körben ellesni, majd később sok más együttműködő partnerem is lett ezen a területen.
Elnézést kérek azoktól, akiket nem említek meg most mint az elmúlt húsz évben számomra meghatározó és inspiráló emberek, mert tényleg sokan vannak, akiktől tanultam valamit, és nemcsak az oktató kollégák, hanem a diákok között is.