Harmadik Kor Egyeteme - A dalszövegfordítások üzenete

Az előadás középpontjában ezúttal Robert Schumann dalciklusa, a Heine-versekre írt Dichterliebe állt, de „terítékre került” az említett korszakban élt fordítók számos más munkája is François Devienne, Händel, Mendelssohn, Purcell és Schubert dalai kapcsán. A rendezvényen a Zenei Tanszék három hallgatója működött közre: Faragó András, Janka György és Vargha Viktor részleteket adott elő a művekből – utóbbi néhány dalszövegfordítást fel is olvasott.

Az előadás a dalirodalom egyik nagyon fontos, de kevéssé előtérben lévő problémáját vizsgálta: milyen hatást gyakorolhat egy adott dal befogadására a szövegek magyar fordítása? Sajnos, mint bebizonyosodott, ez a hatás minden elemében negatív, ugyanis a szöveg közérthetőségének (vélt) előnye messze nem ellensúlyozhatja azokat a torzulásokat, amelyeket, a fordítás kényszerű kompromisszumai miatt, a zenei – és sok esetben a költői – mondanivaló elszenved. S mivel a fordítások túlnyomó többsége a 20. század első felében keletkezett (ekkor vált szinte „mozgalommá” a dalok magyar nyelvű előadásának igénye), mindezt tetézi a közhelyszerű „hívószavak” sokasága a szövegekben, amiket a fordítók egyrészt a könnyebb megértés végett, másrészt koruk és nem utolsósorban saját maguk ízlésvilágának kifejezésére használtak.

A rövid terjedelmű, mégis intenzív érzelmeket megjelenítő dal azonban a zeneirodalom talán legnagyobb koncentráltságot igénylő műfaja, szerkezete a legkisebb torzulást sem viseli el − így a minden szempontból megfelelő fordítás létrehozása tulajdonképpen lehetetlen feladat. A bemutatott „elrettentő példák” ezt az álláspontot szándékoztak tovább erősíteni: tudatosítani a közönségben, hogy a „dalszöveg-fordítások üzenete”, sajnos, nem lehet pozitív üzenet, az egyetlen megoldás a versek előzetes (akár nyersfordításból történő) ismerete és a tévútra vivő szövegek helyett a zene üzenetére figyelés lehet.

 

2016.10.28.