Függőségek, zsenialitás és nyelvi integráció
Tartalom
- A negatív online élmények és a közösségimédia-függőség összefüggései
- A zsenialitás ára: miért számít ‘férfiasnak’ a briliancia – és ez hogyan hat a nőkre?
- A párkapcsolat és a kényszeres munkaszenvedély szerepe a munkafüggőségben
- Felnőtt bevándorlók nyelvi integrációja az EU-ban
- Kommunikáció, ami összeköt
A negatív online élmények és a közösségimédia-függőség összefüggései
Egy magyar felnőttek körében végzett reprezentatív kutatás szerint a másokhoz való kapcsolódás igénye az addiktív közösségimédia-használat magasabb kockázatával jár együtt. Ezt az összefüggést részben az érzelmileg jelentős társas kapcsolatok kialakításának és megélésének nehézsége magyarázza. Korábbi kutatások alapján azok, akik a személyes kapcsolatok terén nehézségeket élnek meg, gyakran könnyebben alakítanak ki kapcsolatokat az online térben. A társas élmények iránti igényük ilyen módon történő kompenzálása azonban növelheti a közösségimédia-függőség kockázatát. E kutatás szerint a veszély különösen akkor jelentkezik, ha a személy az online térben sem tud igazán pozitív társas élményekben részesülni, és a közösségi oldalakon is magányt, elutasítottságot él át. Ilyenkor még intenzívebb erőfeszítést tehet a társas kapcsolódás élményének átélésére, amely akár kényszeressé, problémássá válhat. Az eredmények arra is rámutatnak, hogy az érzelmileg jelentőségteljes személyes kapcsolatok kialakítása fontos védőfaktort jelenthet a kizárólagos online kötődés, és ezáltal a problémás közösségimédia-használat megelőzésében.
A zsenialitás ára: miért számít ‘férfiasnak’ a briliancia – és ez hogyan hat a nőkre?
A „briliancia”, vagyis a veleszületett, kiemelkedő intellektuális tehetség, sokak szemében ma is inkább férfias vonásként jelenik meg. Négy kísérlet eredményei szerint (N=920) a briliáns nőket jobban eltávolítják a hagyományos női szerepektől, mint a briliáns férfiakat a férfi szerepektől. Az emberek a kiemelkedő tehetséget több maszkulin és kevesebb feminin vonással társítják, függetlenül a személy nemétől. Munkahelyi helyzeteket modellező vizsgálatokban a briliáns nőket kevésbé kedvelték, és kevésbé választották őket együttműködő partnernek, mint a briliáns férfiakat. Miközben általánosan a briliancia növelte a szakmai (kompetencia) vonzerőt, de csökkentette a társas vonzerőt. Ez a „briliancia mint nemi normaszegés” mintázat elriaszthatja a nőket attól, hogy olyan területeken kezdjenek dolgozni vagy lépjenek előre, ahol az ösztönös zsenialitást magasztalják. Az eredmények rámutatnak: szükség van olyan oktatási és szervezeti gyakorlatokra, amelyek szétválasztják a tehetség fogalmát a nemi sztereotípiáktól.
A párkapcsolat és a kényszeres munkaszenvedély szerepe a munkafüggőségben
Egy négyéves kutatás most először mutatta ki: ha valaki kényszeres munka iránti szenvedéllyel veti bele magát a munkába, miközben párkapcsolatában elégedetlen, az idővel könnyen a munkafüggőség rabjává válhat. A 2018 és 2022 között zajló online felmérés alapján egyértelmű mintázat rajzolódott ki: akik már korábban is munkafüggők voltak, azoknál ez az állapot megmaradt a következő években is. A kényszeres munka iránti szenvedély – amikor a munka inkább kényszer, mint öröm – szintén növelte a későbbi munkafüggőség esélyét. Bár a párkapcsolati elégedettség nem befolyásolta közvetlenül a kezdeti munkafüggőséget, hosszabb távon enyhe, de kimutatható védőfaktornak bizonyult: az elégedettebb párkapcsolatban élők körében kisebb volt a későbbi munkafüggőség esélye.
Az eredmények azt mutatják, hogy a munkához való kényszeres viszony nem csupán külső körülmények vagy személyiségi tényezők kérdése, hanem egy összetett folyamat része, amelyben a párkapcsolat és a társas kapcsolatok minősége legalább olyan fontos szerepet játszik, mint a belső motivációk, a személyiség vagy a családi minták. A megelőzés egyik kulcsa tehát a párkapcsolatok és a társas kapcsolatok ápolása lehet. Hiszen ha a munka révén próbáljuk pótolni, amit a kapcsolatainkban nem találunk meg, könnyen elveszíthetünk mindent, ami igazán fontos.
Felnőtt bevándorlók nyelvi integrációja az EU-ban
Az EU 2016 óta rendelkezik integrációs és társadalmi befogadási cselekvési tervvel, de a tagállamok nemzeti stratégiái eltérőek. Ennek megfelelően a bevándorlók integrációjának sikerességét mérő Migráns Integrációs Politikai Index (MIPEX) nagyon eltérő pontszámokat ad az országoknak. Mivel a befogadó ország nyelvének ismerete kulcsfontosságú a bevándorlók beilleszkedése szempontjából (OECD, 2022), ez a kutatás a nyelvi integrációs politikák és a MIPEX által mért integrációs siker közötti kapcsolatot kívánja vizsgálni. Így a jelen kutatás olyan újszerű megközelítést nyújthat, amely a sikeres integrációt a befogadó ország nyelvpolitikai irányelveivel kapcsolja össze.
A tanulmány a 9. Fogyatékosságtudományi Konferencia három különböző kommunikációs akadálymentesítési formáját írja le: a beszélt nyelvi tolmácsolást, az írótolmácsolást és a vizuális jegyzetelést. A beszélt nyelvi tolmácsolás a nyelvek közti akadályok áthidalását szolgálja, a grafikus rögzítés/facilitálás az előadások, beszélgetések fő gondolatait képekkel ábrázolja és rögzíti, az írótolmácsolás pedig azok írásba foglalását jelenti. A második két közvetítési forma a hangzást elhagyva vizuális jelekké alakítja a beszédet, így a nyelvi jelek befogadását a modalitások közti váltással segíti, nyelvek közti átváltással vagy anélkül.
A kommunikációs akadálymentesítés megvalósítása első pillantásra egyértelműnek tűnik, a siker azonban a részletekben rejlik. Az írótolmácsolás és a vizuális megsegítés is a kommunikációs akadálymentesítés olyan módjai, amelyek segítségével a kommunikáció tartalma a forrásétól eltérő csatornára helyeződik át, vagyis a beszédről az írásra vagy rajzolásra. Bár a kommunikáció módjai szétválnak, maga a kommunikáció mégis összeköt, így az 'én és én' egy 'mi'-vé válik.