Fókuszban a megtartó munkahelyi és szakmai közösségek
A május 29-i rendezvény A hibrid közösségek megtartó ereje című panelbeszélgetéssel vette kezdetét, amelyben a magyar szervezet- és vezetésfejlesztő piac elismert szakértői osztották meg tapasztalataikat arról, hogyan támogatják a közösségek megőrzését, és hogyan erősítik az összetartozás érzését. Kiss Orhidea (ELTE, munka- és szervezetpszichológus, docens) moderálásával Koncz András (Neosys ügyvezető, tanácsadó, coach, szervezetfejlesztő), Németh Gergely (COVA, szervezetpszichológus, igazságügyi szakértő, szervezetfejlesztő), Székely Vince (MCPE elnök, tanácsadó, tréner, szervezetfejlesztő, vezetői coach) és Vicsek András (Maven7 ügyvezető, szervezeti hálózatelemző) bemutatták stratégiáikat, amellyel a távmunkában dolgozók is bevonhatók a közösségépítő tevékenységekbe. A tanácsadó szakemberek rövid esetbemutatásokkal szemléltették a szervezetek bizonytalanságait, a vezetők fizikai és mentális leterheltségét, de szó esett a teljesítménycélú támogatásról, valamint a dolgozók mentális jóllétét szolgáló vezetői szerepeikről is.
A konferencia kutató és a gyakorló szakemberek páros előadásaival folytatódott. Elsőként a generatív vezetés témaköre került napirendre. Ilea Izabella (PTE, Szervezet-, vezetőfejlesztő és munkahelyi szakpszichológus, tanársegéd) elméleti-kutatói szemszögből közelítetve meg a témát egy olyan vezető képét járta körbe, aki nemcsak a vállalat profitabilitását tartja szem előtt, hanem odafigyel a munkavállalókra és a szervezet tágabb környezetére gyakorolt hatásokra is. Előadópárja, Pistyur Veronika (Bridge Budapest ügyvezető, a Startup Hungary kuratóriumának tagja) „Olyan céget építesz-e, ahol a gyerekeid/a következő generációk is szívesen dolgoznának majd?” című előadásában a gyakorlati oldalról mutatta be a legacy leadership jelenségét és a felelős üzleti működést: olyan hosszútávú stratégiával rendelkező vezetőkről beszélt, akik tudatosan foglalkoznak azzal a kérdéssel, hogy milyen értéket hagynak maguk után, és hogy milyen munkahelyeket teremtsenek ahhoz, hogy a munkavállalók valóban értelmét lássák a munkába járásnak.
A másik előadópáros a csendes kilépés jelenségét ragadta meg. Frankó Luca (ELTE, tanácsadó pszichológus, adjunktus) kitért a jelenség érzelmi-motivációs háttérére, és kiemelte, hogy bár nem kizárólag a fiataloknál fedezhető fel, de bizonyított, hogy a Z-generációs munkavállalók között nagyobb arányban fordul elő, hogy felmondás helyett csak a minimum elvégzésére törekednek. Schell Gergely (tanácsadó szakpszichológus, rendszerszemléletű családterapeuta) példákkal szemléltette azt a tendenciát, miszerint a munkavállalók egy egészen másfajta munkakultúrában kívánnak működni, mint amit a jelen gazdasági szervezetek, munkahelyek kínálnak.
Egyre inkább preferenciává válik, hogy a munka mellett a magánélet is visszanyerje a helyét az életben,
és erre lehet egyfajta megoldás a csendes kilépés. A páros előadás üzenete egy újfajta munkakultúra kialakításának a szükségessége volt, melyben a munka- és a magánéleti szféra megfelelő egyensúlyba kerül.
A konferencia fókuszba helyezte a pszichológus szakmai közösség kérdését is. A Kádi Anna (ELTE, szervezet- és vezetőfejlesztő, tanácsadó szakpszichológus, adjunktus) által vezetett kerekasztal-beszélgetésen Vizin Gabriella (ELTE, klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta, adjunktus), Vagdalt Eszter (ELTE, klinikai szakpszichológus, tanácsadó szakpszichológus) és Móra László Xavér (ELTE, klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta, adjunktus) vitatták meg, hogy hol vannak ezen társszakmák – klinikai szakpszichológus, tanácsadó szakpszichológus, coach, szervezetfejlesztő pszichológus – határvonalai és átjárási lehetőségei.
A szakmai konferencia útravalót adott ahhoz, hogy a szervezetek és szakmák megtartó közösségeiről a jövő pszichológusai új szemmel, gyakorlati megoldások és kutatói kérdések mentén gondolkodjanak.