Fél évszázada a statisztika bűvöletében
Hogyan indult a pályája, hogyan került az ELTE PPK-ra?
Pontosan ötven éve, 1973 szeptemberében kezdtem meg a pszichológia szakot az ELTE-n, amikor ugyanitt a matematika szakon már negyedéves hallgató voltam. Két évig együtt végeztem a két képzést. 1974-ben lettem diplomás matematikus, majd 1976-ban diplomás pszichológus. 1975 őszén neveztek ki tanársegédnek az ELTE Barkóczi Ilona vezette Általános és Személyiségpszichológiai Tanszékre, ahol a matematikai és a statisztikai jellegű tárgyak oktatásában vállaltam szerepet. Ezt a tevékenységet végzem az ELTE pszichológia szakán (szakjain) megszakítás nélkül ötven éve. Igaz, 2006 és 2013 között teljes helyett már csak félállásban, mert meghívtak a Károli Gáspár Egyetemre tanszék- és intézetvezetőnek. 2013 júliusa óta professor emeritusként tanítok a PPK-n.
Ha három szóban kellene megfogalmaznia, mit jelent Önnek a PPK, mik lennének azok?
Sokszínű élet, munka, hivatás
Hogyan emlékszik vissza a PPK alapításának időszakára? Hogyan változott a feladatköre az elmúlt évek során?
Mozgalmas időszak volt. 1999-ben megszűnt a tanszékem, amelynek közel huszonöt évig voltam az oktatója, és amelyhez nagyon kötődtem. Pontosabban az történt, hogy a tanszékünk elkezdett erodálódni, többen elmentek, vagy átmentek máshova, majd a három fős maradék csapatunkat összevonták egy másik tanszékkel. A PPK születését ennek az átalakulásnak a részeként éltem meg, így érthetően nem voltam teljesen pozitív ezzel kapcsolatban. Szerencsére az új tanszék (Kísérleti Általános Pszichológia) jó kollektíva volt, szeretettel fogadtak, és fő feladatköröm, a statisztika oktatása megmaradt. Történtek változások ebben is, mert ekkor tértünk át a kreditrendszerre, a kétszintes BA-MA oktatásra, és ekkor fejlődött a számítástechnika is olyan szintre, hogy a statisztikai programokra építve át kellett alakítani a statisztikai tárgyak tartalmát és formáját. A PPK legutóbbi tíz évének örömteli fejleménye, hogy egyre több fiatal kolléga tart magas szintű statisztikai és módszertani MA és doktori kurzusokat. Ezzel párhuzamosan egyre magasabb a hallgatók tudása is ezen a téren, ami pozitívan hat a pszichológiai kutatások színvonalára.
Az évek során oktattam a statisztika minden témáját, formáját, minden szinten. Tartottam statisztika előadásokat, gyakorlatokat, tartottam személyes konzultációkat, szerveztem STAT-helpet stb. E tárgyakhoz is kötődve írtam hat statisztika jegyzetet, öt könyvet, valamint részt vettem három statisztikai szoftver (MiniStat, ROPstat, ROP-R) kifejlesztésében.
Évtizedekig szerettem statisztika előadásokat tartani, majd kb. tíz éve rádöbbentem, hogy a gyakorlatokon sokkal hatékonyabban tudom átadni azt, amit tudok. Ez okból úgy hét éve a PPK-n már csak pszichológia szakos doktoranduszoknak tartok többváltozós statisztika szemináriumokat. A tanítás mellett aktív tagja vagyok az Oláh Attila professzor vezette Pozitív Pszichológia Kutatócsoportnak is.
Mi a legkedvesebb karhoz kötődő emléke?
A Kísérleti Általános Pszichológia Tanszék karácsonyi ünnepségei a 2000-es évek elején.
Mi volt a legnagyobb kihívása, és mire a legbüszkébb?
A legnagyobb kihívás: úgy tanítani a statisztikát, hogy hallgatóim megértsék, felfogják, és a gyakorlatban alkalmazni is tudják. Büszkének nem érzem magam, mert számos hallgatómnál ezt nem sikerült elérnem, de örülhetek, hogy szép számmal voltak azért olyanok is, akik kurzusaim teljesítése után arról számoltak be, hogy segítségemmel sikerült megbirkózniuk a statisztika nehézségeivel. Az is jó érzés, hogy nem egy tanítványom mára a tudományág legmagasabb szintjeire is feljutott – felnézve rájuk azért eltölt egy kis büszkeség.
Kik inspirálták, kik segítették a legtöbbet az évek során?
Sokan segítettek és inspiráltak a pályámon. Többségük már nincs közöttünk: Putnoky Jenő, Barkóczi Ilona, Boldizsár Gizella kollégáimra mindig hálás szívvel gondolok. Sokat köszönhetek még aktív szakmai életet élő kollégáim közül Oláh Attilának, Pléh Csabának és Kónya Anikónak is, akikkel fél évszázados baráti kapcsolat köt össze.
Nyugdíjazása ellenére még aktívan tanít és több doktorandusza is van. Mivel tölti a megmaradt szabadidejét?
Feleségemmel szeretünk utazni, világot látni. Idén is együtt élvezhettük Szicília szépségeit, a taorminai görög színház Csontváryt is megigéző hangulatát, Berlin múzeumait, a svájci hegyek fenségességét. Évente élvezzük Vásáry Tamás egy-egy klasszikus zenei bérletét. Nyugdíjasként még olvasni is van időm.