"Én magam vagyok a munkaeszközöm: hangszer egy misztikus alkotófolyamatban"

Milyen szakon végeztél?
Pszichológia szakon végeztem, személyiség- és egészségpszichológia szakirányon, még osztatlan képzésben, az Izabella utca legendás 3. emeletén. Aztán eltelt közel húsz év, és visszatértem az ELTE-re, hogy elvégezzem a tanácsadó szakpszichológus posztgraduális képzést, krízistanácsadás specializáción.

Jelenleg mivel foglalkozol?
Lassan tíz éve magánpraxisban dolgozom felnőtt kliensekkel, integratív terápiás módszerspecifikus megközelítéssel, pszichoanalitikusan orientált önismerettel. Emellett a Budapesti Korai Fejlesztő Központban nyújtok pszichés, esetenként krízisintervenciós segítséget eltérő fejlődésű és sérült gyermekek szüleinek. A speciális nevelési, fejlesztési igényű kisgyermekek szülei sokszor súlyos lelki terheket cipelnek, gyakran maguk előtt is sokáig elrejtve, hiszen minden erejükkel a picik jólétére, egészségére fókuszálnak. Az összeomlás aztán hirtelen tud bekövetkezni, amikor például kiderül egy nehezen feldolgozható diagnózis, vagy az évek óta tartó fejlesztési, egészségügyi folyamatok fizikai, lelki igénybevétele miatt következik be a kimerülés, kibillenés. A szülőséggel, anyasággal, szüléssel kapcsolatos lelki folyamatok nehezítettsége, és természetesen az általánosan jellemző egyedi pszichés – családi, párkapcsolati, szociális – problémák kerülhetnek ilyenkor felszínre. A központtal először önkéntesként kerültem kapcsolatba, segítőként közreműködtem egy halmozottan sérült gyermekeket fejlesztő csoportban. Ott mélyen megérintett a gyógypedagógus, gyógytornász kollégák elhivatottsága, szeretetteljes odaadása, szakmai tudása. Évekkel később örömmel tértem vissza, és azóta mentálhigiénés, szupervíziós csoportokat tartok a központban dolgozó kollégák számára, hogy töretlenül folytathassák csodálatos hivatásukat. 2022 novembere óta pedig a Transvanilla Transznemű Egyesületnél önsegítő csoportokat vezetek.
Igyekszem folyton fejleszteni magam, jelenleg csoportanalitikus képzésben veszek részt a CSAKIT Módszerspecifikus Egyesületnél. Az utóbbi időben több konferencián, programban is részt vettem, például a pszichoterápiás képzés átláthatóságára és a szakmai diskurzus elősegítésére életre hívott GIGAZOOM egyik szervezője voltam a CSAKIT színeiben.

Mit szeretsz a legjobban a munkádban?
Talán azt, hogy én magam vagyok a munkaeszközöm. Hangszer egy misztikus alkotófolyamatban. Teljes személyem, lelki világom, elmém, kíváncsiságom keresi minden alkalommal a miérteket, a rejtett valóságot, a változás lehetőségeit a közösen teremtett segítő térben, a hamisítatlan találkozási pillanatokban.

Kreatív szellemi, lelki, művészi alkotás ez, a kliens lelki fejlődésének, stabilitásának megalkotása vászon nélkül, finomhangolással, láthatatlan dinamikával.

Mindez kontrolláltan, a realitás céljaival, fókuszával, eszközeivel.

Hogyan tudtad hasznosítani a PPK-n megszerzett tudást?
Az egyetem elvégzését követően először nem a szakmában kezdtem el dolgozni, kulturális kommunikáció területén helyezkedtem el. A művészet, a kreatív alkotás közege volt ugyanis a másik vonzódásom. Dolgoztam lemezkiadónál, könyvkiadónál, szimfonikus zenekarnál, neves előadóművészeti központokban itthon és Angliában. Azonban időről időre próbáltam visszakanyarodni az eredeti, segítő szakmámhoz. Végül a korábbi, önkéntesként megismert intézmény falai között állapodtam meg. A szakirányú továbbképzésem részben erre az útra való visszatérésem kötőanyagául szolgált, és általa újra felvehettem a rég elhagyott szálakat, új szakmai kapcsolatokra is találhattam.

Milyen céljaid vannak a karriereddel kapcsolatban?
Az a tervem, hogy amíg gondolkodni, mozogni tudok, addig folytatom a tevékenységemet. Természetesen folyamatosan képzem magam, gondolkozom azon, hogy még egy pár módszert, szakirányú képzést elvégzek. Szeretnék publikálni is, ha összegyűlik bennem hozzá elég tudás, és ha egyszer legyőzöm a lámpalázam, akkor talán meg is tudnám osztani a tapasztalataimat előadások formájában is. A társadalmi felelősségvállalás is fontos számomra, mely a munkáimon keresztül részben már most is teljesül, de szeretnék még a szakmai közösségem hasznos tagjává is válni.

Mi a legkedvesebb élményed, emléked a PPK-ról?
Büszke vagyok rá, hogy annak idején hallgathattam Popper Péter különleges hangulatú előadásait, történeteit a mindig zsúfolásig megtelt tanteremben, hogy az ELTE falai között tanulhattam a pszichológia tudományának hazai mestereitől, Kulcsár Zsuzsától, Bányai Évától, Ritoók Magdától, Oláh Attilától, V. Komlósi Amanáriától és még hosszú a lista... Máig felderülök, mikor Mérő László egyik előadására gondolok, mikor hosszasan körmölte a sorokat a táblára, majd mielőtt még felénk fordult volna egy laza mozdulattal letörölte az egészet, és mosolyogva mormolta maga elé, hogy nem is, ma inkább Okkám borotvájáról fogok beszélni, hallottak már róla?

Mit üzennél a mostani PPK-s diákoknak?
Azt, hogy sokféleképpen el lehet jutni a célhoz, egyedi, sajátos út vezet az ember hivatásához.

Van, hogy ez az út nem egyenes, és ez rendben van.

Elágazódások, választások mindig vannak. És soha ne mondd, hogy soha.