„Egy iskolapszichológus nem csak a gyerekek életére van pozitív hatással”
Hogyan kezdődött az iskolapszichológia iránti érdeklődése és elköteleződése?
Sok évvel ezelőtt pszichológia szakon végeztem az ELTE-n. Akkoriban csupán egy pszichológia szak létezett, a különbségek a választott kurzusokban mutatkoztak meg. Ugyancsak itt szereztem meg az akkortájt „kisdoktorinak” nevezett címet. Eredetileg egyáltalán nem állt szándékomban az iskolapszichológiai szakirányt választani, pedig később Dániában részt vettem egy ezzel kapcsolatos továbbképzésen is. Aztán amikor a diplomaszerzést követően munkát kerestem, az egyetlen álláslehetőség egy iskolában adódott Szabadkán, ahol felnőttem. Ráadásul ez egy különleges, országos szintű bentlakásos iskola volt, akkor úgy nevezték, hogy hallássérült gyerekek iskolája. Az itt eltöltött idő alatt annyira megszerettem ezt a munkakört, hogy később Kanadában is ennél maradtam, és azóta is elkötelezettje vagyok az iskolapszichológiának.
Hogy került el Kanadába?
A Vajdaságban születtem, és az ELTE-re még mint jugoszláv állampolgár jártam. Miután befejeződött az egyetem, a jogi státuszom – a külföldieknek járó egyetemi hallgatói státusz – érvényét vesztette, és nem volt módom Magyarországon maradni, pedig nagyon szerettem Budapestet. Ugyanez volt a helyzet a férjem esetében is, így vissza kellett mennünk Szabadkára. A következő évek folyamán egyre inkább érezhetőek lettek azok az előjelek, amelyek később a háborúhoz vezettek, ezért férjemmel úgy döntöttünk, hogy kivándorlunk Kanadába. Sokáig nem látogattunk vissza, azonban amikor meg lehetett szerezni a magyar állampolgárságot, megpályáztuk és megkaptuk.
Mit gondol a kanadai és a magyar iskolapszichológiáról, mennyiben hasonlítanak vagy térnek el a módszerek?
Úgy veszem észre, hogy sokkal több a hasonlóság, mint a különbség. Ezt nagyon jónak tartom, hiszen azt jelenti, hogy feltehetően mindannyian jó irányba haladunk. Két különbséget említenék: az egyik a pszichológiai vizsgálatok szerepe az iskolapszichológusi munkában, amely a kanadai gyakorlatban kicsit túlhangsúlyozott. A másik a tehetségazonosítás megközelítése: Kanadában szisztematikus, univerzális szűrést alkalmaznak, és ebben az iskolapszichológusok elég fontos szerepet játszanak.
Tavaly jelent meg Consultation and Mental Health Interventions in School Settings című könyve. Kiknek ajánlaná?
Az iskolapszichológiának mint szakterületnek hatalmas hatóköre van: nem csupán a diákokat, hanem a szülőket, a családokat, a pedagógusokat és az iskolák intézményét is érinti. Ezekkel a kliensekkel az iskolapszichológus egyidejűleg dolgozik, ebből kifolyólag számtalan gyermek és fiatal életére tud pozitívan hatni. Innen ered nagyon erős elköteleződésünk az iskolapszichológia irányába a kolléganőmmel, Ester Cole-lal, akinek korábbi modelljét a mai körülményekhez igazítottuk.
Célunk, hogy útmutatást adjunk a gyakorló pszichológusoknak és pszichológus hallgatóknak,
hiszen az elméleti modellen felül annak gyakorlatba építését is segítjük a fejezetek praktikus felépítésével és a fejezetekhez csatolt letölthető, könnyen alkalmazható anyagokkal.
Alkalmazható-e ez a modell az iskolákban gyakran előforduló speciális tanulói szükségletek vagy iskolai szintű beavatkozásokat igénylő kérdések esetében?
A szerzőket – akik komoly szakmai tekintélyek Észak-Amerikában – felkértük, hogy a fejezetekben ne csak egy-egy problémakört, hanem annak vizsgálhatóságát, illetve a különféle iskolapszichológiai prevenciós és intervenciós lehetőségeit is írják le. Ide sorolhatóak a tanulási nehézségek, a viselkedésproblémák, az ADHD, a depresszió, a szorongás, a bullying és egyebek. Ezekre a leggyakrabban előforduló problémákra szolgál válaszként a kötet.
Ön hamarosan két előadást is tart a PPK-n. Miért tartja fontosnak, hogy a nemzetközileg is elismert szakemberek prezentációi hallgatók számára is elérhetőek legyenek?
Személyesen találkozni a szakma kiemelkedő alakjaival inspiráló élmény. Emellett minél több perspektívát ismerünk meg, annál jobban tudjuk irányítani, értékelni és átértékelni szakmai tevékenységünket, de akár magánéletünket is. A saját környezetünkből való kitekintés alkalmat biztosít arra, hogy összehasonlítsuk, milyen előnyei vagy hátrányai lehetnek egy-egy adott közegnek, gyakorlatnak, és hogy mit és hogyan lehetne (vagy kellene) jobb irányba terelni.