Az emberiséggel való azonosulás lehet a kulcs a válságkezelésben
Az egész világot érintő krízishelyzetekben a társadalmak túlélése és működése szempontjából létfontosságú, hogy az emberek ne csak a saját érdekük, hanem a közösség érdekei szerint cselekedjenek. A kutatókat régóta foglalkoztatja, hogy társadalmi identitásunk – vagyis az a csoport, amelynek értékei és elvárásai mentén az ember meghatározza önmagát – mekkora motiváló erővel bír az embertársainkért való kiállásban. A szűkebb csoporttal (a nemzettel) vagy a tágabb csoporttal (az egész emberiséggel) szolidaritást vállalók támogatják-e inkább a kiszolgáltatottakat, például a menedékkérőket, a természeti katasztrófák elszenvedőit, vagy a háborúk áldozatait.
Lantos Nóra Anna, a PPK egyetemi adjunktusa és munkatársai azt vizsgálták, hogy csoportidentitásunk szerint mennyire vagyunk szolidárisak a vírushelyzet miatt kiszolgáltatottá vált csoportokkal, így például az idősekkel, a krónikus betegséggel élőkkel vagy a jövedelem nélkül maradtakkal, hogyan befolyásolja identitásunk az adakozási kedvet vagy az önkéntességet. A Társadalmi Csoportok és Média Kutatóműhely és az Egészségpszichológiai Kutatócsoport tagjai azt is tesztelték, hogy mi jósolja be a politikai cselekvési szándékot, vagyis azt, hogy valaki nyomást gyakoroljon a döntéshozókra a közösség érdekében és felszóljon a kedvezőtlen intézkedések ellen. A kutatók a járvány első és második hulláma között négy alkalommal végeztek kérdőíves, longitudinális felmérést a magyar emberek körében, eredményeiket a Frontiers in Political Science c. folyóiratban publikálták.
A kutatók elvárásaikkal összhangban azt találták, hogy bár mindkét azonosulási forma előrejelzi a segítségnyújtási szándékot a pandémia miatt sebezhetővé vált csoportok iránt, azok, akik nem csupán a saját nemzetükhöz tartozókkal (a magyarokkal), hanem minden emberrel közösséget vállalnak, könnyebben mozgósíthatók a rászorultak támogatására.
Az eredmények ugyanakkor rávilágítottak arra is, hogy a kétféle identitás eltérő összefüggésben állt a politikai cselekvéssel: azok, akik az emberiséghez kötődnek inkább, nagyobb valószínűséggel szólalnának fel az olyan intézkedések ellen, amelyek nem szolgálják a közösséget, míg az erős nemzeti identitás negatív kapcsolatban állt az ilyen ellenállási szándékkal.
A szerzők konklúzióként kiemelik, hogy mivel emberi identitásunk egy olyan fontos mozgósító tényező, ami a pandémia okozta krízisben a szolidaritás alapja lehet, a jövőbeni intézkedések során érdemes hangsúlyt fektetni arra, hogyan növelhető az azonosulás ezen formája. Az összefogás erősítése ugyanis a járványhoz hasonló globális kihívások idején egyre nagyobb jelentőségű lesz.
Lantos Nóra Anna, Engyel Márton, Hadarics Márton, Nyúl Boglárka, Csaba Sára és Kende Anna tanulmánya eredetiben itt olvasható.