Amit a magyar közgondolkodásról tudni szeretnél, de sosem merted megkérdezni

2022.03.08.
Amit a magyar közgondolkodásról tudni szeretnél, de sosem merted megkérdezni
Hunyady György Rendszerattitűdök a változó közgondolkodásban című könyve a Debreceni Egyetem Kiadó gondozásában jelent meg 2021-ben. A mostantól elektronikus változatban is elérhető kötetet Krekó Péter ajánlja az olvasó figyelmébe.

Senki nincs ma Magyarországon, aki mélyebben ismerné a magyar közgondolkodás természetét, sajátlagosságait, és aki jobban el tudná azt helyezni történeti összefüggéseiben, mint Hunyady György professzor. Karunk korábbi dékánjának legújabb kötete egyszerre ad betekintést a hatalommal szemben mindig is gyanakvóan viseltető magyar gondolkodás természetébe, és a 2010 után kialakult hatalmi struktúrával szemben formálódott társadalmi vélemények sokszínűségébe.

Hunyady György könyve ezen túl alapos betekintést nyújt egy olyan területre, mely a rendszerváltozásokban és a rendszerátalakító törekvésekben gazdag hazai történelemben különösen fontos: a rendszerattitűdök témakörébe. A rendszerek stabilitásának, illetve változékonyságának témája régóta alapvetően foglalkoztatja a szociálpszichológiát. Itt ugyanakkor sokkal kifinomultabb elemzést olvashatunk, mely ezt a jelenséget nem csak a politikai rendszerek életképességének és stabilitásának szempontjából vizsgálja, hanem megragadja a társadalmi közhangulat, közérzet finom rezdüléseit is. A 2010-2014 közötti vizsgálatokban látható például, ahogy a viszonylag frissen megalakult új hatalmi szisztémában 2012-ben magasra csaptak a kritikai hullámok, hogy 2013-2014-re jelentősen elcsendesüljenek. Vagy éppen azt, hogy a 2014-es választások előtt milyen félelmek voltak a legakutabbak a magyarok számára (nevezetesen: hogy nem tudják fizetni a számláikat), ami jelentősen meghatározta a 2014-es választást megelőző kampány témáit, és vélhetően erősen befolyásolta a végeredményét is.

Hunyady György – aki kiemelkedő szerepet vállalt a szociálpszichológiai tudás hazai meghonosításában – nemrég egy átfogó tanulmányban tekintette át a hazai társas- és társadalomlélektan elmúlt harminc évének fontos fejleményeit. Mindenféleképpen elmondható, hogy szociálpszichológia főáramában a Hunyady György által képviselt holisztikus megközelítés – a társadalom élményvilágának egészét megragadni, ráadásul történeti kontextusban – nem tekinthető tipikusnak, még akkor sem, ha a hazai társadalomtudományos megközelítésben ennek vannak hagyományai – elég Csepeli György, Pataki Ferenc, vagy éppen Bibó István munkásságára gondolnunk. A kötetet olvasva ugyanakkor egyértelművé válik ennek a megközelítésnek a létjogosultsága és az előnye. A kötet egészét olvasva ugyanis érthetőbbé és átélhetőbbé válik a magyar társadalom egy karakteres, kutatásokon végigvonuló jellemzője:

belesüppedés az olyan rendszerekbe, rezsimekbe, melyeket egyébként alacsony fokú elégedettség övez.

A könyvben bemutatott kutatások ugyanakkor nem csak a hazai, hanem a nemzetközi szakirodalomba is mélyen be vannak ágyazva, és a rendszerigazolás-elmélet és más elméleti irányzatok kutatásainak legaktuálisabb trendjeibe illeszkednek. Így a könyv a hazai társadalomtudományi hagyományokra jellemző mélységet ötvözi a kortárs szociálpszichológia egzakt fogalomrendszerével, elméleteivel és módszertani alaposságával.

A kötetben megjelenő számos téma ugyanakkor kifejezetten egyedi és eredeti. Ezekből néhányat az alábbiakban felvillantanék:

  • Foglalkozási, illetve nemzeti sztereotípiák változása a történelmi korokban: például hogyan esett vissza a nemzeti kollektív önértékelés a rendszerváltás hatására?
  • A kontraszelekció pszichológiája és érzésvilága: annak az érzése, hogy a társadalom tagjai nem ott vannak, ahol érdemeik alapján lenniük kéne. Erre vonatkozóan jellemző hazai adat, hogy a magyarok úgy gondolják, hogy a szerencsejátékok nyertesei (!) sokkal jobban megérdemlik társadalmi pozíciójukat, mint a politikusok, nagyvállalkozók, vagy éppen a munkanélküliek.
  • Az irigység szerepe a rendszerkritikában, illetve a nemzeti szégyenérzet (politikai beállítottságtól függő) változása.
  • A férfiakkal-nőkkel kapcsolatos jövőbeli sztereotípiák hogyan változnak, és hogyan jelennek meg a jövőre vonatkozó erős emancipációs elvárások a magyar társadalomban, melyeket árnyal a rendszerrel szembeni viszony.
  • Hogyan jelenik meg a machiavellizmus gondolata a politikai rendszer kutatásában: akik kritikával viseltettek a rendszer és a kormányzat iránt, azok Machiavelli morálisan elítélt gondolatait látták visszaköszönni a kormányzati gyakorlatban.

A nagyívű monográfiában karunk több oktatójának és kutatójának munkái is említésre kerülnek: például Kende Anna munkái a politikai aktivizmusról és kollektív cselekvésről, Berkics Mihály írásai az alacsony hazai rendszerigazoló hajlandóságról és a magas fokú politikai cinizmusról, Hadarics Márton írásai a Közép-kelet-európai államokban tapasztalható ellentmondásos jóléti elvárásokról és azok társas motivációs hátteréről, Krekó Péter írásai a rendszerrel szembeni bizalmatlanságot tükröző és formáló összeesküvés-elméletekről, vagy Pántya József Kovács Judittal közös írása az erkölcsi összetartás fontosságáról a magyar nemzeti identitásban.

Elolvasását minden oktatónak és hallgatónak ajánljuk, akit érdekel a hazai közvélemény hullámzása, természete, és a magyar társadalom hatalommal szembeni ellentmondásos viszonya.

Krekó Péter, ELTE PPK Szociálpszichológia Tanszék

A kötet online elérhető a Debreceni Egyetem elektronikus Archívumában (DEA): https://dea.lib.unideb.hu/dea/handle/2437/327456