A téri határaink teljesen felborultak

Interjú Dúll Andreával

2020.03.31.
A téri határaink teljesen felborultak
A távolléti oktatás és a távmunka hatásairól Dúll Andrea környezetpszichológussal, az ELTE PPK Szervezet- és Környezetpszichológia Tanszékének vezetőjével beszélgettünk.

Környezetpszichológiai szempontból hogyan értelmezhető a távolléti oktatás?

A környezetpszichológia azt vizsgálja, hogy a fizikai környezetünk és a társas kapcsolataink hogyan függenek össze a testi és lelki működésünkkel. Azzal, hogy a járványveszély miatt mindkét szempontból hirtelen változás állt be, a környezetpszichológusok számára is új szituáció keletkezett, pontosan ilyen helyzetről még nincsenek tudományos adataink. Ugyanakkor sok kutatás vizsgálta az extrém izolációban, például egy tengeralattjárón vagy a nemzetközi űrállomáson élő emberek pszichés állapotát, vagy elemzett különféle megvonási tüneteket. Ezek a kísérleti szituációk vagy szélsőséges élethelyzetek azonban csak támpontokat adhatnak, hiszen a távolléti oktatás és a távmunka azért korántsem jár teljes elszigetelődéssel a mai technológia mellett. Azt azonban biztosan állíthatjuk, hogy az új, még kialakulatlan helyzet elbizonytalanít bennünket, és új megküzdési stratégiákat igényel. Tudományos szempontból pedig kifejezetten izgalmas időket élünk, hamarosan el is indítunk néhány új kutatást a kollégákkal itt a karon.

Értelmezhető-e környezetpszichológiai szempontból az online környezet?

Maguknak az online felületeknek és a felhasználóknak a kapcsolódása, a képernyőergonómia is izgalmas terület, számomra azonban a felhasználónak a szociofizikai térben elfoglalt helye és a társas kapcsolatoknak az online kontextusban való alakulása legalább ennyire fontos téma. Hiszen evolúciósan nagyon erősen társas lények vagyunk, és az online tanulás mellett az életünknek ezt a fontos szegmensét is szinte teljesen át kell helyeznünk a virtualitásba. Eddig azt hajtogattuk, hogy ügyelni kell az offline és az online töltött idő arányára, fogjuk vissza a virtualitás szerepét az életünkben, most pedig rákényszerülünk, hogy munka, tanulás, magánélet, baráti kapcsolatok ápolása címén akár 6-8 féle online csatornát is rendszeresen kövessünk. S mindez nem a szabad választásunk eredménye, hanem kényszer szülte helyzet, amelyhez alkalmazkodnunk kell, és ez bizony pszichésen megterhelő a számunkra.

Hogyan érdemes berendezkedni az otthoni tanulásra, otthoni munkára?

Szembe kell néznünk azzal, hogy a téri határaink teljesen felborultak! Elmosódott a határ a munkahely és az otthon között, a webkamerákon át időnként a szó szoros értelmében belátunk egymás hálószobájába, miközben egy értekezleten vagy egy tanórán vagyunk. Megélhetjük, hogy veszélybe kerül az az intim tér, ahol igazán pihenni, regenerálódni tudtunk, mentálisan tehermentesen tudtunk létezni. Fontos tehát, hogy amennyire ez megoldható, legalább pszichológiailag tagoljuk a teret, ne mossuk össze a tanulás/dolgozás, étkezés, pihenés színtereit!

Emellett sok helyen a megszokottnál jóval több időt töltenek fizikailag együtt a családok úgy, hogy senkinek sincs módja ideiglenesen elmenni valahova, kilépni ebből a szituációból. Ebben a helyzetben különösen fontos, hogy mindenkinek meglegyen a lakásban a saját privát tere, ha mégoly apró is. Legalább egy sarok legyen, ahova visszavonulhatunk, és ezt a lehetőséget teremtsünk meg a többiek számára is!

Mi segíthet a motiváció, a fókuszáltság megőrzésében?

A tér strukturálása, a funkciók tudatos elkülönítése és a társas kapcsolatok intenzív online ápolása mellett lényeges elem az is, hogy képesek legyünk pihenni, ellazulni, feltöltődni is, hiszen a rengeteg újdonság, új digitális készségek kialakítása, az új helyzethez való folyamatos alkalmazkodás, a megküzdési stratégiák kialakítása mentálisan megterhelőek. A lelki egészségünk és a teljesítőképességünk megőrzése szempontjából tehát rendkívül fontos, hogy olyan tevékenységeket végezzünk, amelyek másfajta mentális működést igényelnek, legyen ez olvasás, zenehallgatás vagy bármilyen más, bevált kikapcsolódási forma.