A sokszínűség határai: az Európai Szociálpszichológiai Társaság példája

Az Európai Szociálpszichológiai Társaság (European Association of Social Psychology, EASP) tagságának aktivitását és elismeréseit saját szakterületük legfőbb értékeinek érvényesülése szempontjából vizsgálta az ELTE PPK kutatói által vezetett munkacsoport. Nyúl Boglárka, Lantos Nóra, Kende Anna és Stephen D. Reicher (St. Andrews Egyetem) arra voltak kíváncsiak, hogy a kutató nők és a nem Nyugat-Európában dolgozó kutatók milyen arányban vesznek részt a szervezet által rendezett eseményeken, a szervezet irányításában, és tevékenységüket mennyire ismeri el a közösség. A kibontakozó kép nem mindenben hízelgő. Cikküket a szervezet szaklapja, a European Journal of Social Psychology közölte.

Rendszerváltás és üvegplafon

Az 1966-ban életre hívott szakmai szervezetnek már megalakulásakor a céljai között szerepelt az európai szociálpszichológusok széles körének bevonása, aminek a Kelet-Nyugat találkozósorozat 1967-es elindításával nagy hangsúlyt is adtak. Kifejezetten célként fogalmazódott meg a posztsztálinista korszakban a szovjet befolyási övezetben éppen csak meginduló pszichológiai kutatások felkarolása és integrálása. A rendszerváltással elhárultak az akadályok az egyenragú együttműködés útjából, érdemes volt tehát a változások után 30 évvel megvizsgálni a nyugati (elsősorban angolszász) és a nem nyugati kutatók érvényesülési lehetőségeit a szervezetben. A szerzők arra is kíváncsiak voltak, hogy milyen mértékben jelentkezik az EASP-n belül a felsőoktatásban és a kutatás világában üvegplafonként ismert jelenség, vagyis az, hogy bár sok nő kezdi meg a kutatói pályát, aránytalanul kevesen kerülnek közülük felsővezetői pozícióba, kevesen válnak szakmájuk ismert és elismert képviselőivé.

Akasztják a hóhért

A tanulmány alapötlete tehát nem más, mint hogy az európai szociálpszichológia első számú szakmai szervezetének valós működési adatait szembesítik a tudományterület által képviselt legfőbb morális alapelvekkel, értékekkel. Azonban az inklúzió, az egyenlő hozzáférés és a diverzitás nem csupán egy valamilyen mértékben minden európai szociálpszichológus számára elfogadott és közös európai érték, hanem a valós társadalmi jelenségekre választ adó, színvonalas tudományos munka alapkövetelménye is. A szociálpszichológia fontos törekvései közé tartozik a diszkrimináció elleni küzdelem eszköztárának megteremtése, az egyes társadalmi csoportokkal szembeni előítéletesség csökkentése, és általában a társadalmi egyenlőség és igazságosság előmozdítása. Különösen izgalmas tehát szembenézni azzal, hogy a szociálpszichológusok szakmai szervezete milyen mértékben volt képes kutatói meggyőződését érvényre juttatni a saját gyakorlatában. A tagsági adatok elemzése alapján feltáruló kép nem mindenben hízelgő.

Tendenciák és arányok

Az 1960-as évek véghez képest, amikor a szervezet vezetésében és a vezető szakfolyóirat szerkesztőségében is kizárólag férfiak vettek részt, mindenképpen óriási az előrelépés. A számok azonban így sem biztatóak: az EASP eddigi 19 elnöke közül mindössze kettő volt nő, és az európai szociálpszichológia legmagasabb kitüntetésével, a Tajfel-díjjal a 13 nyertes között is csak három nő büszkélkedhet. Szintén aggodalomra ad okot, hogy a nők a férfiaknál sokkal nagyobb arányban hagyják el a szervezetet a PhD-fokozat megszerzése után. De még szomorúbb az összkép, ha a regionális arányokat vesszük górcső alá. El kell ismerni, hogy a European Journal of Social Psychology szerkesztőbizottsága tudatosan törekedett arra, hogy ne csak nyugati kutatók dönthessenek a megjelenésekről, a számok mégis azt mutatják, hogy a rendszerváltás óta eltelt időszakban megjelent cikkek első szerzőinek csak 14 százaléka nem nyugat-európai, és a háromévente rendezett konferencia legutóbbi két alkalmával (2014 és 2017) az előadók csak 13 százaléka, illetve 23 százaléka volt más régióbeli. Elnöki pozíciót még soha nem töltött be kelet-európai, és a Tajfel-díj sem került még soha kelet-európai kutatóhoz. Szimbolikus, de fontos üzenete van annak is, hogy az EASP minden díját férfiakról nevezték el, akik nem mellesleg mind nyugat-európai egyetemeken dolgoztak. Vagyis nem igazán állja meg a helyét az európai jelző a társaság nevében: sokkal inkább nyugat-európai, sőt talán még helyesebb lenne, ha a neve Észak-Nyugat Európai Szociálpszichológiai Társaság lenne – írják a tanulmányban.

Milyen beavatkozásokat ajánl a szociálpszichológia?

Az első fontos lépést az EASP már megtette azzal, hogy lehetőséget biztosított arra, hogy kutatás tárgyává váljon a téma, amelynek eredményeképp minden érintett számára hozzáférhető tudományos publikáció szembesíti a szakma képviselőit az itt vázolt tendenciákkal. Elismerésre méltó lépések történtek a nők nagyobb reprezentációja terén a döntéshozó testületekben is. Szintén kedvező tendenciák látszódnak a szervezet folyóiratainak szerkesztő bizottságaiban.

Az elemzés az elérhető adatok típusa miatt csak a helyzet leírásával szolgál, a miértekre nem ad választ, amely megnehezíti a javaslatok megfogalmazását. A szerzők szerint ugyanakkor az biztosan állítható, hogy a tudományos szakmai szervezeteknek kritikusan kell viszonyulniuk azokhoz a tényezőkhöz, amelyek a tagság bizonyos csoportjait előnyökhöz juttatják: ilyen például a nagy kapcsolati tőkével bíró témavezetők által megszerezhető előnyök, a konferencia részvételeken elérhető személyes kapcsolatok, a forrásokhoz való hozzáférés és a magas szintű angoltudás. Emellett a szervezet minden szintjén és mindenfajta tevékenységébe be kellene építeni a sokszínűség megjelenésének és képviseletének garanciáit, és ezek érvényesüléséről rendszeresen be kellene számolni a közgyűlésnek is.

A legfontosabb pedig azt tudatosítani a tagságban és a szervezet mindenkori vezetésében, hogy az olyan gyakorlatok, amelyek csak látszólag, vagy nem juttatják érvényre az inklúzió és a diverzitás értékeit, nem egyeztethetők össze az EASP alapelveivel. Az ELTE PPK Szociálpszichológia Tanszék munkatársai által végzett kutatásnak fontos üzenete van a magyarországi szakmai szervezetek, de akár az ELTE felé is, hiszen az üvegplafon jelenségétől az ELTE sem mentes.

A cikk itt olvasható.