„A PPK jelenleg az ELTE legdinamikusabban fejlődő intézménye”

A PPK-t két cikluson keresztül vezette. Dékáni koncepciójából mi valósult meg, és mi nem?
Tagja voltam az új Kar alapítását előkészítő szervező bizottságnak, 2003-2007 között pedig általános dékánhelyettesként részt vettem a kari vezetés munkájában. Így részleteiben megismerhettem Hunyady György alapító dékán koncepcióját és hosszú távú terveit, valamint azokat az elvárásokat, amelyeket az ELTE vezetése fogalmazott meg.

Saját dékáni koncepcióm kialakításakor arra koncentráltam, hogyan valósíthatók meg az alapításkor kitűzött célok (amelyek kidolgozásában magam is közreműködtem), hogyan működtethető eredményesen egy olyan intézmény, amely az ember fizikai és pszichikai kiteljesedésének törvényszerűségeire és fejlesztésének lehetőségeire fókuszáló diszciplínák fakultásaként az egész életen át tartó tanulással, tanítással, neveléssel és oktatással foglalkozó tudományok művelésére és oktatására vállalkozik. A célkitűzések között szerepelt a karhoz tartozó tudományágak kutatóegyetemi és nemzetközi elvárásokat kielégítő szinten történő művelése is.

Vezetőként a testületi vezetés megvalósítására törekedtem, a tervezésben és a döntéshozatalban a kollektív bölcsességre építettem. A cél az volt, hogy ne csak kutassuk és oktassuk az embert jobbá tenni szándékozó tudományokat, de alkalmazzuk is azok útmutatásait a saját kari életünk működésében. Dékáni koncepciómban kiemelten szerepelt a nemzetköziesítés, a versenyképesség (hazai és nemzetközi vonatkozásokban egyaránt), az értékteremtés és a multi- és transzdiszciplináris kutatások előtérbe helyezése. Szintén új elemként hangsúlyt kapott a szolgáltató egyetemként való működés és a hallgatócentrikusság alkalmazása mind az adminisztratív területen, mind az oktatásban. A „PPK-n minden a hallgatók körül forog” elv képviseletével azt kívántuk közvetíteni, hogy a hallgatók partnereink a közös célok megvalósításában. Az Életvezetési Diáktanácsadó intézménnyé és egyetemi szolgáltatássá fejlesztésével hallgatóink egyetemi jóllétének megteremtéséhez és mentális egészségének karbantartáshoz és fejlesztéséhez kívántunk hozzájárulni.

Összegezve a dékánságom két ciklusában megvalósult eredményeket (az öntömjénezés látszatát elkerülendő) azokra a külső intézmények által végzett objektív felmérésekre hivatkozom, amelyek azt monitorozták, hogyan fejlődtünk önmagunkhoz képest, és hol helyezkedtünk el a hazai egyetemi karok között. Ezeket a fejlődés és eredményesség dokumentálására vonatkozó objektív adatokat az oktatói tudományos kapacitás növekedéséről, a kar szellemi vagyonának gyarapodásáról (a minősített oktatók, kiemelten a professzorok számának emelkedése), az alapított és indított új szakok és szakirányú továbbképzések számának növekedéséről a 10 éves az ELTE PPK című jubileumi kötetben részletesen bemutattuk. A karok országos rangsorában az első tízben foglaltunk helyet, a hallgatói minőség rangsorában a HVG szempontrendszere szerint a 2010-es években hat alkalommal álltunk az országos rangsor élén. Keresettek voltak a szakjaink, pszichológiából a legtöbb elsőhelyes jelentkezés mindig hozzánk futott be, és folyamatos növekedést mutatott a meghirdetett egyéb szakjaink iránti érdeklődés is. Jelentős előrelépést értünk el a nemzetköziesítés terén is, hallgatóink több mint tíz százaléka külföldről érkezett, az idegennyelvű képzések terén a PPK vezető helyen állt az ELTE karok között.

Intenzív együttműködést alakítottunk ki egyetemünk más karaival, a tanárképzés terén öt karral, a sportszervező szak révén a Jogi Karral, az interkulturális pedagógia és pszichológia oktatásában pedig a Társadalomtudományi Karral. A sporttudomány és egészségtudományok nemzetközi szintű művelésének és oktatásának bevezetésével az ELTE portfólióját új tudományterülettel gazdagítottuk. A két dékáni ciklusom alatt működő két rektor, Hudetz Ferenc és Mezey Barna a PPK 10. évfordulóján a kar eredményeit méltatva egybehangzóan azt emelték ki, hogy

a PPK emberarcú, együttműködést szorgalmazó karként egy új típusú működési kultúrát honosított meg az ELTE-n.

Ennek a kívülről is jól látható sajátosságai a hallgatócentrikus szemlélet, a nyitottság és a minőség a képzésben és a kutatásban egyaránt.

A feltett kérdésre visszatérve, nagymértékben sikerült megvalósítani a vállalásainkat, köszönhetően az oktatóknak, a kari adminisztrációban és a kari intézmények élén dolgozó munkatársaknak, akik dacolva az alulfinanszírozottsággal, amellett, hogy a Kar fejlesztésébe extra energiákat fektettek, felkészítettek és kineveltek egy olyan kutató és oktató generációt, amely biztosítéka lehet a PPK jövőbeli további magas ívű fejlődésének.

Azonban nem valósult meg minden, amit elterveztünk. A kar munkatársai által nagy energiákat mozgósítva kidolgozott a tanárképzés ún. ELTE-modellje, amely 2010-ig az országos szabályozás alapjául szolgált, áldozata lett egy másik, a kormányzati támogatást élvező reformtörekvésnek. A dékáni színrelépésemmel egyidőben történő 2007-es világválság a felsőoktatási fejlesztéseket országosan lenullázta, és több évre a vágyak világába helyezte a kari infrastruktúra fejlesztésére kidolgozott koncepciónkat, a kari ingatlanok átalakítására kidolgozott terveinket. A talpon maradás a működésben és a leépítések kivédésében ugyanakkor erősítették a kar rezilienciáját és szervezeti megküzdőképességét.

Dékánsága idején ünnepelte a PPK a 10. jubileumát. Hogy látta akkor, és hogy látja most – újabb 10 év elteltével – a PPK helyzetét? 

A PPK 10 évének eredményeiről, egyetemi értékeléséről, a hazai felsőoktatásban betöltött szerepéről, nemzetközi ismertségéről egy jubileumi kötetben adtunk áttekintést. Viszont a karunk 2008 és 2014 között az autonómiáját megnyirbálva egy hálózatos elv szerint működő, önálló gazdálkodási jogkörrel felruházott szervezeti egységnek, a Pedagogikumnak  alárendelve működött. A Pedagogikum Központ a pedagógusképzésben érdekelt három kar (PPK, TÓK, BGGYK), illetve az ELTE egyes közoktatási intézményeinek pénzügyi, gazdálkodási, üzemeltetési, oktatásszervezési, tanulmányi, valamint humánpolitikai feladatait látta el. Ez a pedagógusképzésben érdekelt karok alulfinanszírozottságának kezelésére létrejövő hálózatos szervezeti innováció az egyetem vezetésének szándékai szerint egy lehetséges gazdálkodási egyensúly megteremtésére irányult. Tekintettel arra, hogy ebben a hálózatban rendszerint a PPK tudott pozitív szaldót felmutatni, a karunk fejlesztésre fordítható forrásai folyamatos elvonásra kerültek a Pedagogikum gazdálkodási egyensúlyának fenntartása érdekében. A szervezeti altruizmus oltárán ezekben az években a PPK jelentős vérveszteséget élt át. Az ELTE szervezeti rendszerében idegen testként működő Pedagogikum felszámolását követően a PPK visszanyerte az autonóm tervezés, fejlesztés és forrásfelhasználás lehetőségét. A Kar fejlesztésével kapcsolatban minden téren határozott koncepcióval rendelkező Demetrovics dékán úr élve a visszanyert autonómiával az egyetemi finanszírozásban bekövetkező pozitív változásokkal a pályázási lehetőségek megragadásával egy minőségi ugrást eredményező fejlődési pályára állította a kart. Ennek, valamint a jelenlegi vezetés ezt az irányt követő fejlesztés és nemzetköziesítés hangsúlyú innovatív működésének köszönhetően én a PPK-t jelen helyzetében az ELTE legdinamikusabban fejlődő intézményeként értékelem.

Mi az első meghatározó élmény, ami eszébe jut, amikor visszagondol a dékánként eltöltött évekre?
Szeretném a „dékánnak lenni élvezet” élményt felidézni abból a hét évből, amit felnőtt életem tizenöt százalékából ebben a pozícióban töltöttem, de a felesleges értekezletek unalma és azok a stresszélmények a meghatározók, amelyeket a tehetetlenség frusztrációja táplált. Nekem nem volt ambícióm a dékánság, de erősen motivált a szolgálat, hogy tegyek valamit azért az intézményért, amelyben előbb tanultam, majd később dolgoztam. Amikor Hunyady dékán úr felkért, hogy folytassam az általa alapított kar vezetését, dékánhelyettesként felmértem, hogy lelkes és elkötelezett munkatársakra számíthatok, akiknek hozzám hasonlóan a vércsoportja is ELTE. Az alap, meghatározó élmények tehát nem kellemesek, de mindent felülír az a sok pozitív fejlemény és annak az előrehaladásnak a megtapasztalása, ami olyan érzést kelt bennem, hogy ehhez valahol én is hozzájárultam.

Mi a legkedvesebb karhoz kötődő emléke?
A PPK már több éve működött két külön épületben egymást segítő közösségek, tudományos műhelyek otthonaként, de nem volt olyan méretű saját reprezentatív terem sem az Izabella utcai épületben, sem a Kazinczy utcában, ahol a kar minden oktatója összejöhetett volna ünnepi rendezvényekre, tudományos tanácskozásokra. Erre teremtettünk lehetőséget a Kazinczy utcai épület aulájának átépítésével, amelynek áttervezésében, az építés munkafázisainak irányításában dékánként magam is részt vettem. Az új arculatot kapó aulában nagyon sok olyan kari rendezvényen (diplomaosztók, karácsonyi ünnepségek, tudományos konferenciák) vettem részt, amelyeken az összetartozás örömét, a közös sikerek boldogságát gyakran megélhettem. Az aulához kötődik az a titokban megszervezett búcsúztató rendezvény is, amellyel a kar munkatársai megleptek, és ha egyet kell felidéznem, ezt tartom a PPK-hoz kötődő legkedvesebb emléknek.

Az Ön nevéhez fűződik a kar jelmondata: Minden, ami ember. A közelmúltban ezt azzal egészítette ki, hogy „amit a PPK az elmúlt 10 évben elért, az emberfeletti”. Kifejtené ezt?

Az emberfeletti jelzőt arra az intézményi teljesítményre értem, amit a PPK az intézményfejlesztés, a képzési kínálat gazdagítása, a hallgatói létszám növekedése és az angol nyelvű képzés felfuttatása terén elért. Különösen helyén valónak érzem a magasztos minősítés alkalmazását arra a tudományos teljesítményre és oktatói tudományos fejlődésre, amit a Kar munkatársai az elmúlt tíz évben felmutattak. A kar alapításának öt és tíz éves évfordulóján a folyamatos fejlődésre utaló mutatóknak örvendeztünk, amelyek azt jelezték, hogy karunk a hazai egyetemi karok versenyében az élmezőnyben foglalt helyet. Az elmúlt tíz évben azonban minőségi ugrás érzékelhető az előrehaladásban. Látványos és jól dokumentálható a karon oktatók tudományos produktivitása, nemzetközi láthatósága. Az elmúlt években készült nemzetközi rangsorok azt igazolják, hogy a pszichológia tudomány területén a PPK a tavalyi eredményén egy kategóriát javítva a legjobb magyar képzőhelyként a 176–200-as csoportba került a Times Higher Education 2023-as szakterületi rangsora szerint, neveléstudományban pedig az egyetlen jegyzett hazai intézményként a 401-500-as kategóriában végzett. Ez a tudomány világpiacán való helytállást igazoló eredmény köszönhető a kutatócsoportok létrehozását célul kitűző intézményfejlesztési koncepciónak (2011-ben 15, 2023-ban 57 kutatócsoport működik a karon), a kar professzori testületében megmutatkozó létszámnövekedésnek, a fiatal MTA doktorok egyre növekvő létszámának (2011-ben 5, 2023-ban 19 MTA doktor működik a Karon), az egyéni és kutatócsoporti munkát pályázati rendszerben ösztönző kari támogatásnak, hogy néhány olyan, a Kar fejlődésének a fenntartását is biztosító intézkedést emeljek ki, amely az elmúlt tíz év kari vezetésével valósult meg. Demetrovics dékán úr a kari tudományos eredményességet megsokszorozó, ösztönző és mindenre figyelmet fordító vezetői aktivitása a kar fejlesztésének egy másik területén is látványos növekedést teremtett. A kar Kazinczy utcai épületének teljes rekonstrukciója, az Izabella utcai épület emeleti bővítése laborhelyiségek felszerelésével a tárgyi és környezeti feltételek olyan javulását hozta, amelynek eredményeként a kezdetekben a VI. kerületben egyetlen vegyes tüzelésű kazánnal fűtött Izabella utcai középület egy korszerű oktatásra alkalmas épületté vált.

Mit üzen a kar jelenlegi és jövőbeni polgárainak?
Hallgatóinknak azt üzenem, hogy használják ki azt a gazdag képzési, továbbképzési és nemzetközi és hazai ösztöndíj kínálatot, amit a PPK nyújt. A kar oktatóit emlékeztetném Eötvös Loránd üzenetére (a „tudós hazája széles e világ”), amelyben a tudomány műveléséhez elengedhetetlen követelményként kapcsolta a világban való tájékozódást. A ma tudósának világa a szélessávú internet, amelynek eszközeivel (Google, Teams, Zoom, ChatGPT) elérhető, megosztható, a tudós világ bármely szereplőjével megvitatható és az oktatásban felhasználható a legfrissebb tudás és kutatási eredmény. Az internet oktatásban és kutatásban történő előrevivő alkalmazása ugyanakkor egy fontos tanári képesség birtoklását igényli, nevezetesen tudni kell megmutatni, hogy a legfrissebb ismeretek közül melyek adnak hozzá valami érvényeset a már meglévő tudásunkhoz. Az inkrementális validitással jellemezhető ismeretek, gondolatok és eszmék felismerésére, kiszűrésére való képességgel lehetünk igazán eredményes oktatói a felsőoktatásnak.