A neveléstudomány útjai az átalakuló világban

Magyarország legnagyobb neveléstudományi tanácskozásán Sziklai Péter, az ELTE tudományos ügyekért felelős rektorhelyettese köszöntőjében a konferencia idei témájára utalva elmondta, hogy a kulturális-társadalmi sokféleség, a digitalizáció és a mesterséges intelligencia térhódítása új feladatok elé állítják a neveléstudományi kutatásokat. Ezek a változások egyben új, innovatív módszereket tesznek szükségessé, és lehetőséget kínálnak az oktatás hatékonyabbá tételére is. Az oktatás és a neveléstudomány alapvető része az Eötvös Loránd Tudományegyetem értékrendjének és gyakorlatának. „Az oktatás minőségének fokozása és a tudományos közösség erősítése két, egymásba fonódó célunk, ami ebben a konferenciában is tükröződik” – fogalmazott a rektorhelyettes.

Zsolnai Anikó, a PPK dékánja emlékeztetett, hogy a rendezvény célja immár két évtizede az új kutatási eredmények széleskörű megismertetése és megvitatása, valamint a tudományos közélet formálása. Megtiszteltetésnek nevezte, hogy 2011 és 2018 után az ELTE PPK idén harmadik alkalommal szervezi meg a konferenciát. Az idei év pedig azért is különösen fontos, mert a kar 2023-ban ünnepli megalapításának huszadik évfordulóját.

Győri János, a konferencia elnöke elmondta, hogy az esemény szervezésekor úgy próbálták a neveléstudományt értelmezni, mint ami új helyet, új, érvényes jelentéseket keres magának a társadalom érdekében – egy olyan környezetben, amelyben sok minden gyökeresen megváltozott. Mindehhez elkötelezettség kell és rugalmasság – ahogy azt a konferencia címe is mutatja. Beszédében megemlékezett az Országos Neveléstudományi Konferencia fő megálmodójáról, Csapó Benőről, aki négy hónappal ezelőtt tragikus hirtelenséggel hunyt el.

A háromnapos rendezvényen két nemzetközileg is elismert neveléstudományi szakember tartott plenáris előadást. Mark Bray, a Hongkongi Egyetem összehasonlító pedagógiával foglalkozó UNESCO tanszékének professor emeritusa az ENSZ 2015-ben kitűzött fenntartható fejlődési irányelveihez (SDG) kapcsolódóan az oktatás globális kérdéseiről beszélt. Mint elmondta, az oktatás területén belül több részcél már teljesült, köztük a beiskolázási arány emelkedett, ugyanakkor bizonyos célokat – mint például a megfelelő műveltség elérését vagy a fenntarthatóságra nevelést – nagyon nehéz definiálni, mérni és így elősegíteni is. Ebben van óriási szerepük oktatáskutatóknak – szögezte le. Az ő felelősségük, hogy a hatalmas információáradatban olyan minőségi és releváns kutatások és publikációk szülessenek, amelyeket valóban érdemes olvasni. A kutatóknak olyan nyelvet és olyan kommunikációs felületeket kellene használniuk, amelyek szélesebb közönségnek szólnak, az akadémiai szférára nehezedő publikálási nyomás miatt azonban ez nem könnyű. Az SDG egy keretet kínál arra, hogy a világ jobb hely legyen, az egyetemen dolgozó kutatók pedig abban a kiváltságos helyzetben vannak, hogy tehetnek is ezért – zárta gondolatait.

Benedict du Boulay, a Sussexi Egyetem mesterséges intelligenciával foglalkozó professor emeritusa a 70-es évektől napjainkig mutatta be a MI-alapú eszközök és módszerek fejlődését. Mint elmondta, a mesterséges intelligenciát már mintegy fél évszázada használják az oktatásban, és a gép irányította rendszerek azóta is számos területen segíthetik a tanulási és tanítási folyamatokat. Példaként említette a Carnegie Learning rendszert, amely nem csupán az eredményeket kezeli, de képes a teljes megoldási folyamatot lépésről lépésre értelmezni, ezáltal felbecsülhetetlen segítséget nyújt a matematikatanároknak azzal, hogy rámutat a diákok gyenge pontjaira. Leszögezte ugyanakkor, hogy az MI nem a helyettesítője, csupán hatékony asszisztense a pedagógusnak. A tanár feladata továbbra is az, hogy motiválja a diákokat, kijelölje a feladatokat, és segítse megérteni a történések okait. A jövőre kitekintve a professzor elmondta, hogy ezek a rendszerek rövidesen nemcsak írásban kommunikálnak majd, hanem előtérbe kerül a beszéd értelmezésére és generálására képes platformok használata.

A plenáris előadások mellett a konferencia három napja alatt a résztvevők 38 szekcióban mintegy 250 előadást hallgathattak meg. A szakemberek többek között olyan területeken mutatták be friss kutatási eredményeiket, mint a pedagógusok pályaszocializációja, a tanérképzés megújításának tapasztalatai, az oktatástechnológia, az iskolai lemorzsolódás, az iskolaépítészet vagy éppen az interkulturális nevelés. Az előadások mellett az MTA Pedagógiai Tudományos Bizottsága és több albizottsága a konferencia során tartotta meg nyílt ülését, a L'Harmattan Kiadó pedig open access workshopon járta körbe a könyvpublikálás technológiai és tudománypolitikai kérdéseit (A workshopról készült beszámoló itt olvasható).