A magyarországi tanodák példája

PPK-s szerzők tanulmánya a kisebbségi tanulók nehézségeiről

2020.10.28.
A magyarországi tanodák példája
“Milyen erőfeszítéseket tesznek a kisebbségi szülők, hogy a gyermekeik jobban teljesítsenek az iskolában: a magyarországi tanodák példája” címmel jelent meg Nguyen Luu Lan Anh, Boreczky Ágnes és Győri János tanulmánya a Routledge könyvkiadó Acculturation and School Adjustment of Minority Students: School and Family-Related Factors című tanulmánykötetben.

A Routledge kiadásában megjelent kötet azokat a kihívásokat kívánja feltárni, amelyekkel a kisebbségi tanulók, szüleik, illetve tanáraik szembesülnek a tanulók iskolai pályája és integrációs törekvései során. A kötetben szereplő tanulmányok vizsgálják azt is, hogy az iskola és a család kapcsolata milyen szerepet játszik a kisebbségi csoportok fiataljainak iskolai beilleszkedésében. A kötetben németországi, izraeli, oroszországi, svájci, amerikai és magyarországi kutatócsoportok számolnak be empirikus kutatásaik eredményeiről.

Nguyen Luu Lan Anh, Boreczky Ágnes és Győri János, az Interkulturális Pszichológiai és Pedagógiai Intézet oktatóinak tanulmánya a magyar tanodák diákjainak és szüleinek körében végzett kutatásukat foglalja össze. A három tanodában lefolytatott, interjúkra és kérdőívre épülő kutatás eredményei szerint a szűkös anyagi helyzetben élő roma/cigány családok is létfontosságúnak tekintik az iskoláztatást. De míg az iskolát mindenütt elengedhetetlenül fontosnak tartották a családokban, jelentős különbségek mutatkoztak a céljaik és az azok eléréséhez szükséges stratégiák megfogalmazásában.

Sok esetben a szülőknek és/vagy a gyerekeknek nem volt világos elképzelésük a potenciális karrierlehetőségekről: a továbbtanulás általános kívánság volt, de tényleges vagy konkrét terveik nem voltak. Ebben a tanoda jelentős támogatást jelenthet nekik. Az a tény, hogy a gyerekek tanodába járnak, már önmagában családok egyfajta megküzdési stratégiájaként azonosítható.

A kutatás további eredményei szerint a gyermekeknek gyakran meg kell küzdeniük azzal, hogy az iskolában elhanyagolják, megbélyegzik vagy a kirekesztik őket. Ebben a helyzetben a leggyakoribb szülői stratégiának a szűkös lehetőségek maximális „kicsikarását”, a közösségi hálózatokra építést és a gyermekek tanulmányainak figyelemmel kísérését találták a kutatók, míg a diákok megküzdési mechanizmusai a konfrontációtól a társadalmi támogatáson át az iskolától való elszakadásig és egy negatív vagy éppen pozitív identitás kialakításáig terjednek.