A kapcsolati tőke szerepe a migrációs döntésben
Az egyén számára akár az egész életét meghatározó, fontos és bonyolult döntés, ha a lakóhelyétől távol, az ország másik felében vagy külföldön tervez élni, dolgozni. Hogyan lehet ezt vizsgálni?
A migrációs döntés meghozatala egy több lépésből álló, hosszú folyamat, melynek az ISSP kérdőíves kutatása csak az első fázisát, azaz a migrációs döntés tervezési szakaszát képes felmérni. A megvalósult migrációt értelemszerűen csak a külföldön élő magyarok körében tudnánk kutatni, erre azonban ez a felmérés nem terjedt ki. Tehát egy magyarországi mintán csak a döntés előkészítését tudjuk felmérni, melyből nem feltétlenül lesz megvalósult migráció.
A következtetéseiket a Tárki 2017-es Nemzetközi Társadalmi Felmérés Program (ISSP 2017) adataiból vonták le. Mire terjedt ki ez az adatfelvétel?
A Tárki az ISSP magyar adatfelvételéért felelős, tehát ez egy olyan nemzetközi kutatás, melyet nemzetközi sztenderdek alapján végeznek a programhoz csatlakozó országok. A 2017-es adatfelvétel középpontjában a hálózati blokk, vagyis éppen a kapcsolati tőke felmérése volt, ezt egészítette ki a Tárki egy migrációs blokkal (NKFIH finanszírozással), így volt lehetőségünk azt vizsgálni, hogy hogyan befolyásolja a migrációs döntéseket az egyén kapcsolati hálózata. Az elemzést a releváns almintán, azaz a nyugdíjasok kizárásával, csak az aktív korú népesség körében végeztük. A International Journal of Sociology két részből álló különszámot szentelt ennek a témának, itt jelent meg Koltai Júliával és Sik Endrével írt cikkünk.
A magyar társadalom mekkora részét foglalkoztatja a migráció tervezése?
Valamilyen típusú, azaz különböző távú migrációt a teljes magyar népesség nagyjából 13%-a tervezett 2017-ben, az aktív korú, azaz az ún. releváns népességen belül (melyben nem szerepelnek a nyugdíjasok), ez az arány valamivel magasabb, 16% volt. A rövid távú és a hosszú távú migrációt tervezők aránya az ISSP adatok szerint egyaránt 10 százalék volt, míg a kivándorlási potenciál 5 százalékos volt 2017-ben.
- Ábra: a rövid-, hosszú-távú és kivándorlást tervezők aránya illetve halmozott migrációs potenciál Magyarországon1990 és 2017 között (százalékban)
Tehát azt vizsgálták, hogy milyen tényezők hatnak a migrációs döntés irányába. Elemzésük szerint ezek közül a legfontosabb a kapcsolati tőke. Mit jelent ez a fogalom?
Mi a munkánk során a korábban elterjedtebb, majd később sokat kritizált társadalmi tőke fogalom helyett a kapcsolati tőke koncepciójának használata mellett érvelünk Sik Endre (2010), korábbi munkái nyomán; leegyszerűsítve azért, mert ez a fogalom jobban használható a migrációs döntések megértésekor. A migrációs döntések ugyanis olyan stratégiai döntések, amelyek nem érthetők meg az egyént körülvevő kapcsolatrendszer vizsgálata nélkül. A kapcsolati tőke megközelítés abból indul ki, hogy (1) az egyén ezeket a kapcsolatrendszereket, hálózatokat azzal a szándékkal hozza létre, hogy számára az később előnyt jelenthessen, illetve (2) az egyén beleszülethet olyan kapcsolatrendszerekbe, amelyeket később, lehet hogy időlegesen és bizonyos feltételek között, tőkévé tud konvertálni. Az első esetben tehát arról van szó, hogy az egyén más embereket keres abból a célból, hogy sikeres legyen a migrációja, a második esetben pedig a meglévő hálózatából választja ki azokat az embereket, akiknek a segítségével meg tudja valósítani a tervezett migrációját.
A kutatás rávilágít, hogy másféle motivációk bizonyulnak fontosnak a rövid távú, pár hónapos távoli munkavállalás esetén, mint amikor valaki hosszú távra, évekre, esetleg egész életére szólóan kivándorlást fontolgat. Hogyan ragadható meg a különbség?
Először is fontosnak tartom leszögezni, hogy mi nemcsak a "kivándorlást fontolgatókkal" foglalkoztunk, hanem megkülönböztettük a rövid távra (néhány hétre), a hosszabb távra (néhány hónapra vagy évre) tervező, illetve a kivándorolni szándékozó potenciális migránsokat. Ezek felmérésére külön alkérdések vonatkoznak a kérdőívben. Illetve használtunk egy összesített mutatót, az ún. halmozott migrációs potenciál mutatóját, amely a rövid, a hosszú távú és a kivándorlási célú migrációs szándékokat összegzi. Fontos hangsúlyozni, hogy mindhárom migrációs mutató esetében a migrációspecifikus kapcsolati tőkének volt a legfontosabb szerepe. Emellett a hosszú távú és halmozott, azaz összesített migrációs potenciál esetében tudtuk csak beazonosítani a bizonyos típusú erős kötések visszatartó erejét. Más szóval a rövid távú, azaz néhány hetes külföldi munkavállalástól nem tud visszatartani egy erős, támogató családi, baráti közeg, viszont a hosszabb távú migrációs célok esetében akadályozó, vagy "megtartó" ereje lehet annak, ha az egyénnek van kihez fordulnia, amikor magánéleti vagy akár gyakorlati segítségre van szüksége.
Kitüntetett hatást tulajdonítanak a hálózatban azoknak, akik migrációs tapasztalattal rendelkeznek. Hogyan segíti a kapcsolati tőke a tervezést?
Az ún. migrációspecifikus hálózat az, amelynek mindhárom általunk elemzett migrációs potenciál formában, azaz a rövid, a hosszú, és a kumulált migrációs tervekben egyaránt egyedülálló szerepe van. Ez a tőkefajta azt a hálózatot fogalja magába, akik a kérdezett háztartásából már külföldön dolgoznak vagy ingáznak. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a kérdezett közeli családtagjai közül néhányan már külföldön dolgoznak, és ez segíti mind stratégiai, mind gyakorlati szempontból az egyént, a migrációs döntés meghozatalában. A klasszikus migrációelméleti terminológiában ez az ún. láncmigrációnak felel meg, mely fogalom szemléletesen írja le azt a migrációs láncolatot, melynek segítségével az évek során teljes családok költöznek ki európai vagy tengerentúli országokba. Nem nehéz belátni, hogy ha valakinek a testvére, gyereke, vagy egyéb közeli családtagja letelepedett valahol, és beágyazódott a helyi munkaerőpiacra, jó esetben a helyi közösségbe is, megtanulta az ország nyelvét, és kiismeri ott magát, akkor segíteni tud albérletet és/vagy munkát találni. Vagy ha esetleg olyan közeli családtagja vagy barátja van a kérdezettnek, aki már saját vállalkozást épített külföldön (gondolhatunk például a Londonban sikeresen működő magyar taxira vagy bármilyen kisvállalkozásra, családi étteremre, kávézóra stb.), és abba bekapcsolódhat az illető, akkor számára már jelentősen kevesebb kockázattal jár meghozni a migrációs döntést.
A kapcsolati tőkén kívül milyen tényezők játszanak még szerepet a migrációval kapcsolatos döntésben?
A halmozott, azaz összesített migrációs potenciálban a migrációspecifikus hálózat mellett két meghatározó tényezőt azonosítottunk a többváltozós magyarázó modellek segítségével. Az egyiket szaknyelven az erős kapcsolatok negatív percepciójaként szokás megnevezni, vagyis ha a kérdezett túlzott elvárásokat, nyomást érzékel a családtagjai, rokonai vagy barátai részéről, illetve ha gyakran veszekednek vele, az növeli a migrációs tervek meghozatalának esélyét. Ezzel szemben az erős kapcsolati mutatók, melyek azt mérik, hogy a kérdezettnek van-e kihez fordulnia, ha lelki, magánéleti problémája van vagy valamilyen instrumentális segítségre van szüksége, (pl. munkakeresésben), nem meglepő módon csökkentik a hosszabb távú migrációs terveket.
Számomra meglepő, hogy a munkakeresésben bizonyítottan fontos gyenge kapcsolatok, távolabbi ismerősök szerepe itt nem jelentős. Mi ennek az oka?
Valóban, ezek az első ránézésre meglepő eredmények azt mutatják, hogy szemben a "hazai pályán" történő munkakereséssel, ahol az ismerősöknek kulcsszerepük van az információhoz jutásban, a külföldi munkakeresés esetében nem játszanak fontos szerepet a gyenge kötések, amit mi, leegyszerűsítve az ismerősökből álló hálózat kiterjedtségével (méretével) mértünk. Óvatosan megfogalmaztunk egy olyan következtetést is a cikk végén, hogy azok a kapcsolati tőkeelemek, melyeket az egyén a mindennapi szituációk megoldásában hasznosít, szétválnak azoktól a kapcsolati tőkeelemektől, melyeket a migrációs tervek során használunk.
Minden tényezőt tekintetbe véve hogyan jellemezhető az a társadalmi csoport, amelynek a tagjai a legnagyobb valószínűséggel váltják valóra migrációs terveiket?
A legfontosabb tényező az életkor. Nem meglepő, hogy minél fiatalabb valaki, annál nagyobb eséllyel tervez külföldi munkavállalást. Emellett a migrációs szakirodalomból jól ismert tényezőknek a hatásait is sikerült mérnünk: a férfiak, a magasabb humán tőkével rendelkezők (ezt a szülők és a kérdezett iskolai végzettségével és a nyelvtudással mértük), a lakóhelyi szempontból mobilabbak (tehát akik már költöztek az életük során) illetve a rossz munkaerőpiaci helyzetben élők migrációs potenciálja átlagon felüli. Mindhárom migrációs mutató esetében hasonló összefüggéseket találtunk, és ezek összhangban vannak a korábbi, nemzetközi és hazai migrációkutatások eredményeivel is.
A teljes cikk itt olvasható:
Network capital and migration potential
Júlia Koltai, Endre Sik & Bori Simonovits (2020)
International Journal of Sociology
DOI: 10.1080/00207659.2020.1726110