„A doktori munkám során értéket tudok teremteni”

A mesterképzés elvégzése után tettél egy kitérőt a munka világába. Milyen tapasztalatokat szereztél ebben az időszakban?

Az alapszakos diplomámat a Kaposvári Egyetemen szereztem gyógypedagógia szakon, majd a Szegedi Tudományegyetemen végeztem el a neveléstudomány mesterképzést. Itt ismertem meg majdani témavezetőmet, Zsolnai Anikót, akinek később nagy szerepe lett abban, hogy elkezdtem a doktorit. Valójában már az egyetem alatt foglalkoztatott a kutatás, de jobban vonzott, hogy munkába állhassak, még nem voltam biztos magamban. A diploma megszerzése után napközis nevelőként helyezkedtem el, utána pedig a versenyszférában is kipróbáltam magam. Öt év szakmai tapasztalat után ért meg bennem a döntés, hogy visszatérnék a tanuláshoz.

Doktori kutatásodban az iskolai és pedagógiai kötődésekkel, a tanulók szubjektív jóllétének vonatkozásaival foglalkozol. Mit vizsgálsz pontosan?

Általános iskolás gyerekek iskolához fűződő kötődését vizsgálom, összefüggésben a szociális készségeik fejlettségével és szubjektív jóllétükkel. Elmondható, hogy nemzetközi térben sok kutatót foglalkoztat, hogyan előzhető meg az iskolától való elidegenedés, és sok eredmény született arról, hogy az életkor előrehaladásával romlik az iskolához való viszony. Ugyanakkor az iskolai kötődés érzelmi, kognitív és viselkedéses dimenzióit külön-külön vizsgálva az is látszik, hogy nem általánosítható ez a gyengülő tendencia az iskolai kötődés minden területére. Például a kognitív dimenzióban erősödés figyelhető meg serdülőkorra, vagyis a serdülők általában jobban felismerik az iskola szerepét a saját jövőjük alakulása szempontjából, befektetésként tekintenek a tanulásra. Ez a differenciált megközelítés, melyet én is adaptáltam a kutatásaimban, segíthet abban, hogy pontosabban meghatározzuk azokat a problémás területeket az egyes életkorokra vonatkozóan, amikre azután célzottan lehet egy intervenciót, programot építeni. Ez különösen fontos azon gyerekek esetében, ahol esetleg nincs szülői minta a tanulmányi célok kitűzésére, elérésére.

Hogyan kerültél be a PITE (Pedagógiai Innovációk és Társadalmi Esélyek Kutatócsoport) kutatócsoportba? Hogy kell elképzelni az itt folyó munkát?

Abban az évben kezdtem a doktorimat, amikor a karon elindult a tanulói lemorzsolódással foglalkozó EFOP projekt mérési szakasza. Mivel a kutatási témámmal nagyon jól tudtam ehhez kapcsolódni, így lehetőséget kaptam arra, hogy részt vegyek az adatfelvételben, később pedig már a publikációkban is közreműködtem. Nagyon hálás vagyok ezért, mert rengeteget tanulok itt a kollégáktól. Korábban a kutatást egy magányos tevékenységnek képzeltem, de hamar kiderült számomra, hogy legalább ennyire közösségi tevékenység is.

Az itt folyó munkának azt a részét szeretem legjobban, amikor csapatban dolgozunk.

Erre egyébként nem csak a kutatócsoportban van lehetőség, hanem például a „Doktori projektek” konzorciális kutatás-támogatási pályázat keretében is, ahol két kutatótársammal dolgoztunk együtt, és rám nagyon inspirálóan hatott.

Milyen a kapcsolatod a témavezetőddel? Mennyire kapsz szabad kezet?

Nincs napi szintű kapcsolatunk, de én nem is igénylem azt, hogy mindenről konzultáljunk. Szeretem, hogy támogatja az önállóságomat, de mindig segít, amikor szükségem van rá. Azt is nagyon értékelem, hogy kritikus a munkámat illetően: jelzi, miben lenne érdemes fejlődnöm, de a sikereimben is megerősít. Én itt a doktori iskolában alapvetően azt tapasztalom, hogy a témavezetőknek van egyfajta személyes érintettségük: szeretnék, hogy megmaradjon a doktori hallgatók motivációja. Az pedig szerintem a képzés sikeres elvégzésének egyik lényeges eleme, hogy meglegyen a kémia a téma, a doktorandusz és a témavezető között.

A PhD-képzés során oktatói gyakorlatot is szereztél. Mennyire kedvelted meg a tanítást?

Így negyedévesen elmondhatom, hogy vezettem kurzust tanárképzésben, illetve BA-s és MA-s hallgatóknak is. Mindhárom szinten jók a tapasztalataim, nagyon élvezem a tanítást. A tanárképzés esetében először szokatlan volt, hogy ennyire heterogén a közeg, sokféle szakot hallgató diák gyűlik itt össze, de itt is sikerült megtalálni a közös pontot: a közösségformálási gyakorlatokra, a társadalmi egyenlőtlenségekre fókuszálunk.

Számomra maga az oktatás is a tanulási folyamat része. Mindig nagyon igyekszem figyelni arra, hogy a jelenségeket összefüggéseiben vizsgáljuk, és pontosan fejezzem ki magam, azonban azt még folyamatosan tanulom, hogyan kell pontosan, ámde közérthetően fogalmazni és jól kérdezni. Erősen építek a hallgatói aktivitásra is, szívesen használok gondolattérképet, szeretem, ha közösen rakjuk össze a tudást. Ezért is várom már, hogy újra személyes jelenléttel tarthassam az órákat, ahol az interakció sokkal könnyebben megvalósítható. A célom, hogy tényleg olyan legyen a kurzus, amiből minden hallgató profitálni tud, aki szeretne.

A tanítás és a kutatás mellett hallgatóként milyen élményekkel gazdagodtál? Jó döntésnek bizonyult, hogy visszatértél az iskolapadba?

Nem bánom, hogy kihagytam pár évet, mert így nagyon tudom értékelni, hogy olyan közegben dolgozhatok, ahol értéket teremtünk. Eleinte persze nehezen szoktam meg egy nyolcórás munkarend után, hogy magam osztom be az időmet, de mára kimondottan élvezem ezt a fajta szabadságot.

A szellemi része mellett kiemelném a közösségi programokat is: a kari főzőversenyeket vagy a tetőteraszra szervezett kötetlen találkozókat. Ez a jó légkör az egész karra általában jellemző.

Kiknek ajánlanád a doktori képzést és magát a neveléstudományt?

Itt sosincs vége a kutatásnak, egyik pályázati lehetőség jön a másik után, tehát

akik szeretik a változatosságot, a rugalmasságot és keresik az intellektuális kihívásokat, azok bátran jelentkezzenek.

Ami a neveléstudományt illeti, én azért is tartom fontosnak, hogy foglalkozzunk a pedagógiával, mert az iskolának a 21. században számos kihívásra kell választ adnia. A mai gyerekeket még nem tudjuk felkészíteni azokra a szakmákra, melyek jelenleg még nem léteznek, nem tudjuk, mire lesz igény. Az együttműködési készség, a problémamegoldás, az empátia azonban már most erősíthető bennük. A pedagógus már nem csak a tudás birtokosa, hanem segíti a tanulási folyamatot, és reagál a tanulói sokféleségre is. Én hiszek abban, hogy a kutatásaink során összegyűjtött apró tudásokkal segíteni tudjuk a jövő generációjának oktatását.