Nemi sztereotípiák a vízilabdasportban

2021.03.02.
Nemi sztereotípiák a vízilabdasportban
A női pólósok többsége kapott már negatív megjegyzést azért, mert vízilabdázik, ráadásul a nők jelenléte jelentősen alulreprezentált a játékosok és edzők körében is – ismertette 2020-as kutatásának eredményeit Bukta Zsuzsanna, az ELTE PPK egyetemi adjunktusa a Magyar Edzők Társasága és a MOB közös konferenciáján.

„Nők a vízilabdasportban – sportoló nők véleménye a nemi sztereotípiák és a vízilabdázás kapcsolatáról” című előadásában Bukta Zsuzsanna emlékeztetett, hogy maga a vízilabda már 1900-ban bekerült az olimpiai játékok programjába, és ekkor még csak férficsapatok mérték össze tudásukat. A nők ötkarikás részvételére kerek száz évet kellett várni, ugyanis a sydney-i olimpián avattak először bajnokot, a nyertes ausztrál válogatott szövetségi kapitánya pedig Görgényi István volt. Magyarországon Ördög Éva hozta létre az első női csapatot 1982-ben a Vasasban, majd rá két évre az első női bajnokság is elindult.

A nők jelenléte a hazai sportban

Bár nemzetközi szinten nincsen említés arra vonatkozóan, hogy a vízipóló férfias vagy nőies sportág-e, egy honi kutatás a férfias sportágak közé sorolta. Bukta Zsuzsanna és munkatársai 2018-as kutatása kimutatta, hogy az összes igazolt hazai pólós mindössze húsz százaléka nő, és az eredmény az utánpótlást nézve is hasonló. A sportágban dolgozó edzők és játékvezetők körében még a húsz százalékot sem éri el a nők aránya.

Leimeter Dóra válogatott vízilabdázó közreműködésével 2020 nyarán célzottan a vízilabdára fókuszálva végeztek online kérdőíves kutatást vízilabdázó nők körében, ahol kifejezetten a nemi sztereotípiákra vonatkoztak a kérdések. A felmérésben részt vevők 10-15 éves koruk között kezdték el a sportágat, valamint családon belül is nagyobb arányban támogatták őket ebben.

Nemi sztereotípiák

A válaszadók a sportág jellemzői közül a test-test elleni küzdelmet tartották a leginkább férfiasnak, a legkevésbé pedig a koncentrációt és a kitartást. A megkérdezettek többsége kapott már negatív kommentárt azért, mert vízilabdázott, ezek többsége a barátoktól, iskolatársaktól, illetve férfi vízilabdázóktól, férfi edzőktől érkezett. A negatív megjegyzések elsősorban az erős, túl sportos testalkatra, valamint az elért eredmények komolytalanságára irányultak – ismertette az eredményeket az ELTE PPK oktatója. A kutatásból kiderült az is, hogy a résztvevők többsége az aktív pályafutás befejezte után nem a sportágban tervezi folytatni a karrierjét, nem igazán lát perspektívát maga előtt. A női edzők és vezetők többsége az utánpótlásban tevékenykedik – mutatott rá a MOB Nők a Sportban Bizottságának tagja.

Van hova fejlődni

„Összességében elmondható, hogy a hazai vízilabda egy eléggé férfiak uralta közeg, szövetségi szinten is elenyésző a nők száma, az MVLSZ elnökségének egy női tagja van, de nemzetközi szinten a FINA-ban sem jobb a helyzet” – hangsúlyozta Bukta Zsuzsanna. Hozzátette, a közvélemény is többre tartja a férfi szakágat, és maguk a férfi pólósok sem becsülik kellőképp a női divíziót. A női játékosok ráadásul jelentősen kevesebbet keresnek, mint férfi társaik.  

 

A „Nők a vízilabdában. Az edző is ember” című konferencia teljes beszámolója itt olvasható.

 

Fotó: MVLSZ