Karunkról
Nyomtatható verzió   Tartalom elküldése levélben   Betüméret növelése   Ikonok magyarázata 

"Az egyetemnek szolgáltató intézménynek kell lennie"

Az ELTE Egészségfejlesztési Stratégiáját – amely hosszú távon jelöli ki az intézmény egészségneveléshez való hozzáállását és a szükséges fejlesztéseket –, 2018. június 25-én fogadta el az egyetem szenátusa. A koncepció elkészítésében több szakember is közreműködött, munkájukat Bárdos György, a Pedagógiai és Pszichológiai Kar Egészségfejlesztési és Sporttudományi Intézet egyetemi tanára fogta össze. A professzort a koncepció tartalmáról kérdezte az ELTE.hu.

Miért van szüksége egy egyetemnek arra, hogy komplex egészségfejlesztési koncepció mentén határozza meg a feladatait?

Az ELTE-nek több tízezer hallgatója és oktatója van. Az egyetemi oktatás mind a diákoknak, mind a tanároknak megterhelő, hiszen az intézményi környezetben a munka az oktatás rendjéhez alkalmazkodik, nem pedig az életmódhoz. Ez pedig érzelmileg és mentálisan is nagy terhelést jelent mindenkinek. Jelenleg viszonylag kevés olyan egyéb tevékenységet kínál az egyetem, ami segít abban, hogy ez ne menjen az egészségünk kárára. A stratégia kidolgozásának igényét az a felismerés adta, hogy az egyetemnek gondoskodnia kell a hallgatók és oktatók egészségéről, hogy az intézmény ne csak a tanulás-tanítás színteréül szolgáljon. Ez most a világon és Európában is napirenden van, divattá vált az egészséggel foglalkozni. Az amerikaiak erre már régen rájöttek: amikor az 1980-as évek elején az USA-ban jártam, ott már akkor végeztek ilyen irányú felméréseket a betegségek kockázati tényezőinek feltárására, illetve ezek hatására változtatásokat is kidolgoztak. Ennek köszönhetően sikerült is szívinfarktus és a keringési betegségek gyakoriságát 56 százalékról 30 százalékra csökkenteniük. Magyarországon a halálozások több mint fele még mindig a keringési rendszer betegségeiből adódik, amihez hozzájárul a sok munka, a stresszes életmód, a szabadidő rossz kihasználása. Érdemes lenne ezzel nálunk is foglalkozni. Ha a munkatársak túl sokat vannak betegszabadságon, az komoly gazdasági kérdés is. Mindenképpen kifizetődő tehát a népesség egészségével foglalkozni. Az ELTE-nek korábban volt sportkoncepciója, de komplex egészségkoncepciója nem.

A két fogalom egymással szoros összefüggésben van, mégis mi a legfontosabb különbség a két koncepció között?

Az egészségfejlesztésnek része a sport, de a sportkoncepció kifejezetten azokra a lehetőségekre koncentrált, amelyek a hallgatók sporttevékenységéhez szükségesek. Nem tért ki arra, hogy ki hogyan sportol, mennyire része az életének a sport, vagy hogyan lehet a hallgatókat motiválni a sportolásra. A sportkoncepció inkább a sportolás lehetőségeivel és időbeosztásával foglalkozott, de nem helyezte mindezt nagyobb kontextusba. A sportolást be kell illeszteni oda, ahova az való, vagyis a szabadidő-kultúrába. Az egészségkoncepció ugyanakkor foglalkozik a hallgatók és oktatók egészségi állapotával, az intézményrendszeri sajátosságokkal.

Noha egészségfejlesztésnek hívják, de sokkal kifejezőbb az egészségmegőrzés: a hallgatók és oktatók ugyanis nemcsak tárgyai az oktatásnak, az egyetemnek ezért az egész embert kell tekintenie. Az egyetem nemcsak egy oktatási intézmény, szolgáltató intézménynek is kell lennie, aminek része az egészségszolgáltatás. A koncepció ezt a hiátust igyekszik pótolni.

Mi jellemzi a jelenlegi helyzetet? Milyen adottságokkal és hiányosságokkal szembesültek a koncepció kidolgozásakor?

Az ELTE-n jelenleg nincs egészségszolgáltatás, vannak ugyan részmunkaidős foglalkozás-egészségügyi orvosok, de például hiányosság, hogy a kollégiumokban nincs egészségügyi szolgáltatás, és a felvilágosítással is probléma van, így a hallgatók nem nagyon tudják, mit is jelent az egészségfejlesztés. Volt egy 2015-ös egészségfejlesztési TÁMOP pályázat, amiben az ELTE is részt vett. Ebben is szó volt arról, hogy az oktatásba be kellene építeni az egészségfejlesztést. Ezt be lehetne emelni a képzési tervekbe, hogy induljanak speciális kurzusok, egészséggel kapcsolatos képzések, ahol azok a hallgatók (például bölcsészek) is kapcsolatba kerülnek az egészségfejlesztéssel, akiknek a szakterülete egyébként nem kapcsolódik ehhez. Ebben a TÁMOP projektben alkottunk is ilyen beépíthető blokkokat javaslat formájában, és ezeket az egészségkoncepcióba is be lehetett emelni. Az Egészségfejlesztési és Sporttudományi Intézet ennek a munkának a facilitátora, van például szabadon választható életmódváltás kurzusunk. De annak érdekében, hogy eredményes legyen ez a folyamat, ezt a munkát sokkal szisztematikusabban kell végezni: kell hozzá központi akarat, kellenek felelősök, új munkatársak, rendszeres konzultáció és sok pénz. Általánossá kellene tenni az egészségügyi szűréseket, szív- és érrendszeri vizsgálatokat, mentális egészségvédelmet, életmód- és táplálkozási tanácsadást. A PPK-n a sport- és rekreáció fejlesztés alapszak hallgatói tanulnak egészségfejlesztést, és a rekreáció-szervező mesterszak egyik specializációja az életmód-tanácsadás, ami az egészségfejlesztés egyfaja módja. A pszichológia mesterszakon is van egészségpszichológiai irány. Vannak doktoranduszaink, akik ilyen jellegű kutatásokat folytatnak, tehát ezt mi szívesen segítjük, de ennél nagyobb apparátus kell az eredményhez. Mivel az egészség örökre szól, az egészségkoncepció hosszú távon határozza meg ezt a tevékenységet.

Milyen stádiumban tart most ez a folyamat?

Az Egészségfejlesztési és Sporttudományi Intézet feladata maga a koncepció megírása volt. Ennek részeként egy felmérést is végeztünk az egyetemi hallgatók, oktatók egészségi állapotával kapcsolatban. Meglehetősen rossz eredményeket kaptunk: magas volt a megkérdezettek stressz-szintje, és kevesen tudták, hogyan kell a szabadidőt hatékonyan eltölteni. Szükséges lenne egy ehhez hasonló, összegyetemi szintű felmérés is. Az elkészült koncepciót aztán elküldtünk minden karra, önálló intézményi egységbe, a kollégiumokba, és a gyakorlóiskolákba is, a visszajelzéseket pedig beépítettük a dokumentumba, amit már elfogadott az egyetemi sportbizottság, a rektori tanács, az egyetemvezetői értekezlet és a napokban a szenátus is. Ezt követően készít majd egy intézkedési tervet a kancellária a konkrétumokkal. Szerencsés, hogy az egyetem rektora és kancellára is sportol, így fontosnak tartják ezt a területet, és azt is tudják, hogy ehhez forrásokat is allokálni kell. Az ELTE-n tehát megvan a kapacitás és a szándék is arra, hogy ez jól működjön, így ha a megfelelő anyagi lehetőségek is rendelkezésre állnak, akkor viszonylag hamar lényeges előrelépést lehet elérni. Az is örömteli, hogy az egyetemi sportélet résztvevői között (ELTE Sport Kft., BEAC, Egészségfejlesztési és Sporttudományi Intézet) nagyon jó az együttműködés. Bár vannak hiányosságok, az ELTE-n ugyanis sajnálatos módon nincs kötelező testnevelés. (Helyette van a négyszer felvehető, 4 kredites általános testnevelés.) De szerencsés lenne az egyetemi testnevelés kötelezővé tétele, hiszen a közoktatásban a mindennapos testnevelés bevezetésével a gyerekek úgy nőnek fel, hogy 12 éven keresztül minden nap sportolnak. Majd idejönnek az egyetemre, ahol ez hiányzik. Ezt nem szabad hagyni! Van esély, képesek vagyunk rá, csak át kell mennie minden fórumon ennek a koncepciónak. Mi nagyon elkötelezettek vagyunk, és ugrásra készen áll a rendszer is.

Az egészségfejlesztési koncepció elfogadása feltette az ön személyes életpályájában az i-re a pontot?

Én eredetileg biológuskutató vagyok, azon belül állatkísérletekkel, pszichovegetatív kölcsönhatásokkal, a szellemi-érzelmi és a testi működés kapcsolatával foglalkoztam 35 évig az Élettan Tanszéken. Főnököm és mesterem a széles látókörű Ádám György professzor volt, az ELTE egykori rektora, akitől nagyon sokat tanultam. A Testnevelési és Sportközpontba a PPK korábbi  dékánja, Oláh Attila hívott át azzal a céllal, hogy létrehozzuk az Egészségfejlesztési és Sporttudományi Intézetet, ami 2009 szeptemberében alakult meg. Sok szempontból ez a munka nagyon más volt, mint a korábbi tevékenységem, de kutatási oldalról közel állt hozzá. Nagy kihívás és izgalmas feladat volt számomra az intézet létrehozása, mert lendületes, jó csapat jött össze, és nagyon jól tudtam kommunikálni az emberekkel. Sok új kolléga csatlakozott hozzánk, köztük Köteles Ferenc, Szemerszky Renáta, Bukta Zsuzsa, akik modern szemléletet hoztak. Sikernek könyvelem el, hogy tagjai vagyunk a testnevelési és sport szakmai kollégiumnak, rekreációt és sportszemléletet oktatunk, akkreditáltuk a sportszervező szakot, megkaptuk az egészségfejlesztési koncepció kidolgozását, miközben nagyon sok kutatást is végzünk (a második legtöbbet publikáló intézet vagyunk a PPK-n). Az ötven legtöbb publikációt jegyző ELTE-s kutatók idézettségi listáján a sok TTK-s mellett ott a mi dékánunk, Demetrovics Zsolt és Szabó Attila az intézetünkből. 

Mindezt a semmiből sikerült felépítenünk. A hárommilliárdos kutatóegyetemi TÁMOP pályázatban a három tanárképző kar egységéből – PPK, Bárczi, TÓK – létrejött Pedagogikum alprojektnek én voltam a vezetője. Ez egy nagyon sikeres program volt, sok publikáció született, nagy lökést adott a munkánkhoz. Korábban speciális kutatási területen dolgoztam, ami nem illeszkedett abba, amit mások csináltak. Mindig egy különleges „kis fickó” voltam, aki ült a sarokban, és tette a dolgát, ma már az Élettan Tanszéken minden laborban az én eszközeimmel dolgoznak. Van, amit én vezettem be, vagy én találtam ki. Ezek után érdekes volt átjönnöm a PPK-ra, és új dolgokba fogni. Az utóbbi tíz munkaévem kifejezettem szép és kreatív volt, sok újat tanultam. Ugyan nagyon kemény munkát jelentett a koncepció kidolgozása, de egy jó csapattal élvezet volt az együttgondolkodás. Mindannyian örömmel tettük a dolgunkat egy felnövekvő egészségesebb generáció reményében.

Forrás: ELTE.hu

Portálkezelői menü Tartalom módosítása Utolsó módosítás dátuma: 2018.06.29.
Eseménynaptár
Előző hónap a naptárban 2018 december Következő hónap a naptárban
H Hétfő K Kedd Sz Szerda Cs Csütörtök P Péntek Sz Szombat V Vasárnap
26 27 28 29 30 1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 30
31 1 2 3 4 5 6
ELTE Logo