Videójáték-függőség: mi az igazság?
Király Orsolya, az ELTE PPK Pszichológiai Intézetének munkatársa június 5-én az M1 „Szemtől Szembe” című műsorának vendége volt. Az adjunktus kutatási területe az online játékokkal kapcsolatos pszichológiai jelenségek, különös tekintettel a használatuk során kialakuló függőségek elemzése. Király Orsolya a műsorban kiemelte a számítógépes játékok „beépítetten” addiktív elemeinek jelentőségét, amelyek miatt a szerencsejátékokkal való analógia is felvethető.
Mint mondta, a szerencsejátékok is változó addikciós potenciállal rendelkező, szabadidő-eltöltésre alkalmas eszközök, amelyek bizonyos emberekben komoly függőséget alakíthatnak ki, míg mások képesek rekreációs célokra használni azokat. Amíg azonban szerencsejátékkal kevesen játszanak heti-napi gyakorisággal, a videójáték-ipar évről-évre több fiatalt szólít meg, a játékkal töltött időtartam átlaga pedig az utóbbi években nőtt. Kihívást jelenthet tehát, hogy megkülönböztessük a problémás játékhasználókat azoktól, akiknél nem beszélhetünk pszichológiai zavarról.
Király Orsolya kiemelte, hogy a diagnózishoz a szakma egybehangzó véleménye szerint szükséges a játékidő mennyiségén túl az élet több területén megjelenő funkcióromlás. Ha a játékos tanulmányi eredményei, társas viszonyai, munkateljesítménye látja kárát a játéknak, akkor már nagy eséllyel beszélhetünk problémás játékhasználóról. Ahogy arról korábban írtunk, függőségek a szervezetbe kívülről bejuttatott kémiai anyagok nélkül is létrejöhetnek. Az, hogy egy viselkedés kivált-e addikciót, nem pusztán az ingertől, - esetünkben játéktól - függ, hanem az adott használótól, annak genetikai, környezeti adottságaitól, intrapszichés jellemzőitől. Így a társas közegek, a család szerepe, felelőssége is fontos, hogy a digitális közegben gyakran mozgó gyermekek kompetenssé válhassanak más örömszerző viselkedések elsajátítására is.
A teljes interjú az alábbi linken érhető el.: https://www.hirado.hu/