Aki nem boldog, az téved

A World Happiness Report szerint a magyarok egyre boldogabbak: öt év alatt negyvenegy helyet javítva, a hatvankilencedik helyen állunk a boldogságrangsorban. De hogy lehet mérni a boldogságot? Igaz a sztereotípia, hogy búvalbélelt nép a magyar? Velünk született adottság a boldogságra való képesség, vagy meg lehet tanulni boldognak lenni? Dr. Oláh Attila professzorral, a Magyar Pszichológiai Társaság egykori elnökével, az ELTE Pozitív Pszichológiai Kutatócsoportjának vezetőjével az NL Café beszéletett. 

Van bármi köze az országok boldogságrangsorának a boldogsághoz?

-Bhutánban vetették fel az ötletet még a hetvenes években, hogy az országok fejlődését nem csupán az egy főre eső nemzeti jövedelem alapján kéne összevetni, hanem aszerint is, polgáraik mennyire érzik boldognak magukat. Így született meg az ENSZ-ben 2012-ben az országok boldogságrangsora, illetve azt is nézik, hogy amióta mérések vannak, mely államokban mutatkozott e téren a legnagyobb javulás, s ezen a listán mi, magyarok a hatodikok vagyunk.

– Hogyan tudtunk öt év alatt a száztizedik helyről a hatvankilencre ugrani?

– A boldogság komplex indexének fontos összetevője a GDP, s a magyar egy főre eső jövedelem ennyit nőtt ez idő alatt. Azzal, hogy valakinek nő a jövedelme, a választási lehetőségei is gazdagodnak, s ezzel nő az élettel való elégedettsége is. Ugyanakkor hozzá kell tenni, a rangsorban elfoglalt helyünk nem azt jelenti, hogy szignifikánsan boldogabbak vagyunk a mögöttünk állóknál, vagy boldogtalanabbak azoknál, akik előttünk állnak, hiszen mindössze tizedes értéknyi eltérésekről beszélünk.

– Az önök boldogságtérképe is azt mutatja, hogy a magyarok egyre boldogabbak?

– Mi 2016-ban és 2018-ban vizsgáltuk a magyarok boldogságszintjét, és azt találtuk, hogy ez idő alatt minden régióban nőtt a boldogság annak függvényében, az adott terület mennyire látványosan fejlődött gazdaságilag. A munkához való biztonságos hozzáférés például nagyban meghatározza az egyén boldogságát annak ellenére, hogy nincs egyenes összefüggés az anyagi jólét és a boldogságszint között. A jövedelem mértéke csak addig meghatározó tényezője a boldogságnak, amíg az alapszükségletek kielégülésében képes változást hozni, Békés megyében viszont látványos javulás történt a boldogságszintben azért, mert ez az egyik legelmaradottabb megyénk, volt tehát honnan javulni. Szombathely a legboldogabb város, és Salgótarján a legkevésbé, ami megintcsak érthető, hiszen a nyugati megyékben nagyobb a lehetőség a boldogulásra.

– A magyar nők miért boldogabbak a férfiaknál?

– Egyrészt, mert a nők minden, az érzelmeket érintő válasznál a skála egészét igénybe veszik, miközben a férfiak inkább középre lövik be magukat. A nők a szorongásskálán is magasabb értéket érnek el, ugyanezen okból. Másrészt azokat a technikákat, amelyekkel a boldogság előidézhető, a nők gyakrabban, eredményesebben és kifinomultabban alkalmazzák. A nők például bátrabban osztják meg pozitív érzelmeiket, szívesebben büszkélkednek párjuk vagy a gyerekeik sikereivel, jellemzőbb rájuk a másokkal való törődés, és így tovább. Amikor valakit a boldogságszintjéről kérdezünk, ő egyenleget von az általa megélt pozitív és negatív élmények között, összeveti a pozitív és negatív élményeinek az arányát élete különböző területein. Tapasztalatok szerint legalább 3:1 arányban kell állnia a pozitív élményeknek a negatívokhoz képest ahhoz, hogy valaki inkább boldognak érezze magát.

– A World Happiness Reportban rendre a skandináv országok végeznek az élen, miközben ha életörömről van szó, előbb ugrik be egy latin-amerikai vagy mediterrán nemzet képe, mint a kiszámítható és biztonságos jólétben, csendes megelégedettségben és társadalmi egyenlőségben, de az év nagy részében hidegben és sötétben élő északi népek. Nem lehet, hogy a boldogságindex nem is a boldogságot méri?

– A latin-amerikai népek boldogsága az a boldogság, amit a vallásos emberek éreznek, akik elfogadják, ami van, és nem hadakoznak a sorsuk ellen. Ezek az országok az anyagi jólét hiányában boldogok, mert a hitüknek megfelelően szeretik azt az életet, ami nekik adatott. Nincsenek nagyra törő vágyaik, élvezik az élet apró örömeit, és családi kapcsolataikban és együttléteikben, a karneváljaikban és Isten szeretetében tapasztalják meg a pozitív élményeket. A boldogsághoz alapvetően ugyanis két út vezet. Az egyik a vallás útja, amikor az ember elfogadja és szereti azt, ami van, a másik út pedig, amikor szerethető világot teremt aktívan maga köré. A skandinávok ezt a szerethető világot teremtették meg, ahol egyenlőség, jólét, biztonság, kiszámíthatóság, és főleg bizalom van egymás és a kormány felé. A latin- amerikai országok ehelyett inkább kompenzálni próbálják tényleges életkörülményeiket, és megtanulják azokat elfogadni.

Forrás: NL Café.hu