Karunkról
Nyomtatható verzió   Tartalom elküldése levélben   Betüméret növelése   Ikonok magyarázata 

„A külsővel való elégedettség összefügg a problémás internethasználattal”- interjú Koronczai Beatrixszal

Koronczai Beatrix a PPK Fejlődés- és Klinikai Gyermekpszichológia Tanszékének adjunktusa tavaly elnyerte a Magyar Tudományos Akadémia által 1996-ban alapított Bolyai János Kutatási Ösztöndíjat. Kutatási témája a közösségi média használatának hatásai a serdülők személyiségére. Ennek kapcsán beszélgettünk vele az internethasználat és a fiatalok mentális egészsége közötti kapcsolatról, valamint az internetfüggőségről és a szülők szerepéről. 
Mit vizsgálnak pontosan és hogyan folynak a kutatások?
Az ösztöndíjas évek keretében több kutatást szeretnék végezni azzal kapcsolatban, hogy a közösségi média használata miként hat a fiatalok mentális egészségére. A különböző kutatásoknak más-más a módszertana. Egyrészt a legtöbb kutatás a területen kérdőíves módszerrel történik, én is fogok így adatot gyűjteni, de szeretnék más módszereket is alkalmazni. A testkép vizsgálata során például felmerül, hogy az önbevallós kérdőívek használata nem mindig eredményes, ezért objektív méréseket is szeretnénk végezni, különböző műszeres vizsgálatokkal, illetve szeretnénk kipróbálni a teljes test-szkennelést is az ELTE TTK Embertani Tanszékével kooperációban.
Ez egy kevésbé szokványos módszer, amely alapján pontos, objektív adatokat tudunk majd felvenni a résztvevők testméreteiről. Ehhez képest lesz majd érdekes, hogy a résztvevők mit gondolnak önmagukról, mennyire gondolják egyes testrészeiket nem megfelelőnek és mennyire elégedettek. A legtöbb kutatás a területen még mindig keresztmetszeti kutatás, ami azt jelenti, hogy csak egy időben történik az adatok felvétele, ezért ez a módszer nem alkalmas arra, hogy ok-okozati következtetéseket lehessen levonni. Nem mindegy például, hogy az Instagram-használat okoz-e testtel való elégedetlenséget, vagy fordítva: aki elégedetlen önmagával, az megtalálja az eszközt arra, hogy ezt validálja és ezért kezdi-e el többet használni ezt a felületet. 
Mindenképpen valamilyen longitudinális vizsgálatot szerettem volna végezni, amelyet végül az Addiktív Zavarok Budapesti Longitudinális Vizsgálata keretén belül sikerül lefolytatni. Itt a mért változók közé bekerült a közösségi média problémás használata, illetve a testkép és egyéb mentális egészséget mérő mutatók. Ebben a kutatásban négy éven keresztül serdülőket, illetve fiatal felnőtteket vizsgálunk.

Fiúk és lányok vegyesen vesznek-e részt a kutatásban?
Igen és ez nagyon fontos is, ugyanis a legtöbb, testképre vonatkozó vizsgálat, illetve mérőeszköz a lányokra, nőkre vonatkozik, úgyhogy most abszolút fontos lesz a számunkra, hogy a fiúk egyenlő arányban legyenek jelen a mintában. De ezen kívül az is az egyik célom, hogy validáljunk egy magyar nyelvű, a férfiak testképét jól mérő eszközt is, amelyet egy másik vizsgálatban – kooperációban a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézet munkatársaival kutatunk.
Mire kell figyelni a fiúk/férfiak testképének mérésénél? 
A testtel való elégedettség mérése esetén kérdések vonatkoznak egyes testrészekkel való elégedettségre is, azonban a fiúknál ezek a kérdések más-más testrészre vonatkoznak, mint a nőknél. Például a férfiaknál a váll szélessége, vagy a csípő keskenysége lehet érdekes, míg a nőknél a comb, fenék vagy épp a mellek mérete fontos, amikor azt ítéljük meg, hogy mennyire vagyunk elégedettek a megjelenésünkkel.
Közösségi oldalakra bontva folynak vizsgálatok? Lehet külön mérni, hogy melyiknek milyen hatásai vannak?
Igen, felvesszük azt is, hogy ki melyiket használja és a problémás használat mérésénél a különböző kutatásokban különböző fókuszt alkalmazunk. A longitudinális kutatásban általánosságban a közösségi média használatánál fogjuk mérni a problémás használatot,  míg egy másik kutatásomban, amely kifejezetten a középiskolás korosztályt célozza, az Instagramra fókuszálok, és csak a problémás Instagram-használatot mérjük. Ez utóbbi kutatásnál már zajlik az adatgyűjtés, és néhány kezdeti eredményt a szakdolgozóim, műhelymunkásaim már tudnak használni elemzéseikben.
Azzal kapcsolatban vannak eredmények, hogy miként befolyásolják a közösségi oldalak a serdülők identitásfejlődését?
Nagyon kevés olyan kutatásról tudok, ami kifejezetten az identitásfejlődéssel hozza kapcsolatba a közösségi média használatát, ezért is tettem bele a Bolyai ösztöndíj kutatási tervébe. A serdülők a legveszélyeztetettebb korosztály a problémás közösségimédia-használat tekintetében, amely nem csoda, hiszen ez az identitásalakulás időszaka. Azt több cikkben lehet olvasni, hogy ez indokolhatja, hogy ha serdülők túlzott mértékben használják az internetet, hiszen ott rengeteg lehetőség van a szereppróbálgatásokra, de csak kevés számú vizsgálat foglalkozik azzal, hogy pontosan hogyan befolyásolja az identitásfejlődést a közösségimédia-használat. Jövőre szeretném ezt egy picit górcső alá venni. Most éppen abban a fázisban vagyok, hogy próbálom begyűjteni a megfelelő mérőeszközöket ehhez a vizsgálathoz. Szerencsére az identitásállapotok kérdőíves vizsgálata régóta folyik a tanszékünkön, így a kollégák tudnak nekem segíteni ebben a kérdésben.

Mi lehet annak a hátterében, hogy valakire negatív értelemben jobban hat ezeknek a felületeknek a használata?
Azt próbáljuk kideríteni, hogy mitől függ az, hogy valaki problémás használó lesz-e vagy sem. A korábbi eredményeimből azt láttam, hogy a testképnek, vagyis annak, hogy valaki mennyire elégedett a külsejével, elég markáns kapcsolata van a problémás internethasználattal. Ezért szeretném most részletesebben megvizsgálni, hogy melyek lehetnek azok a közvetítő változók, amik ahhoz vezetnek, hogy valaki problémás használó lesz. Egy másik fókusz a társas kapcsolatok, hiszen a közösségi média eredeti funkciója szerint is a kortárskapcsolatok facilitálása volt. Ezért szeretném nemcsak önbeszámolós adatokkal, hanem más módszerekkel is mérni azt, hogy kinek milyen a társas pozíciója. A szociometrián keresztül sokkal objektívebb adatot kaphatunk, hiszen így egy adott osztályban a többi gyerek is bejelölheti, hogy ki az, akit ő a barátjának tekint, nemcsak önbeszámolót ad. Egy egész társas háló az, amit fel tudunk térképezni ezáltal, ráadásul az offline életben. Két feltételezés van: a kutatások egy része azt mutatja, hogy aki magányos, tehát kisebb a szociális hálója, az veszélyeztetettebb az internetfüggésre, a másik oldalon viszont az ellenkezőjét találják a vizsgálatok, vagyis aki extrovertált, akinek sok kapcsolata van, az lesz veszélyeztetettebb arra, hogy többet használja a közösségi médiát. Ezért is érdekel, hogy a vizsgálataink során, objektív adatok mentén, vajon melyik lesz igaz. 
Mit tehet a szülő, ha a gyermeknél jelentkezik ez a fajta problémás használat? 
Serdülőkorban nagyon nehéz erre jó megoldást találni, mert ez az az időszak, amikor a szülőnek amúgy is elfogyott az eszköztára, hogy mivel befolyásolja a gyermeket a szerinte jó irányba. Ebben az életkorban minél inkább tiltunk valamit, annál nagyobb lesz az ellene való lázadás, úgyhogy a tiltás szerintem semmiképpen nem jó megoldás. Ebből a szempontból az internethasználat nem különbözik attól a szabályozási kérdéstől, mint amikor a szülő azt mondja, hogy este tízre haza kell érni az esti buliból. Ugyanannyira nehéz betartatni ezt is, mint azt, hogy „tíz óra után tedd el a mobilodat, mert másnap nem fogsz tudni felkelni”. Ebben nincsen különbség szerintem. Ha a szülő és a gyermek között bizalmon alapul a kapcsolat, a serdülő tudja, hogy bármi baj van, fordulhat a szülőhöz és nem büntetést fog kapni, hanem segítséget, akkor az ebben az esetben is segít. Az az egyik nehézsége ennek a területnek, hogy az addikciók kapcsán nagyon nehéz a betegségbe látás, legtöbbször a szülő hamarabb veszi észre, hogy a gyermeke túl sokat internetezik, mint amennyire ez a gyermekben tudatosul. Ez gyakran konfliktusforrás is, hiszen a szülő megijed, aggódni kezd, de a gyermek ebből még nem érzékel semmit, mert azt gondolja, hogy amit csinál, az teljesen rendben van, kézben tartja a dolgokat.
Milyen megnyilvánulási formái lehetnek a problémás használatnak? 
Sok olyan tünet van, ami kapcsolódik a problémás használathoz (ezekből egyeseket mérünk a kutatási kérdőívben is). Például ha azt látja a szülő, hogy a gyermek reggel nem tud felkelni, mert hajnal négyig az internet előtt ült, vagy játszott, akkor, ha el is jut az iskolába, ott nem tud teljesíteni, hiszen fáradt lesz. Ez az egyik, amit a szülő általában észre szokott venni, hiszen ez előbb-utóbb meglátszik az iskolai teljesítményén is. Figyelmeztető jel még, ha korábbi szokásokat felad az internetezés miatt, például nem akar találkozni a barátaival, vagy nem akar többet edzésre járni, mert már nem érdekli. A kontroll elvesztése is ilyen jel szokott lenni. A szülő azt látja, hogy a serdülő törekszik arra, hogy korlátozza magát, például meghatározza magának, hogy négy óráig játszik és utána elkészíti a leckét, de aztán kiderül, hogy a négy órából nyolc lesz. Vagy elég gyakori tünet még, hogy ideges lesz, ha megzavarják internetezés közben, vagy megkérik, hogy hagyja abba. 
Sok cikk születik arról, hogy a szülők nem tudják igazán ellenőrizni, hogy mit csinálnak a gyermekeik az online térben és ott milyen hatások érik őket. Véleménye szerint mit lehetne azért tenni, hogy ez pozitív irányba változzon?
Azt látom, hogy egyfajta morális pániknak nevezhető jelenség létezik a társadalomban ezzel kapcsolatban, inkább szoronganak a tanárok és a szülők, hogy valami baj fogja érni a gyerekeket az interneten, mint hogy elhanyagolnák ezt a problémát. Nagyon sok iskolában szerveznek ilyen előadásokat és foglalkoznak ezzel. Inkább azt látom jellemzőnek, hogy túldimenzionálják ezt a problémát, minthogy ne vennének róla tudomást. Sok szülő csak a médiából tájékozódik arról, ha van egy internetes jelenség, ami veszélyes lehet a gyerekekre, emiatt megijednek, miközben a gyerekek között nagyon sokszor jelen van a használatból adódó józan ész. 
A médiahasználatnak csak a negatív hatásait vizsgálják?
Igen, én klinikai szakpszichológus vagyok, ezért az én fókuszom erre irányul. Mindamellett minden megszólalásomban és előadásomban hangsúlyozom, hogy ez nem azt jelenti, hogy az internetnek csak negatív hatása lenne, ezért is említettem, hogy van egyfajta morális pánik. Nem gondolom, hogy az internet az ördög találmánya lenne és hogy ennyire félni kellene tőle. Az internetaddikciós probléma csak nagyon kis részét érinti a lakosságnak. Inkább azt láttam a terápiákon, hogy amikor így találkoztam a problémával, hogy a gyermek függő, akkor ott sem a függés része az érdekes, hanem inkább az, hogy mi az a családi dinamika, és mi az a személyes ok, ami miatt sokat internetezik a fiatal. Itt sem arról van szó, hogy az internetnek milyen káros hatásai vannak, hanem arról, hogy milyen egyéni, családi hajlam az, ami miatt a gyermek sok időt kezd az interneten tölteni. Ilyenkor ez problémamegoldási stratégiaként jelenik meg az adott serdülő életében. 

Csáder Nikolett

Fotók: Mózes Gergely
ppk.elte.hu

Portálkezelői menü Tartalom módosítása Utolsó módosítás dátuma: 2019.03.06.
Eseménynaptár
Előző hónap a naptárban 2019 március Következő hónap a naptárban
H Hétfő K Kedd Sz Szerda Cs Csütörtök P Péntek Sz Szombat V Vasárnap
25 26 27 28 1 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31
1 2 3 4 5 6 7
ELTE Logo