Oktatóknak

Oktatási és oktatásszervezési praktikák

Az Egyetem oktatói és munkatársai számára a fogyatékossággal élő hallgatók szükségleteiről, megsegítésük lehetőségeiről, az egyenlő esélyű hozzáférésről és az őket megillető jogokról szóló tájékoztató kiadvány ITT elérhető. 

a)    Bármilyen speciális szükségletű hallgató esetében:

• Türelem gyakorlása: A visszakérdezést, az ismétlést ne az értetlenség jeleinek tekintsük, hanem a hallgató megfelelési vágyaként értékeljük. Az érzékszervi fogyatékosok és a tanulásban akadályozottak hosszú évek során saját stratégiát alakítanak ki az információszerzésre és -feldolgozásra, a kommunikáció során erre tekintettel kell lenni.

• Eszközigény átgondolása.

b)    Mozgáskorlátozott hallgató esetében:

• Ha a hallgató késik a vizsgáról, érdemes utánajárni, hogy nem romlott-e el a lift, ami miatt a hallgató (mankóval közlekedő is!) nem tud időben vagy egyáltalán feljutni a terembe.
• Helyváltoztatást igénylő csoportmunkánál gondolni kell arra, hogy a mozgássérült hallgató számára ez nehézséggel jár, segítséget igényel, ami időt jelent. Földön végzett csoportmunka kizárt számára, ezért ezt kerülni kell.

c)    Hallássérült hallgató esetében:

• Bár megilleti a hallgatót a szóbeli és írásbeli vizsgaformák felcserélhetősége, kifejezetten a hallgató erre vonatkozó kérésének megfelelő eljárás történjen, mert lehetséges, hogy a szájról olvasásban gyakorlott siket hallgató jobban (érthetően és világos gondolatmenet szerint) ki is tudja magát fejezni hangos kommunikáció útján, mint írásban.
• Bizalom a jelnyelvi tolmácsban. A tolmácsolási etika része, hogy a jelnyelvi tolmács ne közvetítse a vizsgakérdésre adandó választ is a vizsgáztató által nem értett jelnyelvi formában a siket hallgató számára. A jelnyelvi tolmácsra szüksége lehet a siket hallgatónak, mert a halló személy artikulációja nem minden esetben megfelelő ahhoz, hogy a szájkép elegendő információt biztosítson a szövegértéshez; az ebből származó félreértések hibás válaszokat eredményezhetnek, ami alapján rosszabb értékelést kaphat a hallgató.
• Jelnyelvi tolmácsolás esetében is a hallgatóhoz és nem a tolmácshoz kell beszélni. Fontos azért, hogy biztosítsuk a hallgatót arról, felnőttnek és ép értelműnek tekintjük, továbbá ez is gyakorlási lehetőség számára a halló személy hangzó beszédének megértése terén.

• Szemináriumon vagy bizottság előtt történő vizsgán ne beszéljünk egyszerre többen a nagyothalló vagy siket hallgatóhoz, lehetőleg üljünk körbe, hogy mindenki artikulációját és mimikáját jól lássa; csökkentsük a vizsgáztatók és a hallgató közötti fizikai távolságot a vizuális megértés javítása érdekében.

• Bemutató filmek esetében gondoskodni kell a feliratozásról vagy legalább egy bővebb terjedelmű, írásos formájú, tartalmi összefoglalóról.

• Handout vagy prezentáció készítése. A handoutot még a tanóra megkezdése előtt kapja meg a hallgató. A prezentációhoz a tanóra után is férjen hozzá a hallgató.

d)    Látássérült hallgató estében:

• Bár megilleti a hallgatót a szóbeli és írásbeli vizsgaformák felcserélhetősége, kifejezetten a hallgató erre vonatkozó kérésének megfelelő eljárás történjen, mert lehetséges, hogy a laptopot mint segédeszközt használva, írásban is képes vizsgázni a többi hallgatóval egy időben. Ez esetben gondoskodni kell arról, hogy a kérdéssor Word formában ott legyen a hallgató laptopján a vizsga kezdetekor, hogy a felolvasó program segítségével halhassa a kérdéseket.
• Lehetőség szerint biztosítani kell, hogy a látássérült hallgató tapintás és szaglás útján is szerezzen információkat. Pl. nem mérgező anyagok szagának megismerése, hiszen a felirat számára felismerhetetlen; tárgyak formájának, anyagának megismerése (kézbe vehető szemléltető eszközök, dombornyomás).
• Csoportos beszélgetés, bizottság előtti vizsga esetén jelezni kell, hogy ki a felszólaló.

• A tananyag megértését a látók számára is segítő ábrák szakirodalmi forrásának jelzése a látássérült hallgató felé is, hogy a kari könyvtárban dombornyomás készülhessen róla.

• Handout vagy prezentáció készítése, a hallgató hozzáférésének biztosítása a tanóra után.

e)    Diszlexiás, diszgráfiás hallgató esetében:

• Fokozott figyelem fordítása az idegen szavak és szakszavak magyarázatára.
• A csoportmunka feladatainak szóban történő elhangzását az írásban történő megadás kövesse.
• Handout vagy prezentáció készítése. A handoutot még a tanóra megkezdése előtt kapja meg a hallgató. A prezentációhoz a tanóra után is férjen hozzá a hallgató.

f)    Diszkalkuliás hallgató esetében:

• A számítást igénylő feladatok helyettesítése elméleti vagy más jellegű gyakorlati feladattal.
• A grafikonok, diagramok magyarázata és tanórát követően hozzáférés biztosítása a hallgató számára.